Lőte Attila, 87 éves Jászai Mari-díjas színművész december 22-én a Mary Poppins 400. előadásán állt utoljára színpadra. Búcsúbeszédét itt olvashatjátok:
Lőte Attila szavai 2021. december 22-én a Madách Színház színpadán
Köszöntöm Mindnyájukat!
Amikor beléptem a színészbejáraton, eszembe jutott, hogy jónéhány évvel ezelőtt azt mondtam egyik néhai kedves kollégámnak: Képzeld, Pista, én úgy vagyok, hogy mostanában előadás közben a színpadon nem jut eszembe egy-egy szó! Mire ő: Az semmi! Nekem egész mondatok nem jutnak eszembe!
Nem tudom, miért viccelek most, hiszen tulajdonképpen búcsúzni jöttem. Szeretném megköszönni a színház vezetőségének és Szirtes Tamás igazgató úrnak, hogy nekik eszükbe jutottam és meghívtak ma estére. Tudják, ez valahogy úgy van, hogy az magától értetődik, természetes, hogy minden ember életében elkövetkezik az utolsó időszak, az utolsó korszak. De azt már szinte tragikusnak érzem, hogy egy színész már nem élhet azért, amit annak előtte igaznak, hitelesnek és becsesnek tartott, hogy felelősséget, halálosan komoly felelősséget vállalt minden munkájáért. És hogy hivatása gyakorlása közben nem csak magának, hanem talán a közönségnek is okozott néhány kellemes órát vagy néhány vidám percet.
Búcsúzom a Madách Színháztól. Búcsúzom kedves kollégáimtól, elbúcsúzom nálam sokkal-sokkal fiatalabb kolléganőimtől, kívánom nekik, hogy még sok sikert arassanak ezen a pályán, a mi káprázatosan gazdag, gyönyörű magyar nyelvünkön. És búcsúzom a közönségtől, kérem szeressék továbbra is a nagybetűs színházat! De egy pillanat még, még szeretnék megsúgni egy titkot: miután tudják, én már lassan második gyermekkoromat élem, én tulajdonképpen azt szerettem volna, ha Mary Poppins után engem is fellőttek volna és onnan búcsúzhattam volna el a kedves közönségtől az egyik legkedvesebb szerepemmel, a bolondok grófjával:
„Mikor innen tovaszállok, fáj a szívem, ki szeret majd úgy, miképp ti, olyan híven?”
Isten áldja mindnyájukat, jó éjszakát!
