Egy 1211-es dokumentumban találunk először említést egy szigetről, amelynek pontos méretét és elhelyezkedését máig homály fedi.
Az évszázadok során a Balaton vízszintje folyamatosan ingadozott. 2-3 méter eltérést is tapasztaltak. Nem ördögtől való tehát a feltételezés, hogy a tó mélye sötét titkokat rejthet.
Már az első kutatások sikerrel jártak. Út- és épületmaradványok kerültek elő. Az igazi meglepetés azonban még várat magára.
Losta létezését több középkori térkép is alátámasztja. Egy Lustah nevű falu közössége élt a szigeten békében és háborítatlanul egészen addig, mígnem a török betört Magyarországra.
Ekkor védelmi szempontból mesterségesen felduzzasztották a víz szintjét, és ez, bár a törököt megállította, a sziget végzetét okozta.
Mire az eredeti vízszint helyreállt, a régi falu kőalapjainak nagy részét elmosta a víz, a maradékot pedig a szárazföldi települések használták fel. Az üres földdarab szép lassan eltűnt a felszínről, a Balaton pedig ezt a titkot is megőrizte, mint annyi mást.
1996-ban Szabó Géza búvár-régész Örvényesnél végzett kutatása közben római kornál korábbi eszközöket talált az iszapréteg alatt. Arra következtettek, hogy ez az elveszett Losta sziget, 8-900 méterre található Aszófő partjától.
Csíki Sándor hasonló véleményen van. 2002-ben végzett kutatások idején római romokat talált, amik Losta maradványai lehetnek.
A tudományos viták a mai napig zajlanak.
A képen Dr Bendefy László illusztrációja. Losta falu a déli parton, Zamárdi közelében látható. A többi kutató által Lostaként azonosított szigetet Tihany mellett, „Névtelen sz.”-ként jelölték (fotó: toretro.blog.hu)
Az írás A Balaton régi képeken című FB-csoportból származik.
