Egressy Zoltán új regényében deszkások dübörögnek

Akkor hát csapassuk!

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák, Móra Könyvkiadó, illusztrátor: Szabó-Nyulász Melinda, oldalszám: 128, megjelenés: 2022. április 13.

Ez jó! Ez nekem mindig nagyon tetszik! Ha ilyen történik, attól nekem kivétel nélkül fergeteges hangulatom támad! (Ezt még nem a könyvről írom. Vagyis arról, de áttételesen. Mindegy; majd mindjárt világos lesz a dolog.) Szóval számomra minden esetben kivételes örömöt okoz, ha azt látom, hogy az úgynevezett „magas irodalomˮ egy-egy jeles képviselője mesét vagy ifjúsági regényt ír. Szerencsére ez mostanság egyre gyakrabban fordul elő. A szépirodalom terén már komoly nevet szerzett alkotók korábbi életműve a garancia arra, hogy amikor a gyerekek felé fordulnak, az eredmény szinte mindig minőségi művet terem.

Nagy mesélőink, Csukás István és Lázár Ervin sajnos már itt hagytak minket, ahogyan Békés Pál is, akinek Félőlény című kötete a magyar meseirodalom egyik csúcsalkotása. Szerencsénkre utódaik olykor-olykor megajándékoznak minket egy-egy friss történettel: Darvasi László, Parti Nagy Lajos, Lackfi János olyan szövegeket szoktak a gyerek- és gyermeklelkű felnőtt olvasók kezébe adni, amik nem csupán megnevettetnek, de rendkívül magas nyelvi színvonalon szórakoztatnak, okítanak.

És akkor most végre elérkeztem friss örömöm forrásához, aki nem más, mint Egressy Zoltán. Ez a név elsősorban a színházba járó közönség számára lehet ismerős, hiszen Egressy annak ellenére, hogy pályakezdőként először 1991-ben verseskötettel mutatkozott be (Csókkor, Kapu kiadó), később pedig több regényt is írt, markánsan drámai műveivel vált ismertté. Azt hiszem, elég csupán a Portugál című, őrületes sikert arató színdarabját említenem, melynek ősbemutatója a Katona József Színházban volt, ahol 20 éven keresztül műsoron is maradt, miközben az ország szinte minden jelentős kőszínháza bemutatta, sőt, film és DVD is készült belőle. Megjegyzem csendesen: Egressy drámái közül az én kedvencem a Kék, kék, kék, annak ellenére, hogy ebből a zseniális szövegből sajnos végül pocsék előadás született.

Nos, ez az Egressy Zoltán most a Móra könyvkiadónál egy ifjúsági regény szerzőjeként mutatkozik be. Nem ez az első eset, hogy a gyerekek felé fordul, hiszen 2002-ben szintén a Móránál jelent meg Csimpi szülinapja című mesekötete, továbbá írt mesejátékot (Fafeye, a tenger ész), és színpadra dolgozta a Pán Pétert és a Tündér Lalát is.

Az ifjúsági regény műfaja azonban eddig elkerülte, pontosabban ő kerülte el a tizenéves korosztályt. Ismerve és szeretve Egressy korábbi műveit izgalommal vettem kezembe a csalóka című kötetet. Csalóka, mondom, hiszen a címre pillantva, amennyiben nem vagyunk elég figyelmesek, elsőre azt hihetjük, hogy a színház világába, a világot jelentő deszkákra visz minket a szerző. Olvassunk csak azonban kicsit figyelmesebben! Ezek a deszkák nem a világot, helyettük virágot jelentenek, ami máris rendkívül titokzatossá teszi a regényt. Hová visz tehát minket a szerző?

Egy bérházak közé szorult kicsi térre, amit éppen most újítottak fel! Olyan ez, mint egy színpadkép: szűk közeg, amire mindenki rálát, amiben mindannyian élünk. Egy kedves kis tér virágokkal, fákkal, csendes sétányokkal, amit arra szántak, hogy padjain a környező házakban lakó nyugdíjasok szép délutánokon eldiskuráljanak, miközben körülöttük ideális méretű és összetételű családok (apa, anya, két gyerek) karonfogva andalognak, mosolygós biccentéssel üdvözölve a kutya -, macska – vagy netalán gekko-sétáltatókat.

Ez volna ugyebár az ideális helyzet, konfliktus nélkül azonban nincs regény. A csendes kis tér sem marad sokáig konfliktustól mentes, hisz azonnal elfoglalják a deszkások. A három, majd nem sokkal később négy főre kiegészülő csapat hatalmas magnóval érkezik, metál zenét kezd üvöltetni, keményen elhatározva, hogy gördeszkái segítségével minden csendet, nyugalmat, békés melankóliát elűzzön a környékről.

A suliban annak idején alaposan belénk verték, hogy minden hatás ellenhatást vált ki, és minden akciót reakció követ. Ebben a regényben a reakciót úgy hívják, hogy Tücsi bácsi, a házbizalmi, akihez hamarosan Pölö néni is csatlakozik, mint forrón dobogó szívű aktivista. Eleinte úgy tűnik, hogy a csendet és nyugalmat kívánó felnőttek és a zajosan létező fiatalok között elkerülhetetlen lesz a háború. Forrong és formálódik is valami titokzatos terv a háttérben, de hogy mi lesz belőle… Azt derítse ki az olvasó maga.

Egressy első ifjúsági regénye tömény fantasztikum, hiszen a lapjain nem találkozunk egyetlen negatív, gonosz, rosszindulatú szereplővel sem – vagyis egyáltalán nem olyan, mint a mai magyar valóság. Ebben a regényben senki nem akarja kitekerni a másik nyakát, még akkor sem, ha zavarja őt a maradisága, vagy épp zajszennyező élniakarása. Ebben a regényben az ellenfelek igyekeznek megérteni egymást, így előbb-utóbb kiderül, hogy a négy deszkás fiú miért épp ezen a kicsi téren csapatja szét a csendet, és az is, hogy a felnőttek szívében milyen titkos vágyak, remények rejtőznek. A virágokról pedig csak annyit, hogy ők sem maradnak ki a buliból, sőt, körülöttük forog minden.

Én szeretnék végre ezen a téren elücsörögni egy kicsit.

Megosztás: