Amikor nem írok
A népszerű amerikai irodalmi portál, a Lithub elindított egy új sorozatot: When I’m Not Writing. Amikor nem írok. Remek gondolatok íróktól, amiben arról mesélnek, hogy mit csinálnak akkor, amikor nem írnak. Bepillantást ad az életükbe, különös hobbikba és időtöltésbe. Van, aki bokszolni jár, vagy úszni, van, aki viszont különleges ruhadarabokra vadászik szenvedéllyel. Van, aki játékos kreatív kis makettek készít, de olyan is előfordult, aki a bikaviadalok hős torreádori szerepére készülve trenírozza magát, szóval eltérő tevékenységek, de mégis olyanok, amiket érdemes megismerni. Azért is figyelemreméltó, mert ahogy az írók mesélnek róla, azt egyfajta különös érzékenységgel és finomsággal, magával ragadó és inspiráló tudatossággal teszik. Ebből jött tehát az ötlet, hogy én is megosszak egy érdekességet a szabadidős tevékenységemből a Librarius olvasóival.
Jópár éve már, hogy megjelennek írásaim itt a Librarius portálon, eljött azonban az idő, hogy felhúzzam könyvtárszobám ablakán a redőnyt, beengedjem a fényt és a kíváncsi tekinteteket, majd elmeséljem mindazt, mit is csinálok akkor, amikor abbamarad a billentyűzet halk kopogása. Leteszem hát a kedvenc kávésbögrém, az íróasztaltól pedig átülök a kényelmes fotelbe, és belekezdek a történetbe.
Brazília
Van néhány kedvenc remetém a világban. Régi korok remetéi ők, vagy éppen modern elvonultságban élők. Egyikük a néhány évtizeddel ezelőtt élt magyar író, orvos, kertész, életművész, humanista gondolkodó, és ki tudja még mi, ő, aki a brazil őserdők mélyén élt: Lénárd Sándor. Amikor a világvégi völgyben papírra vetette az „Egy nap a láthatatlan házban” című beszámolóját, akkor az előszót így zárta: „Napjaim ilyenformák. Ha elmondom egynek a történetét, mindegyikről szóltam.” Magam is így vagyok ezzel. Ennek jegyében készülök tehát elmesélni egy olyan napomat, ami nem írással telik. Talán nem lesz annyira kifinomult és napérlelte, mint kiváló remete elődöm sorai, nézze el ezt a kedves olvasó, hiszen nem afféle napsütötte brazil verandán készültek, hanem Kelet-Közép Európa hangulati éghajlatán, és bár hasonlóan lelkes, de kevésbé kifinomult tollforgató keze nyomán.
A reggel
Feleségemmel viszonylag korán kelünk, majd a modern élet csodás vívmányaival megajándékozzuk testünket kívül belül, táplálék, higiéné, különböző vegyi anyagok, molekulák és ruhadarabok által, majd nyolc óra körül különválnak útjaink. Ekkor veszi kezdetét az én tanulságos kis kalandom. Léghajóra szállok ugyanis, ami az utca végéről indul, ha megfelelő az időjárás.
Délelőtt
Három kísérővel átrepüljük a kontinenst, hogy felülről pillantsunk a tájra. Ez afféle úri hóbort. Van köztünk festő, csillagász, és egy vadakat terelő juhász. De ő ilyenkor természetesen szabadnapos, a juhokat lent hagyja. Megmondom őszintén, inspirációt keresünk odafönt. Olyan rálátást az életre, amit nehéz így elmondani, és lent, belebonyolódva a hétköznapokba nehéz megtalálni. A szabadság és a függetlenség állapotát keressük. Ha jó napunk van, akkor ez bizony hamar ránk talál, és kitart egészen addig, amíg ki nem fogy a gázpalack. Onnantól viszont ereszkedünk és imádkozunk. Fohásszal telik ez az idő a jó szélért, és hogy ne autópálya, hanem egy kellemes vendéglő közelében sikerüljön landolnunk.
Ebéd
Festő barátom általában marhát rendel egy nagy pohár sűrű vörösborral, a csillagász távoli világok ízét vadássza, míg a juhász vegán lett az utóbbi időben. Én pedig lehorgonyoztam magam a schnitzel időtlen és örök úri kikötőjében. Falatozás közben a tájról beszélgetünk, amit volt szerencsénk fentről látni, és az emberekről. Két nagy és fontos téma ez. A tájról is könnyen tudunk négy-öt órát csevegni, az emberekről azonban tízszer ennyit is.
A festő mostanában azt mondja, mintha változna az emberek arca és tekintete. A fák és a táj nem. Na jó, néhol egy-egy új szélkerék, vagy gyár, de egyébként csak a szokásos, őt valahogy azonban az emberek tekintete vonzza mostanában. Ecsetje folyamatosan azt lesi, mi változik. A hunyorgás, a mosolygás, a kacaj, vagy a dac, a magány, a frufru, vagy a raszta. A csillagászt nem érdeklik az emberek. Sőt, még a táj sem nagyon. Ő mindig csak felfelé néz. A távolba mereng. Nekem úgy tűnik a jövőt kutatja, de ő váltig bizonygatja, hogy valójában a múltat szemléli. Nem is értem. Számomra ez magas, nézegesse csak, ha neki ez örömet ad. Juhász barátunk azt mondja, lehet, eladja a nyájat, és chia magot fog termelni. Így zajlik csevegéssel gazdag ebédünk, amikor is fizetünk, majd búcsúzunk, ki-ki megy a dolgára.
Délután
Szauna, masszázs, gőz, termál, biliárd, teke, póker, bridzs, klubélet a javából, ahol általában ismét összefutok a délelőtti társakkal. Angol lordok módjára múlatjuk az időt. Benéz néha Meldrum és Teddy, természetesen Lady Agatha és Madge Cartwright nélkül. Festő barátom azt mondja, más itt az emberek arca, mint kint az utcán. Helyeslek és bólogatok, de megkérem, hogy elmélkedései közben azért locsoljon csak a szaunakövekre még egy kis mentát. A csillagász az időről mesél nekünk, felfoghatatlan távlatokban, hiszen millió évekről beszél előre és hátra, és bár nagy a szája, de nem hiszem, hogy csak húsz percig is bírná a szaunát. A szivarszobában aztán csatlakozik hozzánk Poirot és Hastings kapitány. A juhász mesélte, hogy jó pénzt kapott a nyájért, de a chia mag biznisz nem jött be, és inkább ölebeket fog tenyészteni, kis kutyákat, hiszen mindenfelé amerre csak néz azt lát.
Este
Későn érek haza általában a sűrű nap után, puszi-puszi, és a feleségemmel elmeséljük egymásnak miket éltünk át. Könnyű vacsora után még néhány telefon. Azt mondja a festő, hogy az esti híradóban, ahogy nézi az emberek arcát, valami különös érzés keríti hatalmába. Mondtam neki, kiváló, fesse le! A csillagászt este már nem lehet elérni, még telefonon sem, hiszen kémleli az eget. A juhász pedig, ki tudja, merre és hogyan…
Másnap
Délelőtt most nem indul a léghajó, mert mindannyiunknak más elfoglaltsága van. Én az álmodozó és kalandozó kabátomat most szögre akasztom, és előveszem realista énemet, aki reggel kilenckor már az európai tőzsdék nyitását figyeli. Részvényárfolyamok, eredménybeszámolók és grafikonok, gazdasági adatok és politikai hírek, svájci frank, euro, dollár, forint, és céges adatok. Az Indiából származó kiváló befektetési szakember, Aswath Damodaran egy bonsai-mester ollójának precizitásával fogalmazta meg három szóban a befektetési világ legfontosabb témáit: sztorik és számok. Ennek misztikáján múlik a terület sikere. Aki mélyére megy a sztoriknak és a számoknak, némi önuralommal és alázattal is rendelkezik, no és a szerencse is mellé szegül, annak megéri e területen tevékenykednie, itt a helye, a befektetési világ várja.
Harmadnap
Eljött hát az írás napja!
Az álmodozó és a realista énem tekint reggel a tükörbe, hogy aztán a klaviatúra elé ülve írjam ki magamból mindazt, amit ki kell, amit megkíván a kötelesség, a nemzet és a haza. A Lithub felvetése kiváló gondolat, nem árt megismerni tehát az írók hobbiját, életét, szabadidejét és gondolatát, még ha itt-ott a fantázia különös világában is szárnyal, hiszen távoli vidékekre vihet minket, néha akár egészen Brazíliáig is, ahol megtudhattuk remete barátunktól, hogy napjai bizony ilyenformák, ha elmeséli egynek a történetét, mindegyikről szólt már.
