Terzi-Kovács Dalma: Esti interjú Anyával
– Gyere, Anya, beszélj velem!
– Most ennünk kell, Maci!
És ettünk.
– Anya, hogy vagy ma?
– Na, hagyjál már engem a kérdésekkel, ilyenekkel nem foglalkozunk! Van nekem annyi bajom…
– Milyen bajaid vannak?
– Minden. Az egész világ egy nagy baj. Te most ezt írod?? Nem bírom, Macika, ezt most nem gondolhatod komolyan… Ilyenekkel foglalkozol? De jó, hogy neked erre van időd, az én hülyeségeimre. Valamit levertél, nem?
– Neked mért nincs időd ilyenekre?
– Maci, ne idegesítsél tovább, mert nem bírom, hogy még te is zaklatsz.
– Miért lettél feszült?
– Na, elég volt!
– Mi a kedvenc szavad?
– Szörnyű.
– Mikortól ez a kedvenc szavad?
– Azt nem lehet megmondani, ezer éve.
– Mit fejez ki neked ez a szó?
– Mindent.
– Vagyis?
– Maci, hagyjál békén! Te most komolyan ezt írod?? Ilyen nincs a földön… Akkor most konvertáljam át az önéletrajzodat?
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
– Olyan nekem nincs. De egyébként tornázni szoktam meg hétvégén szaunázni.
– Szeretsz tornázni?
– Igen.
– Miért?
– Mert attól jobban érzem magam.
– És mi más tesz boldoggá?
– Macika, hagyd abba, ne idegesítsél, megtennéd, hogy befejezed?!
– Most mit csinálsz?
– PDF-fé alakítom át neked, amit kértél.
– Köszönöm.
– Hát neked mindent, Macikám.
– Velem szeretsz időt tölteni?
– Csak veled, Macikám, senki mással. (Agyonpuszil.)
– Mért csak velem?
– Mert te vagy az egyetlen igaz ember, mindenki más hazug.
– Ez azért túl nagy általánosítás, nem?
– Nem.
– Miből szűrted le ezt?
– Az életből.
– Ami szörnyű?
– Így van.
