A szentendrei Ferenczy Múzeum kiállításának finisszázsán 4 órától Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész, majd 5-től Nádasdy Ádám tart különleges tárlatvezetést szeptember 25-én. A Vas István. Az idő metszeteiben című összegző, emlékező tárlatra azonban már előtte is érdemes ellátogatni, hogy jobban megismerhessük Vast, a ma is meglepően releváns és modern, mély intellektusú, önironikus és hatalmas tudású alkotót és embert.
Szentendre Vas István városa volt. Mint oly sok más művész, a 20. századi író és költő életében is központi szerepet játszott ez a varázslatos település. Az ötvenes évektől itt, a Hold utcában állt legendás nyaralója amelyben feleségével, a festőművész Szántó Piroskával közösen fogadták kortársaikat, a 20. század második felének íróit és képzőművészeit, akik szívesen vendégeskedtek náluk. Itt keletkeztek az életműben fontos helyet elfoglaló szentendrei versek is. Nem véletlen tehát, hogy Szentendrén rendezték meg az író munkássága előtt tisztelgő, Az idő metszeteiben című kiállítást, amely arra vállalkozik, hogy tudatosítsa az intellektuális érzékenységű, klasszikus költő életművét és felidézze ma is modernként ható személyét – hogy bemutassa a költőt, a műfordítót, a regényírót.
A kiállítás kurátora, Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész elmondta, hogy a kiállítást eredetileg 2020-ra, Vas születésének 110. évfordulójára tervezték, aztán 2021-ben jó apropó lett volna halálának 30 éves jubileuma. Az önkormányzat- és igazgatóváltás, valamint a pandémia miatt végül minden aktualitásból kicsúsztak.
És nem is gond ez egy olyan alkotó esetében, akinek érdeklődése gyakran épp a dolgok egyidejűsége, tehát az időtlenség, az állandóság felé fordult.
Éjfélre jár. Nyitva az ablak. Nyár van.
Pillék lepik a neoncsövet a szobámban.
Ablakban állok. Idül a magány.
Régi szobákat fogad be a szobám,
Innen meg onnan. Egymást keresztezik
Időbeli, térbeli vetületeik.
És ez, meg az, aki lakta. Velem
Maradtak az idő metszeteiben,
Akikkel többféle időben beszélek.
Egyedül. A telítődő éjnek.
A kurátor elárulta, hogy miért épp Az idő metszeteiben vált a kiállítás címadó versévé.
„Vas István számára fontos alapélmény a(z intellektuális) tapasztalatok, a barátok, a szerelmek valamiféle egyidejűsége. Nem az elmúlás, a hiány dominál, hanem a személyiségben megőrződő többlet, felhalmozódó tudás, a meg-megújuló belső párbeszéd.”
Vas István művészetét a műfordításain keresztül ismerik a legtöbben, bár sokan talán nem is tudják, kinek köszönhetők ezek a nagyszerű, pontos, érzékeny, az eredetihez hű, mégis kompromisszummentesen tökéletes szövegek. A kiállítás látogatóit fogadó könyvszekrény polcai roskadoznak a Vas fordításaiban megjelent világirodalmi remekművektől. Azonnal felidézhetjük a világirodalom legnagyobbjainak magyarul is ismerősen csengő szövegeit, és rádöbbenhetünk, milyen hatalmas ajándékot kaptak az ő fordításain felnőtt generációk, akiknek Shakespeare, Villon, Apollinaire, Molière, Brecht írásait adta át elvehetetlenül.
Saját művei sokkal kevésbé széles körben ismertek, pedig Vas megdöbbentően modern és érvényes ma is. Ahogy Szilágyi Zsófia Júlia fogalmaz:
„A tudás és nyitottság alapvető érték számára. Letörhetetlenül kíváncsi. A dolgokat, jelenségeket, folyamatokat képes minduntalan több nézőpontból vizsgálni. Finom (ön)iróniája irigylésre méltó.”
A tárlat az író és az ember alakját egyaránt körüljárja. Személyes tárgyak, a vészkorszak alatti bujkálás időszakának dokumentumai, feleségének festményei, képeslapok és levelek hozzák közelebb az embert és a kort, amelyben élt. Emellett betekinthetünk verseibe, önéletírásaiba, a szerelmi és az irodalmi életet kitárgyaló műveibe, tehát a gazdag életmű minden szeletét megismerhetjük a Szilágyi által gondosan összeállított gyűjtemény révén. A kurátor számára központi fontosságú
„Vas István józan intellektusa, ahogy (bár ezt Babitssal kapcsolatban fogalmazta meg) „verssé higgad” benne az élmény.”
„A hosszas kutatás, a sok interjú és beszélgetés, a folytonos olvasás egy igazi kaland volt, aminek az eredménye a kiállítás. A hatásvadász érdekességek kontextus nélkül aránytalanságokhoz, félreértésekhez vezetnek – mesélt az irodalomtörténész a kiállítás keletkezéséről. Az irodalmi kiállítás mindig óriási kihívás. Miként lehet egyáltalán átadni egy kiállításban a szöveg élményét, vagy valami módon kedvet szítani az olvasáshoz? Csak remélhetem, hogy mindig egy kicsit jobban sikerül”
– tette hozzá.
Ez a kiállítás pedig tényleg nagyon jól sikerült. Közel hozza Vas művészetét, megmutatja az írások mögötti embert, aki ráadásul haza is jön velünk, mert minden látogató magával vihet egy-egy kinyomtatott verset. Búcsúzóul választani lehet egy halom összetekert lap közül, de zsákbamacskaként: csak a döntés után derül ki, az életmű melyik mozaikja került hozzánk.
A múzeum rendszeres tárlatvezetésekkel, beszélgetésekkel várja az érdeklődőket, a kiállítás finisszázsára szeptember 25-én, vasárnap kerül sor, ekkor Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész 4-től, majd 5 órától Nádasdy Ádám tart különleges tárlatvezetést.
