Bár Ausztriában látta meg a napvilágot, a magyar bluesélet legalább annyira magáénak tekinti, mint osztrák szomszédaink. Sőt, talán még sokkal inkább. Több mint 35 éve annak, hogy barátai meghívására Ripoff Raskolnikov Magyarországra látogatott, ahol a Palermo Boogie Gang tagjaival adta első koncertjét. Ha megkérdezik, büszkén vallja: hiába osztrák állampolgár, hiába énekel angolul, lélekben leginkább magyarnak érzi magát. Ahogy ő fogalmaz, a kedélyesebb magyar lelkület mindig is közelebb állt hozzá, mint a tüchtig osztrák mentalitás. A magyarok pedig örömmel fogadták maguk közé, és tekintik azóta is teljes értékű magyar blueszenésznek.
Linzben született, értelmiségi családba, édesapja fizikus, ő maga mégis inkább a bohém életet választotta, és 18 évesen a szülői fészket elhagyva nekivágott Európának.
„Nem láttam sem az én családomban, sem a környezetemben olyan életet, ami nekem tetszett volna”
– mesélte pár éve egy interjúban. És bár eleinte azt tervezte, néhány hónapnyi munka után továbbáll India vagy Thaiföld felé, végül utcazenészként csavarogta be az európai nagyvárosokat. A pénzkereset sosem motiválta, neki elég volt annyi, amennyi épp elegendő a szükséges túléléshez. Már ismert zenészként is ugyanabba a grazi garzonba tért haza egy-egy koncert után, amelyet az utcazenész évek után bérelt ki, bár időközben egy kis Vas megyei faluban, Hegyházszentpéteren vett egy parasztházat, ahova szívesen elvonul.
„A falu befogadott, aminek roppant örülök. Nem azt mondom, hogy mind a kétszáz lakos kedvel, de rengeteg jó barátra leltem.”
Bár Európa minden csücskében otthon érzi magát, amit Ripoff képvisel, az a vérbeli közép-európai blues: olykor heves érzelmektől fűtött, máskor pedig decens melankóliával teli. Dalai jóleső egyedüllétről és kínzó magányról, szerelemről és bánatról egyaránt mesélnek. Kortársaihoz hasonlóan ő is a woodstocki lázzal együtt kezdett el érdeklődni a gitározás iránt, 15 évesen pedig már szinte megszállottan hallgatta a lemezeket:
„A blueshoz a hatvanas évek nagyjain, a Rolling Stoneson, Bob Dylanen, Jimi Hendrixen keresztül jutottam el. Tőlük haladtam aztán az eredet felé, jutottam el Sonny Terryn és Brownie McGheen keresztül a nekem olyannyira kedves figurákhoz, Robert Johnsonhoz, Skip Jameshez, Blind Lemon Jeffersonhoz és John Lee Hookerhez.”
És bár a nyugati ikonok, mint Dylan és Waits hatása felfedezhető a muzsikájában, Ripoffnak mégis sikerült olyan módon beépítenie ezt saját zenéjébe, hogy az a közép-európai szívvel is rezonál. Hiába német az anyanyelve, beszél folyékonyan franciául és magyarul is, dalait következetesen angolul írja.
Azt mondja, erről is csak a blues tehet, hiszen igazán csak az angol nyelv hanglejtése és ritmikája tudja visszaadni a blues esszenciáját.
„Mindig szövegcentrikus számokat írtam, bár a dalok többsége úgy születik, hogy a szobámban elkezdem pengetni a gitáromat, majd kitalálok egy akkordmenetet. Amikor pedig már úgy érzem, hogy működik a zene, írok hozzá szöveget. Szerintem a szó és a hang közötti közjáték a legfontosabb, ez az a zenei világ, amely engem igazán érdekel. Számomra akkor érdekes a dolog, ha a szöveg és a zene egyensúlyban van.”
Koncertjein általában saját dalokat énekel, mára már szinte védjegyévé vált fekete, csíkos zakójában, kalapjával és a gomblyukába tűzött ikonikus piros rózsával. Művésznevét az orosz irodalom egyik legtragikusabb alakjától kölcsönözte még karrierje elején: Dosztojevszkij főhősének menthetetlen kívülállóságában azonnal magára ismert, hiszen annak ellenére, hogy szinte mindenhol otthonosan mozog, legyen az Graz vagy Budapest, sosem érzett magában vágyat arra, hogy egy helyen horgonyozzon le. Leküzdhetetlen szabadságvágya az évekkel ugyan csillapodott kissé, manapság is egyfajta remeteként, kívülről szemléli a körülötte lévő világot. Az ő igazi otthona a blues.
Ripoff Raskolnikov és a Rotterdamból származó roots-rock zenekar, a Dawn Brothers ismerik egymást – ráadásul utóbbi dobosa, Rafael Schwiddessen félig magyar származású. Valamiért azonban eddig még sosem álltak együtt színpadra – egészen mostanáig. Szeptember 18-án ugyanis nemcsak egy estén, de közös dalokkal is érkeznek majd a Müpába.
- A cikk eredetileg a Müpa blogján / Liszt Ünnep blogján jelent meg, közlése a Müpa és a Librarius együttműködésének keretei között történt.
