A kerékpár vásárlási szokásokat vizsgálva megfigyelhető, hogy általában a rutinosabb, elkötelezett sportolók választják az országúti bringákat. Legtöbben az MTB modelleket keresik, aminek a hátterében nagy valószínűséggel még mindig a ‘90-es évekbeli népszerűsítés áll.
Pedig a hobbi kerekezők között is vannak szép számmal, akiknek ez a kategória jobban megfelel. Olvassa el cikkünket, amiben 3 gyakori tévhitet oszlatunk el a versenykerékpárral kapcsolatban! Könnyen előfordulhat, hogy ezután Ön is beszerez majd egyet.
1. Csak versenyzőknek
A neves kerékpárversenyeken szinte csak országúti bringával indulnak a versenyzők, ezért aztán a köznyelvben is gyakran versenykerékpárnak hívják ezt a bringát. Ebből pedig egyenesen következ(het)ne, hogy akkor csak versenyzők ülhetnek a nyeregbe. Pedig a legelső versenyeken abszolút civilek pedáloztak rajta. Az országút bringa mindenkié, aki szereti a gyorsaságot, élvezi, ha több száz kilométereket teker hetente aszfaltozott úton, így tud kikapcsolni és élvezni a menetszelet.
Az, hogy megmérettetéseken is ilyen gépekkel futnak, egy egész sor előnyt jelent a nem versenyzők számára is. Minden újdonságot először ezekre a járgányokra szerelnek fel. Így elsőként lehet jobb vázzal vagy váltórendszerrel ellátott bicaja.
2. Ugyanaz a méret kell, mint amilyen régi MTB volt
A kerékpár kiválasztásakor nem elég egy típusra megtalálnunk a méretet, gondolván, hogy azzal jók vagyunk a többire is. Mivel a vázak eltérő módon vannak kialakítva és eltérő mérettáblázatokat is használnak, ezért minden egyes kategória váltásnál vegye elő az adatait: magasság, nem, súly, belső lábhossz, illetve ha az átlagosnál kirívóan eltér, akkor a karok és a lábak hosszát.
Ezután jöhet a canga testreszabása. Be kell állítani az ülés- és kormánymagasságot, valamint ezeknek a dőlésszögét. Az országúti kerékpáron mélyen előredőlve érdemes tekerni, hogy minél kisebb legyen a légellenállás. Derékfájósok emelhetik kicsit magasabbra, Lance Armstrong után szabadon.
3. Az országúti kerékpár egy vagyonba kerül
Ha elvonatkoztatunk a biciklis témától, és belegondolunk, hogy egy profi, valamire szakosodott cipő mennyibe kerül egy teljesen egyszerűhöz képest, akkor beláthatjuk, hogy a legjobb minőségű termékek bizony drágák. Ennek ellenére aki elkezd focizni, annak nem feltétlenül kell már az első edzésére profi szintű lábbelit vennie. Így van ez az országúti bicaj esetében is.
Igazi csúcsmodellek várják, hogy gazdára találjanak. Karbonváz, szuper váltó rendszer. Ezekre egy belépő szintű hobbistának vajmi kevés szüksége van. Ráadásul ezek mind olyan tételek, amik jelentősen növelik a kerékpár árát. Ha már ráérzett a versenykerékpározás ízére, kiegészítheti speciális pedállal vagy lecserélheti az aktuális felszereléseket jobbakra, de ezek nélkül is egy fantasztikus járgányt vihet haza.
