Életének 69. évében kedden elhunyt Szkárosi Endre József Attila-díjas költő, intermediális művész, művészeti író, performer, műfordító, egyetemi tanár – erősítette meg az MTI-nek szerdán a Szépírók Társasága, amelynek 2018-tól 2021-ig elnöke volt.
Szkárosi Endre 1952-ben született Budapesten, 1971-72-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) állam- és jogtudományi karára járt, majd 1977-ben a bölcsészettudományi kar magyar-olasz szakán kapott diplomát.
A Mozgó Világ szerkesztőjeként dolgozott 1978-től, 1983-88-ban a Lapkiadó munkatársa volt. A szegedi József Attila Tudományegyetem olasz tanszékén 1984-től, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1994-től olasz irodalmat tanított, 2012-től egyetemi tanár, 2013-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori tanácsának külsős tagja lett.
Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal is foglalkozott, 1984-ben megalapította a Szkárosi and Konnektor művészeti koncertszínházat. Ő gondozta 1986-tól az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt.
Térköltészeti és videó munkáival, versszobrokkal rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, hangköltészeti alkotásaiból számos felvételt készített, 1987-től videóköltészettel is foglalkozott.
Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. Költészeti-művészeti tevékenységét transzpoézisnak nevezte el.
Szkárosi Endre 2020-tól volt tagja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetői testületének, 2018-tól 2021-ig a Szépírók Társaságának elnöke volt.
Művészetét számos díjjal elismerték, 1986-ban Kassák-díjat kapott, a Locus Signi-díjat 1994-ben, József Attila-díjat 2007-ben, Mészöly Miklós-díjat 2012-ben, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2016-ban vehette át.
Főbb művei között szerepel az Ismeretlen monológok (versek, 1981); a Szellőző Művek (költészet-művészeti könyvmunka, Galántai Györggyel, 1990); a Mi az, hogy avantgárd? (2006); a Merülő Monró (versek, 2007); a Verboterror (performanszköltemények, 2013); a Véletlenül nem jártam itt (válogatott és új versek, 2018) és az Égzsák (régi és új hangköltemények cd-vel, 2020).
Hanghordozón jelent meg egyebek mellett a Támad a szél (Márta Istvánnal, Bernáth(y) Sándorral, 1987), a Rózmari és a Tűzfal (a Konnektorral, 1990, 1993); a Spiritus Noister (Kovács Zsolttal, Sőrés Zsolttal, 1994) és a Nemzeti zajzárványok (a Spiritus Noisterral, 1996). Lemezei közé tartozik a Hangmánia (a Konnektorral, Enzo Minarellivel, 1992), a Kaddish (a Towering Infernóval, 1993); a Szkárosicon (2002); Kurt Schwitters-Spiritus Noister: Ursonate két énekhangra és zenei környezetre (2003) és a Szkárosi & Konnektor & Bernáthy (2004).
