stephen le typotex
+ Életmód

Mit ettél össze az elmúlt százmillió évben?!

Az emberi táplálkozás történetéről nem írtak még annyira izgalmas könyvet, mint amilyen Stephen Le kötete: A táplálkozás százmillió éves története…

Stephen Le: A táplálkozás százmillió éves története [100 million years of food] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Varró Zsuzsa – 296 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-4931-07-2963

Az időjárás mellett valószínűleg a táplálkozás az, ami a legintenzívebben foglalkoztatja az emberek zömét. Bizonyos helyeken még mindig az a kérdés, hogy van-e mit enni. Másutt már az étel minőségéről folyik a diskurzus, és mindig ott lebeg a háttérben a táplálkozás jövőjére vonatkozó kérdések sokasága…

Az emberi táplálkozás koronként és a földrajzi szempontból is elképesztőn sokszínű, ráadásul mostanra – a globalizáció áldása/átka – olyan lehetőségeink vannak, amilyenek néhány évtizeddel ezelőtt sem tudtunk volna elképzelni. Ráadásul ezekre a lehetőségekre ráépült egy külön iparág, mely szokásokra, tényekre és hiedelmekre építve megpróbálja befolyásolni az étkezési szokásainkat. Se szeri, se száma a legkülönfélébb étkezési divatoknak és trendeknek! Van, amelyikről messziről süt, hogy divathóbort és akad olyan is, amely a tudományosság látszatát kelti.

Ember legyen a talpán, aki ezek között eligazodik!

Stephen Le letehetetlenül izgalmas könyve már azzal is bizalmat ébreszt az olvasóban, hogy nem akar senkit semmire rábeszélni. Ahogy nem akar senkit semmiről lebeszélni sem. Az emberi táplálkozást vizsgálja tudományos igénnyel, és genetikára (is) építő történelmi szemlélettel. Közben pedig saját – esetenként vicces –, kontinenseken átívelő személyes tapasztalatait is megosztja az olvasóval.

A táplálkozástörténethez kapcsolt evolúciós szempont,

legyen szó az ember vagy a táplálék evolúciójáról, olyan nézőpontot eredményez, mely merőben eltér attól, ahogy eddig a táplálkozásról vagy a táplálékról beszél(het)tünk. Már az is különleges, (a)hogy megkülönbözet hosszú és rövid távú szempontokat! Például bizonyos táplálékoktól lehet, hogy nagyobb és erősebb leszel, mint azok, akik másfajta táplálékot fogyasztanak, de könnyen lehet, hogy ennek az árát egy másutt kell megfizetni. Bizonyos esetekben a nagyobb és erősebb egyed könnyebben örökíti át genetikai állományát, de lehet, hogy ezért „cserébe” rövidebb ideig él. És ez, ma már – legalább részben – egyéni döntés kérdése lehet.

Stephen Le az ipari méretű élelmiszergyártás felől

visszatekintve vizsgálja meg az élelmiszer előállítás évszázados – gyakran évezredes, évmilliós – hagyományait a lehetőségek és a tradíciók tükrében. Olyan kevésbé nyilvánvaló dolgokra is magyarázatot kínál, mint a vadászó-gyűjtögető ember letelepedése és átállása a növénytermesztésre.

„A legtöbb ember ma a nyugati országokban egészséges ételnek tartja a zöldségeket. Ahogy azonban láthattuk, a nyugaton dívó nézetek az ételekről és a táplálkozásról szélesebb perspektívából szemlélve gyakran tévesnek bizonyulnak. A táplálkozástan nyugati szakértőinek minden arra irányuló komoly erőfeszítése ellenére, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét, soha nem volt megdönthetetlen bizonyítékuk arra, hogy a növények fogyasztása egy ember egészségmegőrzési kilátásait; ehhez képest a mértékletes alkoholfogyasztás, a mértékletes sófogyasztás és a mérsékelt túlsúly viszont kézzelfoghatóbb előnyöket tudott felmutatni az általános egészségi állapotra nézve.”

Egyes élelmiszertípusokat külön-külön is megvizsgál,

a könyv – meglehetősen provokatív módon – az ízeltlábúakkal indít, hogy aztán megvizsgálja, a gyümölcsöket, a húsokat, a zöldségeket… Még a kannibalizmusról is van mondandója. Minden táplálék esetében felmerülnek és mérlegre kerülnek a pozitívumok és a negatívumok is, s gyakran magyarázatot talál – például a halak vagy a tej esetében – a rajongásra ugyanúgy, mint a zsigeri ellenszenvre. Magyarázatai pedig nem csak frissek, üdék és szellemesek, de ráadásul – a józan és fényénél – még helytállónak is tűnnek. Stephen Le kötete, éppen mert nem tukmál semmit, sok-sok „heuréka-élménnyel” ajándékozhatja meg az olvasót. Furcsa módon, attól, hogy az emberi létezés egyetlen aspektusára (a zabálásra) koncentrál, még Karin Bojs hasonló szerkezetű és hangulatú könyvénél is több – és húsbavágóbb! – élvezetet nyújt ez a különleges kötet.

Ha az elkövetkezőkben a szakácskönyvek mellett egyetlen olyan könyv lesz, amit a táplálkozás kapcsán elolvasol, akkor az legyen Stephen Le könyve!

[Szinte természetes módon ennek a kötetnek is vannak
magyar vonatkozásai, például szerepel benne
dr. Joseph Goldberger, magyar származású epidemiológus.
Akad valaki kis hazánkban, aki hallott már róla? Pedig…]

Mit ettél össze az elmúlt százmillió évben?!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top