Operettmagyarság kell a jónépnek, nem pedig sznobéria, siratóénekek meg viaszhenger. Proics Lilla írta ezt a revizoronline.hu portálon A Csókos Asszony Lovagjairól, amit a Kosztolányi Dezső Színház Szabadkáról hozott el a szegedi Thealterre. Átveszem.
Operettet nézni, „érzéki affektálni”, társadalmilag szórakozni „szépen felöltözve, aktuális férjünkkel/feleségünkkel a karunkon ellibegve” kell. A Thealter formabontó közönsége már a pénteki hivatalos kerti megnyitón is a gyümölcsök közt, aztán este a szegedi Kisszínházban is dacol a társadalmi elvárással: a Dél-alföldi túlfűtött időjárásnak megfelelő rövidnadrágok, szellős, polgáribb körökben strandra valónak gondolt nyári ruhák, csupasz vádlik, kezeletlen vagy lazán gondozott frizurák köszönnek ránk, esetünkben kedvenc tiszai partszakaszunkról, a Sárgáról érkezve még némi homokhullatással is színezett nadrágban toljuk be biciklinket a Régi zsinagóga udvarára. Ahol már vagy kéttucatnyi kerékpár támaszkodik kerítésnek, fatörzsnek: jól érzik magukat azok is, a hűvösben csendesen és türelmesen várják gazdáik kultúrszomjának kutyában nem futtatott csillapultát.
Tömegkultúra versus kultúra? Nem zárja ki egymást a kettő? Hisz a tömeg nem szívleli azokat, akik a tömeglét ellen bármit tesznek, mert az megzavarja nyugalmát, elveszti biztonságát, pedig fő az egészség – mondja Gyenge Zoltán filozófus, író, műfordító, a Szegedi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a mikrofonba.
Nos, az idei Thealter programsora már első olvasatra is zavaró. Az előzetes hírek alapján egy túlélő fesztiválra, minimalizált programkínálatra, igazi szegényszínházra számítottunk. De amikor megláttuk a bőséges kínálatot, kicsit megzavarodtunk: május elején olvastuk, hogy az idén a szakminisztérium pályázatán nem nyert működési támogatást a MASZK Egyesület, az a civil szervezet, amely 1992 óta működteti befogadószínházként a szegedi Régi Zsinagógát és 2020-ban 30. alkalommal rendezte meg a THEALTER-t.
Át kellett gondolniuk a lehetőségeket és az idei Thealterre vonatkozó terveiket, hiszen ez olyan súlyos financiális veszteség, amelyet nem terveztek, ráadásul egy olyan év után, amelyben a bezárások miatt a jegybevételek 44%-kal estek vissza, és amelyben – többek között a működési támogatás visszavágásának köszönhetően – felélték tartalékaikat is.
De akkor hogyan lehetséges, hogy a napi 4-5 előadást plusz szakmai programokat felvonultató fesztivál programkártyáján egymást letaposva sorjáznak az ősbemutatók, premierek?
Sejtésünk később a szervezőkkel való diskurálások során beigazolódik: 1) A független színházak csakúgy, mint a kőszínházak, kiéheztek a közönségre. 2) Érett és már-már túlérett darabok várták a kitartó gyümölcsszedőiket, a nézőket. Így aztán sokan félpénzért, mások úti költségért, vagy nyomott áron vállalták a thealterezést.
Nézzétek meg, a mocsár dugig van azokkal, akik minden emberi tettől azt várják, hogy hasznot hajtson. A színház legyen rentábilis! Kerülje a pőreséget, irtóztasson a meztelenségtől, a kimondott szót kenje el, finomkodjon! Hát egy faszt! Nem mondják, de előadásaikkal ezt üzenik a szépelgő színházra vágyó mocsárlakóknak a Thealter produkciói.
A szókimondásban és a meztelenség ábrázolásában élen járnak a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásai. A nyitónapon szabadkai szindikális operettgála csapott le a Kiszínházra. Urbán András rendezése egy duplacsavaros önironikus élve boncolás. Az előadás a társulattól megszokott és elvárt direkt meztelenségre épít úgy, hogy csupasz férfi nemiszerv csak egyetlen egyszer villan fel a színpadon, majd a kecsapos fetrengés után rögtön takarítót kérnek:
még a nyomát is eltüntetik a megmutatott fasznak!
Az alternatív színházasdiba és az igazgató-rendező zsarnokságába belefáradt színészek igazi, puccos, színes-habos színházat akarnak. Szép, hálás szerepeket, fülbemászó dallamokat, sikerre és a közönség imádatára vágynak. Nincs mese, operettet kell játszani! És kiderül, hogy van náluk muníció, klasszikus színházszakmai tudás, és merik is használni. A két órás, zenés, táncos – dramaturgiájában és módszereiben klasszikus, ám szövegeiben nagyon is csavaros varieté a mocsárlét életrecepjét mutatja fel fergeteges, szórakoztató módon. A hazugság igazsággá válásának síkosított menetét tán nem is lehetne pontosabban megfesteni, mint egy habos-szagos, frizurás, szépruhás táncos gálaműsorban.
A 19. század második felében az Offenbachot megelőző időszakban, az operett nagyon is ironikus, cinikus, merész, provokatív, politikai értelemben is egy pimasz műfajnak indult. Sokkal később kezdődött meg a versengés, hogy miként lehet minél sekélyesebben és semmitmondóbban előadást készíteni. Az előadásunk tulajdonképpen azzal foglalkozik, hogy milyen színházat akarunk, a városunkban ugyanis ez a kérdés visszamenőleg is gyakran felmerült. Ezt az ajánlóban írják a szabadkaiak, és meglepődünk-e, hogy Szeged testvérvárosa színházi fenegyerekeinek gondolatát mi is újra gondoljuk sokadjára.
Fergeteg volt, dramaturgiai ismereteim híján nem tudok rá szebb és jobb kifejezést, dalolva verték oda az operettet és punkot. Imádtuk minden percét, újra szerettük magunkat, megbocsátóbbak lettük a mocsárlakókkal szemben is. Köszönjük, KDSZ, köszönjük, Thealter! Szép kezdés volt, így tovább!
A sokaság a részek közti kölcsönhatás nélkül káosz, az egység viszont különbözőség nélkül zsarnokság. Nem tudsz jelen lenni a Tehalteren, de szeretnél belekóstolni? A fesztivál online hangsétát kínál a távol maradóknak. Kattanj rá a hangsétára itt!
A Csókos Asszony Lovagjai idén júniusban a 66. Sterija Játékokon megosztva megkapta a Kritikusok kerekasztalának a legjobb előadásért járó díját, emellett Sterija-díjat kapott Kucsov Borisz az előadásban nyújtott alakításáért, valamint Fülöp Tímea koreográfusi munkájáért.
Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Szerbia Tájékoztatási és Kulturális Minisztériuma
A vendégjáték támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma
Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka, Szerbia): A Csókos Asszony Lovagjai – szabadkai szindikális operettgála
2021. július 30. Kisszínház, Szeged – Thealter 2021
Magyarországi bemutató
Szereplők: Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Verebes Andrea, Fülöp Tímea, Horváth Blanka f.h., Dedovity Tomity Dina f.h.
Felvételről közreműködnek: Béres Márta, Nagyabonyi Emese, Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek
Dramaturg: Góli Kornélia, Oláh Tamás
Zeneszerző: Szerda Árpád
Díszlettervező: Urbán András
Grafikai munkatárs: Kreszánkó Viktória
Jelmeztervező: Marina Sremac
Jelmeztervező asszisztens: Senka Ranosavljevic
Koreográfus: Fülöp Tímea
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Urbán András
Az élménybeszámoló vendégszövegeinek szerzői: Artner Sisso, Gyenge Zoltán, Proics Lilla, Szemere Bertalan
