Magyarország egyik leghíresebb kamarazenekara lelkes és tehetséges fiatal zeneakadémistákkal bővül ki a Mesterjáték sorozat keretében. A Liszt Ferenc Kamarazenekar március 20-i hangversenyén a Zeneakadémián Puccini Krizantémok című darabja és Chopin f-moll zongoraversenye csendül fel, amit Bizet Carmenjének jól ismert dallamai követnek a 20. századi orosz zeneszerző, Scsedrin izgalmasan színes átdolgozásában. A kamarazenekar koncertmesterével, Tfirst Péter hegedűművésszel beszélgettünk áradó érzelmekről, a különböző nézőpontok által mutatott tükörről és, ami a legfontosabb: a zenélés öröméről.
Romantikus műsor lesz, tele áradó érzelmekkel. El lehet viselni egyszerre ennyi érzelmet?
Mindenképp. Sőt: ezekben az időkben különösen fontosak az érzelmek.
Önhöz közel áll ez a stílus?
Nagyon közel. A Bizet operáján alapuló, Scsedrin átdolgozásában keletkezett Carmen-szvit például rendkívül érdekes: ezt a darabot most játssza először a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Különleges a hangszerelése, rengeteg ütőhangszer van benne. Scsedrin eredetileg balettnek írta, a felesége kérésére (a világhírű balerina Maja Pliszeckája, a szerk.) komponálta, és a Moszkvai Nagyszínházban adták elő. Állítólag ebben volt különösen erős a Bolsoj együttese, remek ütőseik voltak. 1967-ben keletkezett a darab, de nem modern zene. Végig hű az eredeti Carmenhez: bárhol hallgatunk bele, azonnal felismerhető Bizet műve, csak éppen még színesebb, hatásosabb, és a szerző olyan érzéseket, hangulatokat komponált bele az átdolgozásba, amelyek még izgalmasabbá teszik.
Meséljen a többi darabról is egy kicsit!
Puccini Krizantémok című művét sokszor játszottam az eredeti, vonósnégyesre írt felállásban, most viszont a kibővített, zenekari változatban adjuk elő. A Chopin-zongoraverseny szólistája pedig Fejérvári Zoltán lesz. Nagyon örülök ennek: nagyszerű lesz újra vele muzsikálni. A járvány alatt adtuk első közös koncertünket Kecskeméten, akkor Bach d-moll zongoraversenyének volt a szólistája, most pedig egy másik korszak remekművét vihetjük közösen színpadra.
A Chopin-zongoraversenynek kamarazenekari átirata is van, de a mostani koncerten a nagyzenekari verzió fog felcsendülni. Mindig hiányérzetem van, amikor kisebb apparátussal hallom ezt a darabot, szerintem sokkal élettelibb a nagyzenekari változat, amit most hallhat majd a közönség.
Hogyan lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekarból nagyzenekar?
A Mesterjáték elnevezésű kezdeményezés keretében fiatal zeneakadémistákkal egészülünk ki. A Zeneakadémiával aláírt együttműködésünk keretében egy próbajáték után lehetőséget adunk a programban részt vevő fiatal muzsikusoknak, hogy zenekarunkkal együtt léphessenek fel. Az évad folyamán ez lesz a második olyan koncert, amikor fiatal művészek ülnek be közénk – a Chopin-zongoraversenyben például ugyanannyi diák muzsikál majd, mint amennyien mi, a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai vagyunk. Csak hegedűsből és brácsásból öt-öt ül be közénk, a fúvósoknál pedig a második szólamot minden esetben fiatal növendék játssza.
Milyenek a fiatal muzsikusok? Hoznak valami mást, valami új hangot a zenébe?
Nagyon lelkesek és fogékonyak mindenre. És emlékeztetnek arra, milyen is az igazi örömzenélés, ami visszaidézi a saját fiatalságunkat is. Ezt hozzák magukkal, és ez nagyon jó. Ez az, amire nagy szüksége van mindenkinek, mert ez a kulcsa a zenélésnek. Persze, fontos a professzionalizmus, de a muzsikálás önfeledt örömét mindig meg kell őrizni. És a fiatalok újra és újra emlékeztetnek erre.
A karmester Takács-Nagy Gábor lesz. Milyen vele dolgozni?
Takács-Nagy Gábornak egy egész zenekarnyi energiája van. Senki mást nem ismerek, aki ilyen energiákkal rendelkezik, hihetetlenül impulzív és inspiráló művész. Képes egyesével bevonni a zenészeket: számára mindenkinek fontos a véleménye. A próbákon kiválaszt egy-egy muzsikust, és megkéri, hogy mondja el a véleményét az épp eljátszott részről. Minden, amit tesz, ellentmond a karmesterekkel kapcsolatos sztereotípiáknak. Egyenként bevonja a zenészeket, mindenkinek meghallgatja a gondolatait, de a vezérfonal mégis nála marad. Nagyon szeretek vele dolgozni: a Covid előtt például öt koncertből álló turnénk volt vele és Martha Argerichcsel, ami csodálatos emlék marad.
Takács-Nagy Gábor is hegedűművészként vált ismertté.
Igen, de már nem szokott hegedűsként koncertezni. A próbákon azonban néha kikapja a kollégák kezéből a hangszert, hogy megmutassa, hogyan is gondolta a dolgot. A klasszikus értelemben véve szerintem nem is karmester ő – inkább médium, akinek a zene a mindene, és ezt közvetíti a zenészek és a közönség felé is. Rám és a többi muzsikusra is mindig fantasztikus hatással van.
Ön a koncertmester, Várdai István csellóművész a művészeti vezető. Hogy áll össze a program és a koncepció?
Várdai István 2020 januárja óta a kamarazenekar művészeti vezetője, egy hónapból egy hetet tölt itthon, velünk. Együtt alakítjuk ki a műsort, de néha a vendégművészek, a szólisták is hozzáteszik a magukét. Nemrég például Vadim Gluzman hegedűművész volt itt, aki Istvánnal játszotta Brahms hegedűre, csellóra és zenekarra írt kettősversenyét. A koncert másik felében pedig ő volt a koncertmester, én mellette ültem. Ezek a különböző nézőpontok, megközelítések egyfajta frissességet kölcsönöznek az előadásnak.
Milyen érzés nem első hegedűsként játszani a kamarazenekarban, amelynek évek óta a koncertmestere?
Tükröt jelent számomra, ha máshogyan, máshonnan hallom az egészet. Olyan dolgokat veszek észre, amikre koncertmesterként nem figyelnék fel. Sokáig Rolla János (a Liszt Ferenc Kamarazenekar korábbi koncertmestere, a szerk.) mellett ültem, utána a második hegedűszólamot vezettem. Több oldalról tapasztaltam meg tehát a kamarazenekar működését és a zenét. Kicsit más szemszögből megnézni a dolgokat: ez ad lehetőséget az állandó megújulásra, ami nagyon fontos.
A Liszt Ferenc Kamarezenekar koncertje a Zeneakadémián lesz március 20–án.
Műsor:
Puccini: Krizantémok
Chopin: f-moll zongoraverseny, op. 21
—
Bizet–Scsedrin: Carmen-szvit
Közreműködik: Fejérvári Zoltán
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
(x)
