Amikor báró Eötvös Józsefre emlékezünk, nemcsak a reformkori politikusra, hanem olyan emberre is gondolunk, aki a magyar történelem legnagyobbjai közé írta be nevét – hangsúlyozta az emberi erőforrások minisztere szombaton, a Fejér megyei Ercsiben báró Eötvös József és családja újratemetésén.
Kásler Miklós – a Spányi Antal megyéspüspök által bemutatott gyászmise után – méltató beszédében kiemelte: Eötvös József igaz magyar és igaz keresztény ember volt. Emlékeztetett: a magyar reformkor nagyjai – köztük Eötvös József – legalább 50-60 évet beszélgettek végig arról, hogyan lehetne elérni azt, hogy a közjót segítsék, „a nemesség jogait kiterjesszék az egész nemzetre, megosztva a hatalmat és az esélyeket mindenkivel a magyar hagyományok szellemében, keresztény hittel, törvényesen, alkotmányosan”.
Eötvös József egész életét két dolog határozta meg: a közjó szolgálata, illetve az irodalom és a bölcselet. A Batthyány-kormány és az Andrássy-kormány vallás- és közoktatási minisztereként megoldást talált nemzetiségi kérdésekre, a zsidók emancipációjára, bevezette az ingyenes állami közoktatást, középiskolai és egyetemi reformot vezetett be.
Eötvös munkássága tette lehetővé azt az elképesztő fejlődést, amelyet 1867, a Deák Ferenc által kiegyenlítésnek nevezett időszak után Magyarország produkált, amikor 1914-ig a GDP a tizenhatszorosára nőtt. Emellett megteremtette az alapokat ahhoz, hogy a trianoni katasztrófa után Klebelsberg tovább fejlessze közoktatási rendszerét és ezzel biztosítsa a halálra ítélt ország megmaradását.
A gyászmisét követően a koporsókat a korabeli hagyományoknak megfelelően lovaskocsival szállították át az Eötvös Kápolnába, ahol búcsúbeszédet mondott Freund Tamás a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Beszédében hangsúlyozta, hogy Eötvös József nem csak az MTA harmadik elnöke volt, hanem író, politikus, jogász, aktív közéleti ember is, aki elszántan támogatta a polgári átalakulást.
Megemlítette, hogy halála után végrendeletének megfelelően temették el gyermekkora helyszínére, Ercsibe.
L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója felidézte, hogy öt éve szerették volna a csontokat visszahozni eredeti helyükre, de csak most sikerült összefogással, a báró halálának 150. évfordulóján. Össznemzeti ügynek nevezte az újratemetést, amellyel beteljesítik a báró végakaratát.
A végakarat beteljesítésével párhuzamosan a nemzet apró lépést tett abba az irányba, hogy a történelem „helyes irányból kimozdított kerekét visszaillesszék arra az útra, amit kijelöltek az elődök”.
Báró Eötvös József író, költő, politikus, államférfi 1813. szeptember 3-án született Budán. 1826-1831 között jogot hallgatott Pesten, 1833-ban tett ügyvédi vizsgát. 1834-ben Fejér megyei aljegyző, majd kancelláriai fogalmazó lett.
1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt, s a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után, elrettenve a várható eseményektől, emigrált.
1851-ben hazatérve ismét részt vett a közéletben, 1856-tól az Akadémia alelnöke, 1866-tól elnöke volt, s részt vett a Kisfaludy-társaság újjászervezésében. 1867 után – egyedüliként a ’48-as miniszterek közül – az Andrássy-kormány tagja lett, újra a vallás- és közoktatási tárca élén.
Bevezette az általános tankötelezettséget, rendezte a felekezetek és az állam viszonyát, egyenjogúsította a zsidó vallást s a nemzetiségek helyzetét az oktatásban, s tervezte az iskolarendszer polgári átalakítását is. Támogatta az egyetemeket, tanárképző főiskolát állított fel, egyetemi szintre emelte a mérnökképzést.
1871. február 2-án halt meg Pesten.
„rendezte a felekezetek és az állam viszonyát, egyenjogúsította a zsidó vallást…”
Ez jó volt-e a magyarságnak, avagy tragédiának tekinthető?
Volt-e, lehetett-e rátekintése a zsidó vallásra, a felerősödő, s egyre inkább meghatározó cionizmusra?
-van rá felelet? Jó felelet?!
Mennyi fény, mennyi haladás!
Mennyi feldolgozatlan, vagy csak részben feldolgozott adalék…
Az erős fény, erős árnyékot vet, gerjeszt…
Kétségtelen, a zsidóság a Kárpát-medencében megtalálta a maga Amerikáját…
Vélem, hogy Golda Meir nálam jobban, pontosabban utalt a zsidóság helyzetére…
Gondolatának, mondatának, kinyilatkoztatásának első felében, általam történő szabad és nyomatékosított közvetítésében, az vagyon írva, hogy a zsidóság más országok, népek torkáról, ugyan miért is húzná vissza az invazív, szeggel kivert, hódító csizmáját, vagyis ne hagyják magukat elsöpörni, „-csak azért, hogy ezek a más népek KÖNNYEBBEN élhessenek.”
Tehertétel lenne az áldott zsidóság a más népeken, nemzeteken? -még tán a magyarságon is?
-avagy főleg!
Ejnye, ejnye Golda Meir! -meglásd törlésre kerülsz!
A kétségtelen látványos, eredményes fejlődés mellett sem felejtkezhetünk el róla, hogy ugyanekkor volt a hasonlóan látványosan tragikus amerikai kivándorlási hullám, mikor is:
Ki kell mondani, tízezer, százezer számra vesztett embereket Magyarország, elsősorban a mobilizálható fiatalabb generációból, mely kivándorlást az egyesek, oly előzékenyen szervezték…
Pontosítva Golda Meir mondata:
„Én magam nem sokat adok a miszticizmusra, de remélem megbocsátják, ha azt mondom, legsötétebb óráinkban az ő szellemük emléke öntött lelket belénk, inspirált a folytatásra, s hogy ne engedjük magunkat elsöpörni a föld színéről, csak hogy a világ többi lakója könnyebben élhessen.”
Golda Meir: „Életem” önéletrajzi könyve, írása…
-már megint a valóságot érinthettem, a törlés erre utal…