Nógrádi Gábor: Alex hét napja – Légy jó, tesó!, Móra Könyvkiadó, Szerkesztő: Dóka Péter, Oldalszám: 200, megjelenés: 2022
Azt hiszem, abban tökéletesen egyetérthetünk a viselkedéskutató szakemberekkel, hogy a gyerekek nem születnek jónak, sem rossznak – a gyerekek tiszta lappal érkeznek erre a világra, különleges áldásként pedig a szinte kielégíthetetlen kíváncsiságot, felderíteni vágyást és megfigyelési kedvet hozzák magukkal. Ebből kiindulva a csecsemőket tökéletesen ártatlan lényekként kezelhetjük, ami azonban nagyon gyorsan megváltozik. Számtalan kísérlet igazolja, hogy már az egészen kicsi gyerekekben is ott él a birtoklási vágy, melynek egyenes következménye az önzés. Elég összeengednünk féltucat totyogót és kezük ügyébe adni néhány színes játékot vagy finom falatot, egész biztosan akadni fog köztük legalább egy olyan, aki az erőszaktól sem riad vissza, hogy megszerezze magának azt, amire vágyik.
Hová tűnt gyermekünkből a szelídség, az önzetlenség, a jóság? Pontosabban: honnan és miként tette magáévá az erőszak, az önzés és a gonoszság tulajdonságait? Mivel a kisgyerek életének korai szakaszában legfőbb tulajdonsága a megfigyelés, a kíváncsiság és az utánzás általi tanulás, ezért a fenti kérdésekre is egyértelmű a válasz. Semmi más nem történt a mi ártatlan gyermekünkkel, mint hogy megismerkedett velünk, felnőttekkel.
A gyerek felfedezni vágyja ezt a számára új és ismeretlen világot, és tanulás közben különböző stratégiákat, taktikákat próbál ki arra nézvést, miként szerezheti meg a finom süteményt, hogyan szabadulhat meg a kényelmetlen ünnepi öltözéktől, és mi módon tarthatja távol féltett játékától a többieket. Ezen tanulás során kipróbálja a hiszti, a sírás, a kedveskedés, az erőszak és számos más cselekvés hatékonyságát, miközben minket, felnőtteket is figyel, ellesve a módszereinket.
Ez a tanulási folyamat egészen a kamaszkorig tart, amikor is valami megint megváltozik: sok gyerek – nem mind: a kiegyensúlyozott, valóban szerető családban élő fiatalokra ez ritkábban érvényes! – hirtelen mintha megzavarodna: kiszámíthatatlanná válik, lázad és dühös a környezetére, sőt, az egész világra.
Pontosan ez történik Nógrádi Gábor régi-új (a történet először 2012-ben jelent meg, akkor még A gonosz hét napja címmel) regényének főszereplőjével, a 14 éves Alexszel is. A srác addigi élete legzűrösebb időszakát éli. Tombolnak benne a hormonok, teste és lelke egyaránt óriási változásokon megy át, miközben próbálja megtalálni helyét a családon, az iskolán, a világon belül. Önmagában már ez is bőven elegendő volna ahhoz, hogy utat tévesszen, ám Alex hirtelen további terheket kap a nyakába: reménytelenül szerelmes, és hetek óta egyedül cipeli azt a borzalmas titkot is, hogy az apja megcsalja az anyját, ezáltal pedig az egész családot. Mikor ez az utóbbi botrány kipattan és Alex apja elköltözik otthonról, a fiú addig recsegve-ropogva kitartó „erkölcsi gerinceˮ hirtelen megroppan. Először csak apróbb lopásokkal, csínyekkel fejezi ki haragját a világ iránt, de később már villámgyorsan merül egyre mélyebbre, míg végül ő maga válik a megtestesült kamasz gonosszá, megalázva, eltiporva, tönkretéve bárkit, aki az útjába áll.
Tény, ami való: kortárs íróink közül Nógrádi Gábor az, aki a legmélyebben, legigazabbul ismeri és ábrázolja a mai gyerekek lelkét. Nem fél attól, hogy szókimondó, olykor mellbevágóan őszinte képet fessen a kiskamaszok titkos világáról, mert a problémák teljeskörű feltárása a célja – és persze az, hogy segítsen hasonló gondokkal küzdő olvasóinak. Biztosra veszem, hogy a széplelkű szülők, akiknek fogalmuk sincs arról, mi dúl csemetéjük lelkében, mi zajlik a kamasz lét titokzatos függönyén túl, felháborítónak találnák ezt a kötetet. Nógrádi Gábor azonban ezzel a regényével a Márquez-i mágikus realizmus ifjúsági történetbe oltott egyik legkiválóbb teljesítményét hozta létre. A szülőknek nem is kell érteniük – a gyerekek pedig érteni fogják.
Nógrádi Gábor írásai a Librariuson
