Oláh Szabolcs gitárművész, zeneszerző jazz kvartettre és vonósnégyesre komponált új, szerzői anyaga, a “The Silent Call”, hamarosan lemezen is megjelenik. A komponista meditatív utazásra hív öt tételben, és a zenei megfogalmazásaiban számtalan különböző hatást mozgósít a kortárs jazz mellett a rocktól az impresszionista vonósnégyes-hangulatig, hogy a zene segítségével járja végig a belső változás, az egyéniátalakulás fázisait.
Az első, “Pure Laws of Growth” című tétel előkészület, meghívás, ízelítő ebből a kontemplatív zenei világból, amelynek minden részlete figyelemre tart számot, mert gondosan felépített, a hangszeresektől maximális összjátékot, virtuozitást és kreatív játékosságot követel, miközben még a szóló improvizációk is azt az érzetet keltik a hallgatóban, hogy minden dimenzióban kipróbálta a szerző a különböző regiszterek harmonizálásának lehetséges útjait.
“Okos” zenéről beszélünk, hisz Oláh Szabolcs eddigi zenei életútjának is a mély gondolatiság az alapja, kompozíciói is ebben a szellemben születtek. A zeneszerző a légies, lágy hangszerelés híve Maria Schneidert tekintve egyik példaképének, ugyanakkor kísérletező természetétől nem idegen a jellegzetes polifonikus dallami rétegződés és a szokatlan metrumok használata.
A komponista a folyamatos önfejlesztés útján jár, az utóbbi két évben az amszterdami zeneművészeti egyetem jazzzeneszerzés és hangszerelés szakán tanult, és egy bigband-re írt anyagot, valamint a “The Silent Call”-t hozta haza. A jazz és a komolyzene hagyományának egymásba olvasztása egy friss kísérlet Oláh Szabolcs számára, ugyanakkor a zeneszerző muzsikáját ismerők ezt a lemezt a kifinomult, érzésekkel teli, dallamos hangzásvilág érett gyümölcseként fogják értékelni.
A vonósok és a jazzisták közötti párbeszéd a lemezfelvétel próbafolyamata során egyre hallhatóbbá, érzékelhetőbbé vált, amit a zenei szövet már a kottában is megteremt. A teljes formáció telt hangzása bontja ki a tételeket: a kompozíciókban a témák megfogalmazásakor hol a gitár vagy a zongora, hol a vonósok kapnak hangsúlyt, izgalmas párbeszédbe fognak, és van, hogy kiegészítik, árnyalják a gitár-, és zongoraszólókat.
A könnyedség nagyon tudatos szerkesztői, hangszerelői munkát rejt, amely egy Rudolf Steiner által tanított szimbolikus képzetbe való belső elmélyedés öt fázisára reflektáló, zenei elmélkedés lenyomatát adja át a hallgatójának továbbgondolásra.
A “The Silent Call” összes részletében egyenlő rangú és súlyú a vonós és a jazzhangszerelés. A különböző tételek mondanivalójából bontakozik ki a hangzás: a ritmusváltásokkal, a felelgető, egymásba merülő zongora, gitár, vonós dallamépítkezéssel átélhetővé válik a változás természete: a növekedés törvényei (Pure Laws of Growth), a szenvedély köre (TheCircle of Passion), a változás lehetősége (AChance to Change), maga az újjászületés (Rebirth) és a rendíthetetlenség (Imperturbability) az új Én szerint.
Nincsenek az egyes tételeken átívelő, ismétlődő dallamok, témák, ugyanakkor az egész instrumentális történetmondás valahogy azt sugallja, hogy a zenei szövet minden apró részlete egy jól meghatározható gondolatból építkezik. Mintha lenne egyetlen, Oláh Szabolcsra jellemző dallamvezetés, aminek a variációi csendülnek fel a különböző ritmusok, harmonizációk, vonósfutamok játékában. Ez az összhangra épülő áramlás készteti a hallgatót a legapróbb részletekig való elmélyülésre, mert ebben a zenei világban egyetlen hang, egyetlen ritmikai megnyilvánulás sincs véletlenül.
Oláh Szabolcs úgy játszik a különböző zenei stílusokkal, mintha ujjgyakorlat lenne ugyanabba a tételbe sűríteni a metált, a romantikus zenét és a jazzt, mindezt a különböző hangszerek megszólalásának kereteit feszegetve, kimozdítva azokat klasszikus szerepkörükből a hangzás érdekében. Az utolsó tételben (Imperturbability) a zongora és cselló a basszus regiszterben metalt játszik, majd a feszültség határait feszegető zongoraszóló alatt a vonós szekció tökéletes riff-eket hoz, hogy romantikus melódiába
úszhasson át az eliramodó, szenvedélyes sodrás: csillapodik, megszelídül, ahogy a tételcímében jelzett téma is a kitartást, az érzelmek fölé kerekedő józan mértéktartást írja körül.
A “The Silent Call” kétségkívül gondolkodtató zene, mindemellett nagyon harmonikus, dallamos és magával ragadó, többszöri meghallgatásra, elmélyülésre érdemes. Kimeríthetetlen zenei finomságokkal tarkított, olyan világ, amiben újra és újra el lehet időzni, és mindig tartogat felfedezni való hangzásbeli érdekességeket. Ritka együtt állás ez az anyag, ahol mind a vonósnégyes, mind a jazz kvartett a teljes spektrumán szólalhat meg, és a két hangzásvilág szerves összekapcsolódásából születik meg a jelentés. Értőn komponált, komplex, igényeszenemű, amely mind zenei, mind filozófiai és pszichológiai értelemben mélygondolatisággal és gondossággal született.
Közreműködnek: Oláh Szabolcs–gitár Cseke Gábor–zongora Bögöthy Ádám–nagybőgő Csízi László–dob és az Accord Quartet: Mező Péter–hegedű Veér Csongor–hegedű Hargitai Bence–brácsa Ölveti Mátyás–cselló
Oláh Szabolcs zenéi a youtube-on
Ízelítő egy másik lemezről:
