„Szűcs Attila legújabb kiállításán és legfrissebb festményein egyszerre nagyon sok minden történik. Bruno Latour igencsak régi (múlt századi), de újabban egyre divatosabb kifejezésével élve a festett képek kvázi objektumként működnek. Egyszerre tűnnek konkrét és teoretikus tárgynak, valódi és képzeletbeli helynek, elvont és valós térnek is, ahol különféle dolgok – tárgyak, képek, metaforák, világnézetek, valamint organikus és anorganikus elemek – találkoznak össze egymással”
– írta A kétely és csodálkozás bősége című kiállításról Hornyik Sándor művészettörtész.
Szűcs Attila festményei a világ számos múzeumában és galériáiban szerepeltek. A május 27-én megnyílt tárlata a Deák Erika Galériában kapott helyet, ahol utoljára az Inside the Black Box című kiállítással jelentkezett 2018-ban. A kétely és csodálkozás bősége tárlaton a Munkácsy Mihály-díjas festő tíz képét láthatja a közönség, melyek olaj/vászon technikával készültek. Szűcs Attila szerint a most kiállított munkáiban közös, hogy stilisztika, megjelenés tekintetében egységet mutatnak, ugyanakkor nincs olyan tematikus váz, melyre fel lehetne fűzni őket. A festmények mind idén készültek el, ám volt, aminek jóval korábban kezdett neki.
„A legidősebb képem a raktárban van, tizenegy éve kezdtem el. Sokan mondják, hogy egy festményt lehetetlen befejezni. Ez velem is gyakran előfordul.”
A galériába lépve a legtöbb látogatónak a „Játékok, bimbók, koponyák” című képen akadt meg először a szeme. A nagyméretű festményen sokan bombafelhőt véltek felfedezni a gyermekjátékok hátterében, akadt azonban olyan is, aki kifejezetten barátságosnak találta a vörösen “világító” alkotást.
„Szerettem volna leválasztani az eredeti, általánosan elfogadott asszociációs körtől. Mintha egy tömegkatasztrófa végkimenetelét figyelnénk. Ez visszacsatol a festmény zsánerére, a csendéletre, hiszen a kifejezés eredete a natura morta, azaz halott természet. Számomra minden kép meditációs objektum. Állandó mozgásra késztetik a nézőt, mint ez a kép is. Ha a néző közelebb lép az alkotáshoz, olyan apróbb részleteket fedezhet fel, amiket távolról nézve nem láthat”
– mondta a festőművész, hozzátéve, hogy kétgyermekes apaként rendszeresen találkozott a szétdobált játékok látványával, mely időnként nyomasztóan hatott rá.
„A túl sok játékkal a gyerek sem tud játszani. Mindig láttam benne valami fenyegetést. Talán ez a gondolat jelent meg áttételesen a festményen. Szokták mondani, hogy az élet maga a játék. A festészet is játék, de minden játék akkor izgalmas, ha komolyan vesszük”
A Kristályosodó szén című képen az alkotó olyan színes felületet álmodott meg, melyen valójában semminek nincs önálló színe. A festészet egyik felvetése érdekelte, hogy miként lehet egy felületen megjeleníteni a színességet és a színtelenséget. A műhöz egy gyémántfejdíszt ábrázoló fotó adta a kiindulási pontot. A művész festés közben megfordította a képet, hogy megnehezítse a látogató dolgát az objektum beazonosításában. Ezt a megoldást több alkotásnál is alkalmazta.
„A gyémántnak nincs színe. Csupán illúzió, hogy prizmaként töri a fényt. Ilyen értelemben a szín is csak illúzió. A sötét háttér még inkább ráerősít erre. Ez a dinamika mozgatja a festményt”
A Medium című művet az 1920-as évek spiritiszta szeánszaim „ektoplazmát” hányó médiumait ábrázoló fotók ihlették, melyek nem valódiak, de rendkívül látványosak. Szűcs Attila a képhez hátulról megvilágított orvosi gumikesztyűket is felhasznált, amivel, ha nem is direkt módon, de a járványhelyzetre utal.
A kiállítás július 30-ig látható a Deák Erika Galériában.
A kiállítást 3D-s galériában is körbe lehet járni erre a linkre kattintva.
