Tűnődések 19. – A Biblia tájain
Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Bibliai tájakon.
Indiana Jonesként szorítsuk kalapunkat a fejünkre, hogy el ne fújja a szél, aztán egy kötél segítségével ereszkedjünk le Thomas Mann kútjának mélységesen mély aljára, oda, ahol kezdetben vala az ige. Aztán lett az ég és lett a föld, lett víz, sötétség és világosság, és aztán olyan tömény történetmesélés vette kezdetét, hogy a mai napig géppisztollyal és imákkal vigyázzák a szentségét. A helyszínek: Éden, Ararát, Sodoma, Egyiptom, Nílus, Sínai, és hasonlóan legendás helyek. Kísérőnk: Bruce Feiler, és a négyszáz oldalas remekműve.
Bestseller könyvek, publikációk, TED talk-ok, és TV műsorok szegélyezik Bruce Feiler lába nyomát, amelyekben folyamatosan az emberi létezés mélységét, történeteit és boldogságát keresi. Ilyen motivációval minden önismereti kalandvágyó előbb-utóbb elkerülhetetlenül szembe találkozik a könyvek könyvével, magával a Bibliával. Ami aztán egy életreszóló töprengést kínál mindenkinek, hiszen nem kis feladat a Biblia, több ezer éve boncolgatja már az emberiség. Gubbaszt fölötte a tudós, a pap, a tanár, hívő és hitetlen, pápák és apácák, rapperek és gengszterek. Olvassák, vizsgálják, kutatják és forgatják. Így tett Bruce Feiler is, aztán tűnődéseit hamar hátizsákra váltotta, és elindult, hogy megtekintse Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, és a többiek lába nyomát. Többrészes sorozat is készült a kalandjából:
Meg akarta hallani a sivatag hangját, a kőtáblák koppanását, és megtekinteni történelmünk kezdetének helyszíneit, Isten és az ember együttműködésének botladozó szárnypróbálgatását. Bruce Feiler vállára vette tehát hátizsákját, hogy bebarangolja azokat a tájakat, amelyeknek neveit a történelem során talán a legtöbbször említették emberi ajkak.
Andrew Greely, a chicago-i egyetem társadalomtudományok professzora, aki mellette még papi és írói hivatást is betöltött, így fogalmazott a könyvről:
„A régészetnek igen kevés mondanivalója van a vallási hiedelmekről. Ám amikor termékeny kölcsönhatásba lép vele, mint ebben a lenyűgöző könyvben is, e kettő kombinációjából gazdag, érzékletes benyomást nyerünk arról a vallási közegről, amelyben a judaizmus és a kereszténység megszületett. Bármit is hiszünk a Bibliáról, ez a könyv segíteni fog abban, hogy jobban megértsük.„
Korabeli Netflix?
Mit mesélhet nekünk Ábrahám, Mózes, és a bibliai szereplők poros saruja? Mit tanulhatunk tőlük, ha követjük lábuk nyomát, a küzdelmes vándorlásaik útját?
A Netflix és HBO sorozatok legsikeresebbjei állítólag azok közül kerülnek ki, amelyekben a szereplők jelentős karakterfejlődésen mennek át. Azaz, a történeteik és megpróbáltatásaik során a személyiségük jelentős változáson megy keresztül. A sikeres sorozatok titkának megfejtésénél talán kevesebb szó esik arról, hogy nemcsak a szereplők mennek át jelentős személyiség fejlődésen, hanem megvan erre az esély a nézőben is. Ha jól van elkészítve egy film, akkor a néző egyszerűen bevonódik a történetbe, részese lesz, hasonul, szóval párhuzamosan átéli a látottakat, és ezáltal benne is elindulnak folyamatok. Nyilván nem olyan mértékben, mint egy filmnek a szereplőiben, vagy a való élet átélésekor, de azért a nézőben is megmozdulnak energiák, amelyek aztán nagyobb hullámot is elindíthatnak.
A kábeltelevíziók, okos TV-k, és a szélessávú internet feltalálása előtt, a tömegek számára hasonló szerepet töltöttek be a könyvek. A legnépszerűbb és legtöbbször futtatott sorozat valójában nem más, mint a könyvek könyvek, maga a Biblia. Korabeli Netflixként mesélte el újra és újra a karakterek fejlődését, a sztorik tanulságát, hogy celebjeinek nevét generációk jegyezzék meg. És közben az olvasói… hát igen, néha káprázatos jellemfejlődésen mentek át, ami vagy szívet melengető szeretetbe és gondoskodásba, vagy vérontással teli háborúba csapott át. Veszélyes ám a képernyő előtt ülni, és gondolkodás nélküli nyomogatni a távirányítót!
A Komplexitás Testamentuma
Itt van előttünk tehát a Biblia, amelyet ha kinyitunk, akkor évezredek történelme, legendáriuma, irodalma, hite, vallása, hiedelme és kultúrája kel életre. Olyan szövevényes, bonyolult és összetett történetek és szereplők állnak előttünk, amelyeknek példázatából sok-sok tanulság nyerhető. Ezeken tűnődik az író Bruce Feiler is a maga könyvében, a Bibliai tájakon címűben, és ezen tűnődhet az olvasó is, ha figyelmesen követi a szerző utazását. Térképek segítségével halad Bruce Feiler egyik bibliai helyszínről a másikig, miközben egy komplex belső utazás is kezdetét veszi. Ebben társulhatunk hozzá, akár egy kényelmes fotelben ülve az esti lámpafénynél. Átélhetjük valamelyest Ábrahám küzdelmeit, Mózes vándorlását, de magának a szerzőnek, Bruce Feiler személyiségének is a változását. Bonyolult lélek az ember, komplex, összetett teremtmény, és ha nyitott a változásra, akkor csodák történnek.
A Le Nem Írt Szavak
Bruce Feiler nemcsak önmagával viaskodik, nemcsak a saját belső monológjának ad hangot a könyvben, hanem azoknak a párbeszédeknek is, amiket kutatókkal, professzorokkal, egyszerű lakosokkal, szóval azokkal az emberekkel bonyolít, akikkel kapcsolatba került utazása során. Több ilyen is olvasható, amelyek mind-mind elindíthatnak bennünk termékeny folyamatokat. Tűnődéseket, töprengéseket, vitát, változást, együttérzést, vagy éppen mélyreható kérdéseket.
Záródjon ez a könyvajánló Bruce Feiler egyik beszélgetésének részletével, amit útitársával, Avner Goren régészprofesszorral folytatott:
– Ha mindez így igaz, ahogy mondod, akkor ennek a történetnek a legnagyobb iróniája, hogy bármennyit is jegyeztek le belőle, a Bibliának az a legfontosabb része, amit nem írtak le.
– Mert ezt a részt mindig az írja, aki éppen kapcsolatba kerül a szöveggel.
– Az egyes olvasó.
– Pontosan. Abból indulunk ki, ami le van írva, feltesszük a magunk kérdéseit, és megküzdünk a válaszért.
– Így teljesül be a „menj el” parancsa.
– És ez a folyamat, ez a vágyódás az elérhetetlen eléréséért…
– …ez vezet bennünket Istenhez – fejeztem be a mondatot.
Avner elvigyorodott:
– Hová máshová?
