V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál
– egy fesztiválönkéntes blogbejegyzése numero 2. –
05.06. péntek
Arcunkon a másodiknap. Akárhány fesztiválon jártam, éltem, működtem eddig, erős tapasztalatom, hogy ez az a kiemelt időpont, amikorra nagyjából mindenki elkészül a szeme alatti fesztiváltáskájával, homlokán átívelő árkaival, tetszőlegesen választható részeinek megroppanásával.
Én is így állok hajnalban a tükör előtt. Máskor is eszembe szokott jutni miközben mosom a fogam, hogy hát, akkor itt fogunk élni, és hát, akkor én meg így fogok kinézni, de a mai napon randevúznom kell Helverrel, és ez némi aggodalommal tölt el, megváltoztatja a dolgokat.
Választok egy fekete ruhát a fekete darabhoz, aminek ő az egyik szereplője. Ingmar Villquist kortárs lengyel drámaíró alkotta meg, fogyatékkal és a nevelőanyjával él, ennyit tudok róla, és hogy meg fog halni. A darab címe: Helver éjszakája. Az RS9-ben mutatja majd be a szlovák Aktor Színház két kiváló művésze: František Balog és Diana Semanová.
Jó lesz ez a kis fekete mini, tekintettel Helver viszontagságaira, csak hát a májusi párás, felhős, reggeli séta se kutya benne. Húzgálom lefelé nagy erőkkel a fekete nejlon harisnyámon felfelé törekvő minit, el- elmorfondírozom a közönségtalálkozón feltehető közepesen jó, és közepesen rossz kérdéseimen, ám a kis feketém a Kis Salétrom utcánál már a köldökömet súrolja. Istenem. Hogy van az szlovákul, hogy katasztrófa? Ezen gondolkozom, amikor beérek a színházba, de elfelejtem megkérdezni G. Kovács Lászlót, aki szembe jön velem éppen, és történetesen szlovákul szinkrontolmácsol majd a beszélgetésen köztem, František, és a közönség között.
László talpig úriember, kimért, kedves, magázódó és bűbájosnak tartom azt a tulajdonságát is, hogy annyira lassan és érthetően beszél, hogy attól a társalgás megnyugszik, egyenes vonalvezetésűvé válik, mintha magához tudná idomítani a folyton felgyorsuló beszédidőt. Tehát ott tartottam, hogy a darab sötét. Borzongató, mély és feszes, olyan, ami után nem akarunk másokkal duruzsolni, inkább magunk elé nézünk, cigit szívunk, könnyet morzsolunk, majd még egyet szívunk és még morzsolgatunk kicsit.
Helver és Karla kettőse ezt váltja ki az esti közönségünkből is. Nem írom meg a történetüket, blogom erre a részre most nem tér ki, de címszavakat azért adok: háború, sérültek, gyilkosság, árulás, elfojtások, a lengyel egyház szerepe, kiszolgáltatottság, naivitás, kegyetlenség, katonásdi.
A több mint 20 évvel ezelőtt megírt dráma sajnos piszkosul aktuális. Meglepően sokan visszaülnek a nézőtérre, kíváncsiak, jókat kérdeznek. László hűen tolmácsol, Illés Marci hátul olaszul és angolul is helytáll, sikerül hát a rám szabott feladatot teljesítenem. Bábel volt, zűrzavar nélkül.
Éjjel az előtérben Marci születésnapját ünnepeljük, felesek, lufik, ölelések. Mindent összevetve jó volt nekem, hogy itt voltál, vigyázz magadra Helver,
Isten áldjon,
ciao,
do videnia,
Ahoj!
Drubina Orsi
Az első nap blogja:
