Metro-blue1
Ez a vers nem ment
meg a párizsi
héttől, ahogy szemerkélős,
hidegben császkálok majd Clichy2-ben
kurvákkal dumálva,
pénzemet szórva
hazatérve összezavarodva,
egész éjjel hánykolódva
agyamat marcangolva,
míg az óra lassan üt
s én rettegek,
hogy elvesztettelek
Étel
Mit nem adnék
egy vajtól csöpögő
frissen sült krumpliért.
De a hűtőm üres,
egyetlen falat sincs benne
s ez mintha már évek óta így lenne.
Az ember azt gondolná
hogy a rengeteg partin
a szócséplés és pia mellett
csak találok egy lazac
szeletet meg egy darab kenyeret,
de nem, az emberek már
nem esznek.
Minden bolt tele,
pattanásig tömve
sajtos és húsos táskákkal
s a tv-n mégis csak
diétás műsorokat nyomnak.
A kórházi ágyak meg
bulémiásoktól rogyadoznak,
az orvosok és feleségeik
meg halálba koplalnak.
S mikor végre az utcán látnak
egy horogra akadt
nagy halat, csak bámulnak
mint akik nem tudják az milyen állat.
Most erre mit mondjak?
Én is bámulok. Mert egyszer
ettem. És igen élveztem.
Alagsori lakásban várva, hogy lejárjon a mosógép programja
Ventilátor előtt ülök
hajam csapzódik a szélben,
kukázott narancsfény lámpa
pulzál az asztalon
egy rózsaszállal szemben.
Alice, fehér tísörtben, zöld
mackóban kávé után matat
a szekrényben, amit aztán
Malibu Rum3-mal megjavít.
Ahogy végre elém rakja,
egy tollat is a kezembe nyomva
azt mondja, kizárt,
hogy az élményekből kifutottál volna –
csak írjál!
1 A Clichy-ben is megálló párizsi Metro 2 vonal a kék. De az angol „blue” szó jelenthet szomorúságot, levertséget is. A Metro-blue (lsd.”metropolisz”) pedig azt a nagyvárosi magányt és kedvetlenséget, amit a költő érezhetett ezen az úton.
2 Clichy, másnéven Clichy-la-Garenne, Párizs észak-nyugati, 61,000 lakosú külvárosa. Clichy-ben van a központja a L’Oréal Group-nak, a világ legnagyobb kozmetikai cégének, a Bic-nek, a világ egyik legnagyobb ceruza gyártó vállalatának, valamint a Sony France elektronikai és média cégnek.
3 A Malibu egy kókusszal ízesített, Karib-szigetek-i rummal készített ital.
