Hetvenkilenc éves korában elhunyt Csiba Lajos, korábban a Magyar Rádió, a halála előtti másfél évtizedben a Magyar Katolikus Rádió zenei szerkesztője – közölte a Magyar Katolikus Rádió a Facebook-oldalán.
A tájékoztatás szerint a pénteken elhunyt Csiba Lajos, 1943-ban született a Nógrád megyei Szirákon. 1969-től dolgozott a Magyar Rádióban, számos híres könnyűzenei műsor fűződik a nevéhez. A rádió életmű nívódíjasa, illetve eMeRTon-díjas.
Nevéhez fűződik számos nagysikerű könnyűzenei műsor, mint a Zeneközelben, a Tánczenei koktél, Slágerlista, A rock mesterei, a Zenerulett, Szieszta és az Ahogy mi zenélünk, valamint a Péntektől péntekig című kulturális ajánlóműsor.
A Katolikus Rádió munkatársai osztoznak a család gyászában.
Csiba Lajos életútinterjúból:
Apám, aki népművelőként dolgozott, több bányászzenekart irányított, az egyikben már doboltam is. Miskolcra, a Zeneművészeti Szakközépiskolába az úgynevezett előkészítő osztályba trombita szakra vettek fel. Olyan jól haladtam, hogy amikor negyedikes gimnazista voltam, már a Zeneakadémia első osztályának anyagát tanították nekem. Közben a Miskolci Filharmonikusoknál és a színháznál is játszottam trombitán, szabadidőmben pedig tánczenekarban is fújtam. Innen egyenes út vezetett Budapestre, a Zeneakadémiára, ahonnan az utolsó évben már Győrbe is lejártam a Zeneakadémia tanárképző tagozatára, valamint az ottani zenekonzervatóriumba tanítani. A Zeneakadémiát 1967-ben végeztem el, majd felvettek a MÁV Szimfonikus Zenekarba. Eközben kisegítettem az Operettszínházban és az Operában, illetve a József Attila Színházban is, ahol Bolba Lajos volt a karmester. Ő kérdezte meg tőlem, hogy tudok-e valakit, aki szívesen eljönne a Magyar Rádióba szerkesztőnek. Erre azt válaszoltam, hogy én is szívesen mennék.
Felvettek ugyan 1969-ben, mert beváltam az első próbaműsorommal, azt mondták, annyira jól sikerült, mintha száz éve szerkesztenék. Ennek ellenére csak külső munkatársként alkalmaztak, kéthavonta hosszabbították meg a szerződésemet. Az első két évben külsősként kaptam több nívódíjat is a rádióban, köztük néhány elnöki kitüntetést. Néha – amikor olyan zenét vettek fel nálunk a 8-as stúdióban, amihez kellett ez a hangszer – besegítettem a trombitajátékommal. Utólag visszanézve az életemre, úgy érzem, talán jól döntöttem, hogy a rádiót választottam, és nem a profi zenélést.
Az interjút tovább itt olvashatod a poptortenetiemlekpont.hu oldalon.
