Ki volt valójában a Pesti Coco? – beszélgetés Szenteczki Zita rendezővel

Vajon kinek mi jut eszébe a Pesti Cocóról? Ha be is ugrik Coco Chanel, vajon tudjuk-e azt, hogy ki volt Budapest Cocoja? Szenteczki Zita rendező Rotschild Klára divat díva életútjához, történetéhez nyúl alkotótársaival új rendezésében, a Pesti Cocoban, aminek a premierje a Három Holló több helyszínén lesz október 28-án, 29-i ráadással. A rendezővel beszélgettünk. Az előadás a Trafó produkciója.

Szenteczki Zita, fotó: Szabó R. János

Mikor és hogyan fogott meg Rotschild Klára története, karaktere és életútja?

Az az igazság, hogy nem én találtam az anyagot, hanem Schermann Márta. Ez talán furcsa egy kicsit, mert általában vagy egy rendező talál magának anyagot, és kiküzdi, hogy hol csinálja meg, vagy egy kőszínház felkérésére készít valamit egy adott társulatnak. Ilyen nem nagyon szokott történni, hogy egy színész keresi fel a rendezőt, hogy mit szeretne eljátszani.

Nem ismertem Mártát, egyszer láttam a Bálsój szerelem a Málenkij robot idején előadásban a Trafóban, és ismerem az Art-ravaló projektjét, de nem dolgoztunk még együtt. Azzal keresett meg, hogy Hárs Annával már pályáztak erre a projektre, és lenne-e kedvem megrendezni Rotschild Klára történetét. Igent mondtam, és belefolytam a darab írásába is.

Fotó: Szabó R. János

Maga a divat engem nem igazán érdekel, de Rotschild Klára élettörténete, amit főként Simonovics Ildikó könyvéből ismerünk, nagyon megfogott. Hogyan tudta szalonjait működtetni különböző rezsimeken keresztül, hogyan nyitott üzletet … érdekelt a halála, hisz az életének, a feltételezések szerint, azért vetett végett, mert volt egy fogimplantátuma, amitől úgy érezte, hogy elviselhetetlen szájszaga van. Ez az ambíció, ez a hiúság, a tökéletességre törekvés, és az ezzel járó magány nagyon elkezdett érdekelni.

Schermann Márta elárulta, hogy miért téged keresett meg ezzel?

Azt mondta, hogy A halál kilovagolt Perzsiából  (Hajnóczy Péter regénye – a szerk.) előadás vizualitása miatt. Márta nem hagyományos módon szerette volna megvalósítani az előadást, valahogy így jutottam eszébe.

Bár nem akarom gender-oldalról megközelíteni, de gondolom, az is benne volt a pakliban, hogy női rendező vagy.

Több női rendezőben gondolkodott, köztük bennem is.

Térjünk vissza egy kicsit Rotschild Klára karakterére. Nagyon tudatosan építette a karrierjét, miközben valószínűleg feszítették az életével járó lelki vívódások. Az, ahogyan az életével végzett, szintén erre mutat.

Viszonylag sok életrajzi elemet megtudtunk róla. Készítettünk interjút Pataki Ágival is, aki először a tolmácsa volt, aztán az egyik modellje lett. Halász Judittal is beszélhettünk, aki anno elkísérte őt párizsi útjára. Sok ember ismerte, de a személyiségéről valójában keveset lehet megtudni. Felvett magára egy nagyon tudatos, kifelé érinthetetlen szerepet. Engem épp ez a sérthetetlenség, a tökéletességre törekvés, ez a pajzsrendszer érdekelt legjobban.

„Kicsit sznob légkör uralkodott a szalonban. Úgy tűnt, hogy nagyon fontos a számára, hogy a manökenek „úrilányok” legyenek, tudjanak viselkedni, nyelveket beszélni. A politikusfeleségek mellett a legtöbb vendég Nyugatról jött. Volt egy olyan elvárás is, hogy aki ott van, az tudjon kommunikálni… A bemutató után nem rohantunk haza, és a vevők is bejöhettek a backstage-be. És persze reprezentálni is kellett. Emlékszem, amikor itt járt Givenchy, nekem is el kellett mennem arra a partira, amit Klára a lakásán rendezett a tiszteletére.”

(Pataki Ági, magyarnarancs.hu)

Mire épül a darab az elmondottak alapján?

Fragmentált szövettel dolgozunk, ami Rotschild Klára életének fontos fordulópontjait idézi, meglehetősen groteszk módon. Ezek között szólalunk meg mi: ahogyan ehhez mi kapcsolódunk. Gyakorlatilag a szabóasztalon született, mivel édesapja szabó volt. Így született bele a szó szoros értelmében vett szakmába. Aztán jön a Somogyi Pál Károly-abúzus, amihez szintén sok korabeli hírt kerestünk. Követi ezt Klára újjászületése, amikor eldönti, hogy felépíti a saját életét a maga útján. Aztán van egy szerzői jogi probléma a modellek kapcsán. Ez is etikai problémát vet fel, hogy mennyire volt saját az, amit létrehozott, vagy „csak” jó szeme volt arra, hogy mi az, amit be lehet hozni a magyar piacra. Ezt követi az érvényesülése a háborúban, majd a háború után, a szocializmusban eltöltött évei, végül a tragikus halála. Történelmi sarokpontokhoz kötöttük a saját reflexióinkat.

Érdekes az életútjában, hogy mennyi rezsimen keresztül életben maradt a karrierje.

Igen, van is egy ilyen jelentünk, ahogy Titónéval és Kádárnéval kártyázik. Itt láthatóvá válik, hogyan mozgatja a szálakat a politikus-feleségeken keresztül. Nagyon tudatosan gyártott magáról legendákat, de engem épp az erős nőkép mögött lévő törékenysége érdekel, amiről kevesebb tudható.

„Klára nem volt a szó klasszikus értelmében divatdiktátor, de nagyon jó szeme volt, érezte, mihez kell nyúlni, hogy minden jól működjön. A szakma legjobbjait alkalmazta, és ott volt még az a nimbusz is, ami körülvette őt. Miután meghalt, a szalon továbbra is működött, de már nem ugyanúgy, mint az életében. Nem a kollekciók minősége romlott, hanem az a network szűnt meg lépésről lépésre, amit ő kiépített.”

(Pataki Ági, magyarnarancs.hu)

Megdöbbentő, hogy leélt egy ilyen sikeres életet, a végén mégis elveszi magától az életet.

Valószínűleg mindvégig nagyon magányos volt. Volt egy vőlegénye, de róla nagyon keveset lehet tudni. Nem lettek gyerekei. Minden nap berakatta a haját, Chanel-kosztümben járt, aztán a rosszul implantált foga miatti valós vagy képzelt szájszaga miatt összetört, és kiugrott a hetedik emeletről.

Mit gondolsz az öngyilkosságról?

Az ő esetében egy látszólag kis dolog váltotta ki.  Beemeltük a darabba ezt a látszólag kis mozzanatot: életének utolsó napján levest hoznak neki, … már nem tud rágni… Számára az egyik legfontosabb az volt, hogy miként tükröződik mások szemében. De mesélek valamit:

A nagypapám mindig nagyon szerette az életet, ő valóban élt. Idősebb korára elromlott a látása, már nem tudott vezetni, ezzel csorbult az önállósága. Volt, hogy leette magát, pedig mindig nagyon elegáns volt, ez már nem fért össze azzal amilyen volt. 88 évesen halt meg, a születésnapján. Épp aznap mondtam neki, hogy a két nyolcas az egy duplavégtelen. Mintha időzítette volna a halálát. A születésnapja előtti napon esküdtek az unokatestvéremék. Megtáncoltatott mindenkit, mondott egy beszédet, hogy átadja a teret a fiataloknak. Elbúcsúzott aznap mindenkitől, és meghalt. Nem érezte már méltónak azt, hogy mások szolgálják ki őt. Már nem volt a maga ura, és ő nem olyan ember volt, akinek ez belefért volna. Nagyon szép élete volt, és nagyon szépen fejezte be. A temetésén a Summertime szólt.

Mesélj egy kicsit a látványról, a csapatról.

Petrányi Luca csinálja a látványt, akivel egy gimibe jártunk, most együtt csinálunk egy felnőtt tábort. Luca építészként végzett képzőművész, Indonéziában élt, ez a második színházi munkája. Nagyon friss, amit behoz a produkcióba. Tar Bernadett felel a zenéért, vele nagyon régóta dolgozom, igazi alkotótársam, már a Színműn elkezdtünk együtt dolgozni, ennek lassan nyolc éve. A dramaturg Hárs Anna, vele most dolgozom először. Ők Schermann Mártával összeszokott páros. Domokos Zsolt, Oszi, a K2 színház társulat tagja volt, és benne volt A Közöny! című előadásomban. Nagyra tartom a színészi kvalitásait. Csarkó Bettina pedig most végez a bábszínész-osztályban, nagyon inspiráló vele dolgozni, abba a most végző bábosztályba jár, akinek én rendezhetem tavasszal a diplomamunkájukat.

Fotó: Szabó R. János

Úgy említetted, hogy a darab hossza és a nézőkkel való interaktivitás is változhat.

Igen, ez attól függ, hogy mennyit beszélnek a színészek, és mennyire kapcsolódnak be a nézők. Nem kötelező az interakció, de örülnénk, ha megtörténne. Az, hogy a színészek mikor és mit osztanak meg, valamennyire fix, de az, hogy mit kérdeznek egymástól, vagy hogy a nézők beszállnak-e kérdéssel, hozzászólással, az nyitott. Meghagytuk ezt a játékot, szabadságot.

Több helyszínen játsszuk a Három Hollóban. Az előadás prológusa a kávézóban indul. Utána átmegyünk egy olyan térbe, ami a templomra néz, majd abba a térbe, ahol a koncertek szoktak lenni. Végül a templom hátsó kertjének az udvarára látunk, ez azért is különleges számomra, mert a szüleim ebben a templomban házasodtak, és engem is itt kereszteltek…

Megosztás: