„Misszióm: értéket teremteni” – Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Keller András hegedűművész-karmesterrel
Hétéves korában fogott először hegedűt a kezébe, majd a Zeneakadémián olyan legendás mesterektől tanulhatott, mint Kurtág György, vagy Rados Ferenc, Salzburgban Végh Sándor tanítványa volt. 1987-ben megalapította a legrangosabb nemzetközi zenei versenyeket sorra nyerő Keller Quartettet. 2016 óta a londoni Guildhall School of Music and Drama professzora, az International Bartók Chair birtokosa. 15 éve vezeti a Concerto Budapestet, amellyel tovább növeli a magyar komolyzene méltán híres renoméját. Néhány hete a zenekar a Szabó Stein Imre által rendezett, Keller András művészeti koncepciója alapján megvalósuló Kárpát Rapszódia című filmje zajos sikert aratott a világ egyik legjelentősebb televíziós versenyének számító New York Festivals TV & Film Awards-on. Keller András Kossuth-díjas hegedűművész-karmesterrel beszélgettünk.
– Mozgalmas tavaszon van túl. A Concerto Budapest nagyszabású koncerteket adott Várjon Dénessel a Bartók Tavasz rendezésében a Zeneakadémián és Várdai Istvánnal a Müpában, aztán Rigában a Kremerata Lettonicával dolgozott egy különleges projekten.
Igen, április végén volt egy nagy koncertünk Sosztakovics és Sztravinszkij művekkel, ahol Várdai Istvánnal előadhattuk Sosztakovics második csellóversenyét. Ez volt az első igazán fontos együttműködésünk és nagyszerűen sikerült. Napjainkban, amikor Lengyelországban vagy bárhol a világon betiltják Csajkovszkijt, amikor az orosz zenét büntetik, kiemelten fontos, hogy egy óriási teltházas koncerten igazi orosz muzsikát játszott a Concerto Budapest.
Ezután személyes jó barátom, Gidon Kremer kérésére Rigába utaztam, ahol a Kremerata Baltica kamarazenekar lettországi részével egy fúga műsort készítettünk elő.
Majd hazajöttem az MTA éves közgyűlésére, ahol Avram Hershko professzor, az egyetlen még élő magyar származású Nobel-díjas tiszteletére rendezett esten játszottam Bartók Kontrasztok-ját Klenyán Csabával és Csalog Gáborral.
Másnap Stuttgartba utaztam a Concerto három lemezének utómunkálataira, majd a Kremeratával volt két ünnepi koncert, Gidon Kremer 75. születésnapja és a Kremerata 25. születésnapja alkalmából.
– A koncertek között tanított is Cornwallban. Mesélne néhány szót az IMS kurzusról?
Az IMS (International Musicians Seminar) egy nemzetközi zenei szeminárium a varázslatos Prussia Cove -ban, Cornwall déli csücskében van, amelyet egykori mesterem, a nagy hegedűmész és pedagógus, karmester Végh Sándor alapított 50 évvel ezelőtt. Itt gyűlnek össze évről évre a fiatal vonósnemzedék nemzetközi kiválóságai, tavasszal mesterkurzusokon, ősszel pedig az Open Chamber Music keretében, ahol együtt muzsikálhatnak a mesterekkel. Én 17 éve tanítok itt és számomra ez a legzeneibb hely az egész világon. Végh Sándor szellemisége fél évszázada beragyog itt mindent. Ezt az alkotó szellemet megtapasztalhattuk a Zeneakadémia egyik „aranykorában”, a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején.
– Számos sikeres zenei program köthető a nevéhez. A Concerto Budapest nevével fémjelzett tematikus sorozatoknak (Mozart-nap, Beethoven-napok, Hallgassunk Brahmsot! Hallgatás Napja, Magyar Kincsek Ünnepe, Concerto Promenád) művészeti vezetője, amelyeket hagyományteremtő céllal indított útjára az elmúlt években. Honnan jön az ihlet ezek kitalálásához és megvalósításához?
Nekem csak a zenén jár az eszem; valami belső kényszerből fakad, hogy mindig kitaláljak valami újat. Nagyon fontos program számomra a Magyar Kincsek koncertsorozat, amely a Pesti Vigadóban megy évek óta. Kevésbé ismert, elfeledett alkotásokat mutatunk be népszerű művek társaságában. Misszióm, hogy minél több értéket teremtsek a Concerto Budapest és a barátaim segítségével.
– Mindeközben néhány hete a zenekar Szabó Stein Imre által rendezett, az Ön művészeti koncepciója alapján megvalósuló Kárpát Rapszódia című filmje elnyerte a rangos New York Festivals TV & Film Awards ezüsttrófeáját, a Silver Towert. Honnan jött az alapötlet?
Fontos előzmény, hogy ez a terület, a crossover valójában mindig is nagyon távol állt tőlem, mert számomra sokáig egyet jelentett a profitorientált közönségvadászattal. Kifejezetten ellenszenves számomra, amikor a komolyzenét a jobb eladhatóság érdekében hígítják.
Azt viszont elismerem, hogy a populárisabb műfajoknak és a komolyzenének lehetnek szép találkozási pontjai. A cigányzene például napjainkban kicsit kiveszőben van, vagy legalábbis csökken a hallgatottsága és én szeretném, ha fönnmaradna. Innen indult az ötletelés, hogy hozzunk össze valamit a műfajok közötti világban a Concertóval. Két kedves barátommal, Roby Lakatossal és Snétberger Ferenccel, akik a maguk műfajában egyedit és zseniálisat tudtak teremteni és a rendkívül tehetséges és sokoldalú, jelenleg a Keller Quartettben brácsázó Homoky Gáborral gondolkoztunk közösen. Az egyedi hangvételű, Kárpát-medencei atmoszférájú koncertprogramban a magyar-cigány eredetű zenék eljutnak egészen a jazz és a rock and roll világáig, keretét pedig izgalmas szimfonikus művek alkotják. A Kárpát Rapszódiára úgy tekintek, mint egy első állomásra, remélem, hogy folytatni tudjuk majd.
– 15 éve a Concerto Budapest zeneigazgatója. Hogyan történik a tagok kiválasztása? Mitől lesz egy zenekar jó, vagy mitől több egy jó zenekar, mint jó zenészek összessége?
A Concerto számomra több mint egy zenekar – egy zenei műhely. Itt az emberi szempontok hasonlóan fontosak, mint a szakmaiak. Nem feltétlenül azt a muzsikust vesszük fel, aki jobban, gyorsabban, vagy szebben játszik, hanem azt, aki a másikhoz leginkább passzol a zenekarban, elkötelezett, és jól együtt tud működni a többiekkel. Nagyon magas a szakmai színvonal a Concertóban, de a csapat egysége is lényeges: baráti a légkör, összetartanak a tagok. Egy zenekart vezetni folyamatos pedagógiai- és sportfeladat is, rengeteg mindenre kell figyelnünk. Hasonlatos ez az élsportolók világához, hiszen nem 10, hanem 100 fős csapatról beszélünk.
– Az összekovácsolódást gondolom a közös érdekek is segítik.
Így van. Voltak nehézségeink, irigyeink, sokáig nem kaptunk támogatást, de mindig túl tudtunk ezeken lendülni, mert volt egy közös célunk. Mostanra már egy szép pályára állt a zenekar, észrevettek minket és azt hiszem, hogy az egész ország büszke lehet a Concertóra: sokat teszünk a magyar országimázsért. Ezt mindig is missziómnak tekintettem, akkor is, amikor 30 éven át a Keller Quartettel jártam a világot. A művész a hazáját képviseli, aminek nem az a lényege, hogy milyen szépeket mond róla, hanem hogy mit tesz le az asztalra.
– Rendkívül sűrű az időbeosztása: őrült tempót diktál nemcsak magának, a munkatársainak is. Hogy ’bírják’?
Néha egy kicsit sokallják, de szerintem az egyetlen értelme az életünknek a munka. Persze fontos tudni, hogy miért csináljuk az egészet. Ha patetikusan fogalmaznék, azt mondanám, hogy sokkal több kultúrára van szükség Magyarországon. Nem mintha nem volna elég, de a sok is kevés. Ebben a világban, amelyben ma élünk, ahol megkérdőjeleznek hagyományos emberi értékeket, a kultúra lehet az egyetlen, ami megóvhatja azokat, megérintheti az ember lelkét. Ehhez szeretnék a saját eszközeimmel minél többet hozzátenni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kultúrát soha, semmilyen indokkal nem szabad a politika kiszolgáltatottjává tenni.
– Ennyi munka – és a zene mellett mi az, ami feltölti?
Koncertek után éjszaka-hajnalban, van, hogy megnézek egymás után több sorozatfilmet. Van egy csodálatos 4 éves unokánk, ha csak tehetem, együtt vagyok a családdal, a feleségemmel, akivel a zenekarban minden nap találkozom ugyan, hiszen ő a szóló fuvolás. Kaczander Orsolya fuvolaművész főiskolás korában, tehát több mint 15 évvel előttem érkezett a zenekarba, de itt számomra egy ugyanolyan hangszeres, mint a többiek: teljesen különválasztom az életemben a szakmát és a magánéletet. Gyönyörű helyekre járunk a családdal nyaralni minden évben, ez nagyon fontos nekem.
– Akkor egyéb hobbira nincs is szüksége?
Én a zenében élek, a zene volt a hobbim mindig is, régen jól fociztam, ma már csak az unokával teszem néha. Az állatokat nagyon szeretem, van 3 kutyánk nekünk és Annie lányoméknak is egy. Annie lányom egyébként a Concerto nemzetközi kapcsolatokért felelős menedzsere. Szervezi a turnéinkat, hozza a világsztárokat – nagyszerűen csinálja. Azt kívánom, hogy minél több magyar fiatal, akár csak megszületendő baba is a zenén nőjön föl. Nagy álmom, hogy az éneklés, a hangszerjáték és a tánc beépüljön a mindennapokba az általános iskolákban.
– Ismerve az oktatás mai helyzetét, ez egy szép és nehéz feladat. Hogyan képzeli el?
Széles társadalmi alapokon vissza kellene hoznunk a Kodály-módszert, a 21. századra adaptálva, és mint a testnevelést, napi szinten kellene az órarendbe építeni a zenét. Mert 5 és 10 éves kor között az intenzív ének- és hangszertanulás olyan képességeket fejleszt, amely minden humán tantárgy tanulását is magasabb szintre emeli. Máshogy fejlődnek az agyban az idegpályák. A zene szilárd jellemre tanít, érzelmi intelligenciát, stabilitást, egyensúlyt és közösségi élményt ad. Sok szövetségesem van már ehhez. Tudom, hogy idealista vagyok, de engem az vezérel, hogy egy jobb világot hagyjak a gyermekeinkre, unokáinkra.
Keller András 1983-ban a Hubay Jenő Hegedűversenyen első helyezett lett, majd az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere, az Országos Filharmónia szólistája volt. 1984 – 91 között a Budaopesti Fesztiválzenekar koncertmestere. 1987-ben létrehozta a Keller Quartettet, amely 1990-ben elnyerte az Evian String Quartet Competition első díját, a Borciani String Quartet Competition első díját, és valamennyi különdíjat. 2003-ban karmesterként is debütált, az olaszországi Orchestra di Padova e del Venetót irányította. 2007 óta a ma már nemzetközi hírű Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója.
