+ művészet & politika

Szabadkai punkoperettel dörrentett ránk a szegedi színházi fesztivál

Az alternatív színházasdiba és az igazgató-rendező zsarnokságába belefáradt színészek igazi, puccos, színes-habos színházat akarnak. Szép, hálás szerepeket, fülbemászó dallamokat, sikerre és a közönség imádatára vágynak. Nincs más út, operettet kell játszani!

fotó: Molnár Edvárd

Operettmagyarság kell a jónépnek, nem pedig sznobéria, siratóénekek meg viaszhenger. Proics Lilla írta ezt a revizoronline.hu portálon A Csókos Asszony Lovagjairól, amit a Kosztolányi Dezső Színház Szabadkáról hozott el a szegedi Thealterre. Átveszem.

Hivatalos fesztiválnyitó a Régi zsingóga kertjében – fotó: Kultúrkubikos

Operettet nézni, „érzéki affektálni”, társadalmilag szórakozni „szépen felöltözve, aktuális férjünkkel/feleségünkkel a karunkon ellibegve” kell. A Thealter formabontó közönsége már a pénteki hivatalos kerti megnyitón is a gyümölcsök közt, aztán este a szegedi Kisszínházban is dacol a társadalmi elvárással: a Dél-alföldi túlfűtött időjárásnak megfelelő rövidnadrágok, szellős, polgáribb körökben strandra valónak gondolt nyári ruhák, csupasz vádlik, kezeletlen vagy lazán gondozott frizurák köszönnek ránk, esetünkben kedvenc tiszai partszakaszunkról, a Sárgáról érkezve még némi homokhullatással is színezett nadrágban toljuk be biciklinket a Régi zsinagóga udvarára. Ahol már vagy kéttucatnyi kerékpár támaszkodik kerítésnek, fatörzsnek: jól érzik magukat azok is, a hűvösben csendesen és türelmesen várják gazdáik kultúrszomjának kutyában nem futtatott csillapultát.

Megnyitó a kertben. A mikrofon mögött Balog József fesztiváligazgató – fotó: Kultúrkubikos

Tömegkultúra versus kultúra? Nem zárja ki egymást a kettő? Hisz a tömeg nem szívleli azokat, akik a tömeglét ellen bármit tesznek, mert az megzavarja nyugalmát, elveszti biztonságát, pedig fő az egészség – mondja Gyenge Zoltán filozófus, író, műfordító, a Szegedi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a mikrofonba.

Nos, az idei Thealter programsora már első olvasatra is zavaró. Az előzetes hírek alapján egy túlélő fesztiválra, minimalizált programkínálatra, igazi szegényszínházra számítottunk. De amikor megláttuk a bőséges kínálatot, kicsit megzavarodtunk: május elején olvastuk, hogy az idén a szakminisztérium pályázatán nem nyert működési támogatást a MASZK Egyesület, az a civil szervezet, amely 1992 óta működteti befogadószínházként a szegedi Régi Zsinagógát és 2020-ban 30. alkalommal rendezte meg a THEALTER-t.

Munkában a fesztiválhíradó stábja  – fotó: Kultúrkubikos

Át kellett gondolniuk a lehetőségeket és az idei Thealterre vonatkozó terveiket, hiszen ez olyan súlyos financiális veszteség, amelyet nem terveztek, ráadásul egy olyan év után, amelyben a bezárások miatt a jegybevételek 44%-kal estek vissza, és amelyben – többek között a működési támogatás visszavágásának köszönhetően – felélték tartalékaikat is.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a napi 4-5 előadást plusz szakmai programokat felvonultató fesztivál programkártyáján egymást letaposva sorjáznak az ősbemutatók, premierek?

Sejtésünk később a szervezőkkel való diskurálások során beigazolódik: 1) A független színházak csakúgy, mint a kőszínházak, kiéheztek a közönségre. 2) Érett és már-már túlérett darabok várták a kitartó gyümölcsszedőiket, a nézőket. Így aztán sokan félpénzért, mások úti költségért, vagy nyomott áron vállalták a thealterezést.

Te rongyos élet, bolondos élet! Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? – fotó: Kultúrkubikos

Nézzétek meg, a mocsár dugig van azokkal, akik minden emberi tettől azt várják, hogy hasznot hajtson. A színház legyen rentábilis! Kerülje a pőreséget, irtóztasson a meztelenségtől, a kimondott szót kenje el, finomkodjon! Hát egy faszt! Nem mondják, de előadásaikkal ezt üzenik a szépelgő színházra vágyó mocsárlakóknak a Thealter produkciói.

Mindig a Nemzeti előtt várom az édes, kicsi nőt, / S a hirdetési oszlopot egészen kiolvasom ott, míg várok. – fotó Kultúrkubikos

A szókimondásban és a meztelenség ábrázolásában élen járnak a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásai. A nyitónapon szabadkai szindikális operettgála csapott le a Kiszínházra. Urbán András rendezése egy duplacsavaros önironikus élve boncolás. Az előadás a társulattól megszokott és elvárt direkt meztelenségre épít úgy, hogy csupasz férfi nemiszerv csak egyetlen egyszer villan fel a színpadon, majd a kecsapos fetrengés után rögtön takarítót kérnek:

még a nyomát is eltüntetik a megmutatott fasznak!

Az alternatív színházasdiba és az igazgató-rendező zsarnokságába belefáradt színészek igazi, puccos, színes-habos színházat akarnak. Szép, hálás szerepeket, fülbemászó dallamokat, sikerre és a közönség imádatára vágynak. Nincs mese, operettet kell játszani! És kiderül, hogy van náluk muníció, klasszikus színházszakmai tudás, és merik is használni. A két órás, zenés, táncos – dramaturgiájában és módszereiben klasszikus, ám szövegeiben nagyon is csavaros varieté a mocsárlét életrecepjét mutatja fel fergeteges, szórakoztató módon. A hazugság igazsággá válásának síkosított menetét tán nem is lehetne pontosabban megfesteni, mint egy habos-szagos, frizurás, szépruhás táncos gálaműsorban.

A 19. század második felében az Offenbachot megelőző időszakban, az operett nagyon is ironikus, cinikus, merész, provokatív, politikai értelemben is egy pimasz műfajnak indult. Sokkal később kezdődött meg a versengés, hogy miként lehet minél sekélyesebben és semmitmondóbban előadást készíteni. Az előadásunk tulajdonképpen azzal foglalkozik, hogy milyen színházat akarunk, a városunkban ugyanis ez a kérdés visszamenőleg is gyakran felmerült. Ezt az ajánlóban írják a szabadkaiak, és meglepődünk-e, hogy Szeged testvérvárosa színházi fenegyerekeinek gondolatát mi is újra gondoljuk sokadjára.

Dalolva verték az operettet és a punkot. Urbán András rendező a szegedi Kisszínház udvarán barátai és kollégái körében a Csókos Asszony Lovagjainak magyarországi bemutatója után – fotó: Kultúrkubikos

Fergeteg volt, dramaturgiai ismereteim híján nem tudok rá szebb és jobb kifejezést, dalolva verték oda az operettet és punkot. Imádtuk minden percét, újra szerettük magunkat, megbocsátóbbak lettük a mocsárlakókkal szemben is. Köszönjük, KDSZ, köszönjük, Thealter! Szép kezdés volt, így tovább!

A sokaság a részek közti kölcsönhatás nélkül káosz, az egység viszont különbözőség nélkül zsarnokság. Nem tudsz jelen lenni a Tehalteren, de szeretnél belekóstolni? A fesztivál online hangsétát kínál a távol maradóknak. Kattanj rá a hangsétára itt!

A Csókos Asszony Lovagjai idén júniusban a 66. Sterija Játékokon megosztva megkapta a Kritikusok kerekasztalának a legjobb előadásért járó díját, emellett Sterija-díjat kapott Kucsov Borisz az előadásban nyújtott alakításáért, valamint Fülöp Tímea koreográfusi munkájáért.
Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Szerbia Tájékoztatási és Kulturális Minisztériuma
A vendégjáték támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka, Szerbia):  A Csókos Asszony Lovagjai – szabadkai szindikális operettgála
2021. július 30. Kisszínház, Szeged – Thealter 2021
Magyarországi bemutató

Szereplők: Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Verebes Andrea, Fülöp Tímea, Horváth Blanka f.h., Dedovity Tomity Dina f.h.
Felvételről közreműködnek: Béres Márta, Nagyabonyi Emese, Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek
Dramaturg: Góli Kornélia, Oláh Tamás
Zeneszerző: Szerda Árpád
Díszlettervező: Urbán András
Grafikai munkatárs: Kreszánkó Viktória
Jelmeztervező: Marina Sremac
Jelmeztervező asszisztens: Senka Ranosavljevic
Koreográfus: Fülöp Tímea
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Urbán András

Az élménybeszámoló vendégszövegeinek szerzői: Artner Sisso, Gyenge Zoltán, Proics Lilla,  Szemere Bertalan

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top