Életének 81. évében elhunyt Mesterházi Márton műfordító, szerkesztő, irodalomtörténész, dramaturg, egyetemi tanár, osztotta meg a hírt közösségi oldalán fia, Mesterházi Gábor Rádiós dramaturgként vagy egyetemi tanárként sokaknak emlékezetes lehet alakja: az ELTE mellett a debreceni egyetemen is oktatott, évtizedeken át volt a Magyar Rádió dramaturgja, számos kötet, műfordítás szerzője és szerkesztője volt.
Mesterházi Márton pályája az ELTE Angol-Amerikai Intézetének hallgatójaként indult, ahol magyar, angol és francia szakon tanult, diplomamunkáját Shelley-ről írta, kandidátusi tanulmányában pedig már O’Casey-vel foglalkozott. Az ír alkotó, Sean O’Casey műveit további két munkája is behatóan tárgyalta: monográfiát adott közzé személyéről (1983), valamint magyar jelenlétét és hatását is vizsgálta egy kötetben (1993).
2004-ig tartó, fél évszázados rádiós dramaturgi pályáján 1975 és 1984 közt részt vett a rádió Világszínpadának hangjáték-sorozatában, több mint 20 rádiójáték fűződik nevéhez, Euripidésztől O’Neillig. 1996-tól 2005-ig az ELTE-n drámatörténetet tanított, 1997 és 2005 között pedig a debreceni egyetemen vezetett műfordító szemináriumot is. Fordításai közt szerepelnek többek közt John Arden és J. M. Synge drámái, David Hare, Ian McEwan és Kipling munkái, de közreadott hangjáték-válogatást is, Csataszimfónia címmel.
Mesterházi Gábor ezekkel a szavakkal búcsúzott édesapjától a Facebookon:
Szombaton azt mondta, pörög a film, visszafelé. És hol tart, kérdeztem. Mindjárt megérkezem a jelenbe. Az utolsó szavakon még gondolkozom.
Tegnap hagyta, sőt kérte, hogy Veronika David Weöres-verseket olvasson neki.
Fiam, Dénes szerint az utolsó pillanatig ő maradt a dramaturg: a saját életéé is.
Apukám, Mesterházi Márton (alias Jeges, Jegespapa) szíve ma reggelre elfáradt és leállt. Nem tudom az utolsó szavakat, de a lényeget átadta, megtanította, megmutatta nekünk: a malasztját megosztotta.
Köszönjük, Jeges!
