Nyolcvanhét éves korában elhunyt Kara György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának levelező tagja, az ELTE professor emeritusa, az Indianai Egyetem tanára – tudatta az MTA pénteken.
Kara György halálával nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi orientalisztikát – olvasható a méltatásban, amely szerint a tudóst április 16-án érte a halál.
Kara György 1935-ben született Budapesten. Már a gimnáziumban érdeklődni kezdett a keleti írások iránt. A Széchényi Könyvtárban forgatta Kőrösi Csoma Sándor tibeti nyelvtanát és szótárát, valamint egy kínai bibliát. Ezek hatására jelentkezett az ELTE orientalisztika szakára. Első éves korában olyan kiemelkedő eredményeket ért el, hogy Ligeti Lajos akadémikus javaslatára, a Bölcsészkaron egyedüliként, egyszakos orientalista lehetett. Mongol tanulmányai mellett már ekkor kiterjedt érdeklődése a mandzsu, a tibeti és a kínai nyelvre, és különös figyelmet fordított a buddhista szövegekre, azok filológiai problémáira.
1958-ban jelent meg első jelentős tanulmánya a nyugat-mongóliai ojrát nyelvjárásokról, amely azonnal felkeltette a nemzetközi tudományos világ érdeklődését.
Miután 1958-ban megszerezte diplomáját, az ELTE Belső-ázsiai Tanszéken kapott gyakornoki állást. 1961-től tanársegédként, 1964-től adjunktusként oktatott. 1970-ben lett egyetemi docens, 1972-ben átvette a tanszék vezetését, majd 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1975-ben az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. A tanszéket és a tanszékcsoportot 2000-ig vezette. 1992-től az Indianai Egyetem bloomingtoni intézményének professzora volt, ahol már a nyolcvanas évek közepétől tanított, szavai szerint kétlaki, „nomád” életet élve.
2001-ben választották meg az MTA levelező tagjának. Székfoglaló előadását Hit, hatalom és írás a mongol világban címmel tartotta meg, a mongol írásbeliség történetének vázlatát adva. Mivel hosszabb ideje az Egyesült Államokban élt, levelező tagi tiszteletdíjáról lemondott, csak a számára nagy megtiszteltetést és szakmai elismerést jelentő akadémikusi címet viselte. Amíg egészsége engedte, évente hazalátogatott, és olyankor mindig részt vett az I. osztály ülésén.
Kara György munkássága a nemzetközi és magyar orientalisztika igen széles körében kapott elismerést. 1984-ben Kőrösi Csoma-emlékéremben részesült, 1999-ben megkapta az egyik legmagasabb mongol kitüntetést, a Sarkcsillag Érdemrendet, majd 2000-ben Alexander von Humboldt Kutatói Díjjal tüntették ki.
Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Társaságnak, amelynek főtitkári tisztét is ellátta, a bloomingtoni Mongolia Societynak, az American Oriental Societynak és az Association for Asian Studiesnak. Tiszteleti tagja volt a Török Nyelv Társaságnak és a harvardi Central Eurasian Studies Societynak.
