Remek történetek egész sora jön most szembe a világhálón, nekem is jutott egy egészen kicsi, ezt most elmesélem Haumann Péter színművészről.
1976 májusában forgatták a Fekete gyémántok című film külső felvételeit a Salgótarján melletti Rónabányán, ahol a ma is álló három sor kolóniaépület adta az épített díszlet valós hátterét. (Rendező: Várkonyi Zoltán) A színészek és a stáb a megyeszékhely főterén álló Karancs Szállóban laktak, esténként gyakran a város főutcáján sétálgattak. Mi, tarjáni ifjak leginkább a szánkat tátottuk, és örültünk, hogy ennyi híres emberrel oszthatjuk meg mindennapi helyszíneinket. Egy ilyen alkalommal, amint éppen megszokott módon bámultuk a város forgalmát a Kővár presszó teraszáról, hozzám lépett egy férfi és a mozi felől érdeklődött. Miközben felállva magyaráztam az odavezető utat, az is kiderült, hogy Truffaut Amerikai éjszakáját szeretné megnézni. Igen, azt játsszák, bólogattam, én már láttam is, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Haumann Péter volt a moziba igyekvő ember, és különös egybeesés, hogy 1989-ben szintén Rónabányán forgatta az Szürkület című filmet, melyet Fehér György rendezett, az ő főszereplésével.
Aztán eltelt 42 év. 2018 júliusában a csopaki strandon üdültünk az unokáinkkal, amikor az egyik délután egy padon ülő férfira lettem figyelmes, ahogy nézte a vizet. Sok hasonló fotót készítettem már az évek során, közel áll hozzám ez a képi világ. Vártam egy kicsit, és amikor oldalra fordította a fejét elkattintottam a gépet. Abban a pillanatban azonosítottam őt, Haumann Pétert. És rögtön eszembe jutott az a régi tarjáni találkozás, hogy milyen jó lenne elmesélni neki. De csak annyira futotta a bátorságomból, hogy elsétáltam előtte és ráköszöntem. Bólintva fogadta, de úgy tűnt, nem szeretné, ha akkor és ott megszólítanám. Így aztán a történetemmel együtt az itt látható fotó is elsüllyedt egy kicsit a napok körforgásában. Egészen mostanáig, hogy a szomorú aktualitás ismét a felszínre dobta, és így elmesélhettem másoknak is.
Isten Önnel, Haumann Péter!
