Május 1-jén rendhagyó lemezbemutatóra kerül sor a Müpában, a számos formációban játszó 31 éves jazz-zongorista és dobos, Tálas Áron első szólólemezét hallhatja majd a közönség. A Beats From My Heart albumon minden hangszeren ő játszott, most azonban zenésztársakkal (basszusgitár: Gudics Martin, dob: Klausz Ádám, billentyűs hangszerek: Ocsovay Damján ) adja elő lemez dalait, az est vendégelőadója pedig a hazai slam poetry és hiphop ismert alakja, Saiid lesz. Tálas Áronnal beszélgettünk a közelgő koncertről, az ihletről és a legfontosabb zenei pillanatairól.
– A Beats From My Heart lemezed 2020-ban jelent meg. Az albumon minden hangszeren te játszottál. Hogyan jött az igény, hogy zenésztársakkal is előadd a lemezt?
Elindultam egy pályázaton, amire a triómmal nem tudtam jelentkezni. Gondoltam, ha már van ez a lemezem, összeállíthatnék rá egy zenekart. A pályázat keretében eddig hat koncertet adtunk, így össze is tudtunk szokni a müpás fellépés előtt.
– Saiid lesz a koncert vendégelőadója, akit hiphop és slam poetry előadóként ismerhet a közönség. Hogyan jött a fúzió ötlete?
A Beats From My Heart lemezen több hiphop-szerű dal is található, ezért arra gondoltam, nem muszáj, hogy a meghívott vendég jazz-előadó legyen.
Már csak néhány nap van hátra a koncertig. Hogyan zajlanak a próbák? Van ilyenkor benned izgalom?
Egy kis izgalom van azért bennem, Saiiddal csak egyszer fogunk próbálni. Tegnap találkoztunk és egyeztettünk. Elsőre kicsit ijesztő volt a gondolat, hogy alig találkozunk majd a koncert előtt, de úgy érzem, minden jól fog menni.
A Beats From My Heart két éve jelent meg. Mondhatjuk, hogy ennyi idő alatt be is ért a lemez, és most még jobban érzed, hogy mit szeretnél majd hallani a színpadon?
Arra törekedtem, hogy minden dal hasonlóan szólaljon meg, mint a lemezen, de ez nyilván nem lehetséges. Nem várom el Klausz Ádámtól, hogy pontosan úgy dobolja el a dalokat, ahogy én, ennek nem is lenne értelme, hiszen így hozzá tudja adni saját zeneiségét. Az albumon a basszusokat is billentyűn játszottam. Gondolkoztam rajta, hogy hívjak-e egy harmadik billentyűst, de így, hogy Gudics Martin basszusgitárossal állunk színpadra, ő is bele tudja tenni a zenébe a saját stílusát, így kicsit klasszikusabb, fúziós hangzást érünk majd el. Örülök, hogy ezzel a formációval előadhatjuk a lemezt.
– „Minden, amit kompozíciónak szántam, improvizációból indult” – említetted egy beszélgetésben. Hogy néz ki nálad a zeneszerzés folyamata? Van olyan napszak vagy érzelmi állapot, amikor különösen ihletett állapotban tudsz komponálni?
Az esti órákban, vagy amikor kicsit fáradtabb vagyok, jellemzően jobban jönnek az ötletek. Napszaktól függetlenül egy basszusmenet, egy dobgroove, vagy dallam folyamatosan megy a fejemben, és sokszor már “csak” ki kell őket dolgozni.
– Tanítasz is a Bartók Béla Konzervatóriumon és a Zeneakadémián. Vannak olyan tanítványaid, akikkel az iskolán kívül is együtt zenélsz, ahogy te is tetted a tanáraiddal, amikor a Zeneakadémiára jártál?
A mostani zenekar szinte pont ilyen. Egyedül Damjánt nem tanítottam. Klausz Ádámot a Bartók Béla Konzervatóriumban, Gudics Martint pedig a Kodolányi János Főiskolán tanítottam. Martin kiszenekari gyakorlat órára járt hozzám, és már akkor elképesztően játszott. Martin nem sokkal fiatalabb nálam, de Ádámra és Damjánra 31 évesen még én is azt mondom, hogy fiatalok. Még csak huszonévesek, de már itt tartanak.
Tálas Áron, Gudics Martin, Klausz Ádám és Ocsovay Damján
– Említetted, hogy egy zenész nem a díjakra emlékszik, hanem a zenei pillanatokra. Melyik volt a legemlékezetesebb ilyen momentumod?
Elsőre azt mondtam volna, hogy nehéz kiemelni egyet, de ha jobban belegondolok, mégis van ilyen. Amikor New Yorkban Roy Hargrove-val jammeltem. Olyan sötét volt a kis bárban, hogy valószínűleg nem tudta, melyik zongoristával játszik épp. Egy szót se szóltam hozzá utána, hogy megköszönjem, mert nem akartam zavarni, de szerintem ez amúgy sem érdekelte volna. Csak a zenére koncentrált, tetőtől talpig. Ott olyan zenei pillanatokat éltem át, amikre életem végéig emlékezni fogok. Sajnos egyben megismételhetetlen pillanatok voltak ezek, mert Roy Hargrove néhány éve elhunyt.
„A legrosszabb zenét is szívesebben játszom a barátaimmal, mint a saját zenémet valaki olyannal, akivel nem szeretek játszani” – mondtad egy interjúban. Mitől függ, hogy valakivel együtt tudtok-e működni a színpadon?
Nagyon hamar, sokszor pár hangból kiderül. Nem kell, hogy egy egész koncertet meghallgassak az illető zenésztől. Nagyon komplex kérdés, de számomra az a legfontosabb, hogy hasonlóan érezzük a ritmust és hasonló legyen az arányérzékünk. Damjánnak ez például nagy erőssége már most is. Sok jó fiatal zenész van, de az arányérzék sokaknál csak később fejlődik ki, ha egyáltalán. Ezt sokkal inkább tudom a korhoz kötni, mint azt, hogy valaki a saját hangszerén mennyire virtuóz.
A Müpában több telt házas koncertet is adtál már. Milyen érzés visszatérni oda?
Fantasztikus. Akár vendégelőadóként, akár saját együttessel léptem fel, csak jó élmények kötnek a Müpához. Bízom benne, hogy a vasárnapi is ilyen lesz.
