Szikrák VI. – Kérdezik: mitől vagyok néha olyan arrogáns?
A prüdéria öl. Szerkesztőm elutasította az általános óvszerhiányról szóló glosszámat 1980-ban, amikor már Magyarország felé közeledett az AIDS.
A mai hivatalos álláspont szerint a szülőknek kell felvilágosítani a gyerekeket, nem az iskolának. A szülőknek?! A magyar szülőknek?!
*
Nem vagyok a történelem és a politikai tudósa. Még jó ismerője sem. Csak megfigyelő vagyok a földön. Mondhatni: földönkívüli. Mint te is.
*
A kormány legnagyobb hibája nem a hatalom erőszakos megragadása, megtartása, hanem az erkölcs lerontása, az együttérzés csökkentése, a szolidaritás felőrlése. Úgy látszik, a hatalom birtokosai, József Attila Két hexameteréből csak az első sort jegyezték meg.
*
Két tétel egy magyar Nobel-díjasról:
1. „Kertész Imrével nem kívánunk foglalkozni.” (Idézet egy folyóirat-szerkesztő leveléből, akinek 1975-ben a Sorstalanságról szóló írásomat elküldtem. A megjegyzés bizonyíthatja, hogy igaz volt a regényről szóló publikációk országos betiltása. Néhány orgánum ezt nem vette figyelembe, vagy recenziójával megelőzte.)
2. „Talán az írásaim minősége figyelmezteti őket: jobb, ha teljesen mellőznek, mint ha bagatellizálni próbálnának.” (Kertész Imre A néző)
*
„Minden élet figyelmeztetés. Legyen a halálom is az!” (Jan Palach, Prága, 1969. január 16.)
*
A diktátor, ha igazat mond, akkor is hazudik, mert a cseppnyi igazsággal a hazugság építményét igyekszik megtámasztani, álnok megtévesztéseit hitelesíteni.
*
„Csak kevesen sejtik, hogy mivé lehetett volna benne az a húszéves költő, akit, Saint-Beuve szerint, holtan hordozunk magunkban, mindnyájan, életünk fogytáig.” (Ambrus Zoltán Péterfy Jenőről)
*
„Irodalmi fiókjaim hitvány zűrzavarában koronként olyan papírlapokra találok,
amelyeket tíz évvel, tizenöt évvel, talán még több idővel ezelőtt írtam.
Nem egy közülük olyan, mintha egy idegentől származna; nem ismerek magamra
bennük. Valaki megírta őket, és az a valaki én voltam. Az én érzéseimből
születtek, de mintha egy másik életben történt volna, amelyből mostanra
felébredtem, mint egy idegen álomból.” (Pessoa)
*
Néhányan megkérdezték mitől vagyok hetvenévesen néha olyan arrogáns, olyan szélsőségesen és élesen fogalmazó, sőt, obszcén, mint egy hőbörgő kamasz. Egyetlen válaszom van: az ifjúkori verseimet olvasgatom.
*
„Úristen, hogy unom az egészet!” (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)
Írta: Nógrádi Gábor
