Zalka Csenge Virág Dr.: A százegy ajtajú palota – újraálmodott népmesék, Móra Könyvkiadó, illusztrátor: Orosz Annabella, oldalszám: 160, megjelenés: 2022
A népmesék olyanok, mint a patakmeder alján heverő kavicsok. Az emberi szó, mely továbbadja, és az érzés, ami a mesélőt és hallgatóját mesemondás/hallgatás közben áthatja az a „vízˮ, ami minden alkalommal tovább gördíti, csiszolja, formálja a mesét. A szájról-szájra adott történetek folyton alakulnak, kerekednek, egyre tökéletesebbé, vagy legalábbis másmilyenné válnak azáltal, hogy a mesélők az adott kor igényei, általános elvárásai, sőt, a hallgatóság közbevetett ötletei alapján formálják őket. A népmesék évezredek alatt nyerték el azt az alakot, amit ma ismerünk, és ami továbbra sem végleges, hiszen minden egyes új mesélés alakít rajtuk valamicskét. Éppen ezért oly értékesek, izgalmasak, színesek és sokatmondóak, a kutatásuk pedig ugyanezért tekinthető végtelen kalandnak.
Már megszokhattuk, hogy Zalka Csenge Virág mindig valami egészen különleges mesei meglepetéssel áll elő, amikor új kötettel jelentkezik. Most sincs ez másképp. 2020-ban Ribizli a világ végén című mesegyűjteménye az Év Gyerekkönyv írója díjat hozta el neki, 2021-ben a Varjúherceg (amiről már nekem is volt szerencsém írni a Librarius oldalain) a magyar mesekönyvkiadás valódi kuriózuma lett, most pedig itt A százegy ajtajú palota, benne újraálmodott népmesékkel.
Az újraálmodást azonban ne úgy tessék érteni, hogy Zalka Csenge Virág átírt volna már létező népmeséket. Szó sincs róla! Ebbe a kötetbe valójában egyrészt a megmentett, örökre elveszni készülő, töredékesen fennmaradt, másrészt az aktív mesemondás közben lassanként átalakult mesék kerültek be. A szerző előszavából kiderül, hogy munkája során (melynek egyik legfontosabb része a világ minden tájáról való mesegyűjtés) gyakran talált olyan történetszilánkokat, legendamaradványokat, amik egykor kerek történetek lehettek, vagy legalábbis érezhető bennük a kibontható mese. Zalka Csenge Virág nem tett mást, minthogy remek érzékkel meglátta bennük a komplett mese lehetőségét, és bár némelyik eredetileg csupán egyetlen mondatból állt, ő kibontotta és felépítette a teljes történetet. Olyan munka ez, mint a régészé, aki egyetlen apró edénydarabkából rekonstruálni tudja az egész kancsót, tálat, korsót.
A kötetben szereplő 18 mese közül mások az aktív mesemondás közben megtörtént csoda által születtek meg, vagyis a hallgatók és a mesemondó közös akarata, intuíciója szerint, hosszú évek során alakultak át, pontosan úgy, ahogyan az a népmesékhez illik. Zalka Csenge Virág korábban arra a kérdésre, hogy vannak-e saját meséi, mindig azt válaszolta, hogy ő mesegyűjtő és mesemondó, és sohasem írt saját mesét. A százegy ajtajú palota megjelenése azonban ezt a helyzetet merőben megváltoztatta, Zalka Csenge Virág hirtelen – miként a mesebeli béka a királylány csókja által – meseíróvá változott. Méghozzá nem is akármilyenné! A töredékekből kibontott és az átformált mesék csodásan gördülékenyek, olvasmányosak és szórakoztatóak. Külön élvezet, hogy – miként az előző kötet esetében is – minden mese után találunk néhány izgalmas sort, amolyan „mese mögötti mesétˮ, ami elmondja, hogyan született, miből bomlott ki az adott történet, és mi az eredeti forrása, hol lehet rátalálni.
A százegy ajtajú palotában találkozhatunk örökre elveszettnek hitt Grimm mesével, svájci sárkányos legendával, Ragnar Lothbrok óészaki regéjével, töredékes középkori izlandi költeményből kibontott történettel, és még számtalan varázslatos csodával. Immár nyugodtan írom le: Zalka Csenge Virág megint nagyot alkotott, és most nemcsak összegyűjtötte számunkra a világ népmeséinek legcsodásabb kincseit, de ő maga formálta szöveggé, öntötte szavakba azt, ami a munkája nélkül egész biztosan csak a tudósok, mesekutatók gyönyörűségére szolgálhatott volna.
A szerzőnek ez az ötödik kötete, ami a Móra kiadónál jelent meg, és bár eddig is sikerült minden alkalommal elkápráztatnia a mesekedvelő közönséget, most a korábbiaknál is nagyobbat dobott. A csodálatos szövegekhez tökéletesen illeszkednek Orosz Annabella illusztrációi, melyek úgy harmonizálnak a mesékkel, hogy egyben varázslatos hátteret biztosítanak számukra, megmozgatva az olvasó vizuális fantáziáját is.
A százegy ajtajú palota számomra máris az év mesekönyve lett.
