Örök a harc jó és rossz, angyal és ördög, szeretet és gyűlölet, humanizmus és zsarnokság, segítőkészség és közöny között. Aztán elsuhan a kocsik között egy madár.
Az előtte haladó autó csapta el az alacsonyan szálló varjút.
A madár élettelenül hevert a betonon az út közepén.
Ben leállította a kocsiját, kiszállt, és felvette a fekete tollcsomót.
Mögötte zengett a dudaszó meg a káromkodás. „Kurva anyád!”
Ben otthon a törülközőbe csavart varjút egy dobozba tette, és elvitte az állatorvoshoz. A doki megvizsgálta a madarat. Megrepedt egy pár szárnytolla, de megúszta csonttörés nélkül. Sokkot kapott az ütközéstől, rémülten pislogott a vizsgálóasztalon.
Megmentője Edgarnak nevezte, bár Poe, mint tudjuk, híres versét egy hollóról írta.
Éjjelre Ben az egyik kutya üres ketrecében helyezte el Edgart.
Reggel vad károgásra ébredt. (Mint mondta, minden állathangok közül a varjúkárogást utálja a legjobban: a halálra, az elmúlásra emlékezteti.)
Két napig ápolta a madarat, aztán kivitte az erdőbe és elengedte.
A varjú felröppent egy faágra, károgott és elrepült.
Nem csak az ördög, az angyal is a részletekben rejlik, mint Petri György írja Mosoly című versében. És ha így van, mert így van, azt hiszem, az emberiségnek mégis van lehetősége egy boldogabb, harmonikusabb jövőre, bármi szól ellene napról napra, hónapról hónapra, évről évre, évszázadról évszázadra.
