Európában új egyházi nyelvezetet kell találni a hívők megszólítására – hangoztatta hétfőn Ferenc pápa a szlovákiai katolikus egyház tagjaival találkozva a pozsonyi Szent Márton-dómban hétfőn.
Ferenc pápa kijelentette, hogy az egyháznak nem a pozsonyi várhoz hasonló erődnek kell lennie, amely „távolsággal és önteltséggel” tekint a magasból a világra.
„Az egyház akkor szép, ha nem különül el a világtól, és nem szakad el a valós élettől, hanem benne lakik (..) az egyház középpontjában nem az egyháznak kell állnia”
– mondta a pápa.
Arra a kérdésre, hogy az egyház miként tudja megszólítani az embereket, a pápa új nyelvezetet sürgetett, a szabadságot, a kreativitást és a párbeszédet sorolva fel kulcsfontosságú eszközként. A szabadsággal kapcsolatban úgy vélte, az egyháznak nem csak „az előre egyeztetett szabályokat, törvényeket, biztonságot és folytonosságot” kell szem előtt tartania, inkább „felelős és érett keresztényeknek kell lenni, akik gondolkodnak, elszámoltatják a lelkiismeretüket, hagyják magukat kérdőre vonni”.
„Az az egyház, amely nem hagy teret a szabadság kalandjának a lelkiségi életben is, merev és zárt hellyé válhat”
– hangoztatta Ferenc pápa.
Kreativitást kért a papoktól a homíliák megírásában is, korábban már többször ismételt gondolatát hangoztatva, miszerint a hívőkhöz fűződő kapcsolat a lényeg, ezért a beszédnek nem kell tíz percnél hosszabbnak lennie. Előre megírt szövegét félretéve, Ferenc pápa több tréfás anekdotát is mondott, például arról, hogy szerinte elsőként a nővérek szenvednek, amikor a papok túl hosszú és unalmas homíliáit kell hallgatniuk.
A pápa úgy vélte, hogy az egyház egysége és belső párbeszéde törékenyebb, ha szenvedés okozta sebek hagynak rajta nyomot.
„A sebek azonban kaput is nyitnak (..) a béke és a megbékélés eszközeivé tesznek”
– jelentette ki Jan Korec jezsuita szerzetes, nyugalmazott nyitrai püspök életútját idézve, akit gyűjtőtáborba internáltak, de a 2000-es szentévben a Vatikánban megbocsátott üldözőinek.
