Fordította: dr. Pászt Patrícia, Illusztrátor: Kárpáti Tibor, Oldalszám: 368, megjelenés: 2021.05.17.
Bajban vagyok én ezzel a kötettel, pontosabban azzal, hogy mit is írhatnék róla, mivel mindent, ami fontos, meggyőző, továbbá a kötet olvasása és a profi színházak, vagy akár amatőr színjátszó- és drámacsoportok általi felhasználása mellett szól, azt Pászt Patrícia és Novák János a könyv elő- és utószavában már maradéktalanul elmondta.
A Mennyek és pokol több szempontból is valóban különleges kötet. Lássuk előbb a száraz tényeket: 2003-ban a Krakkói Magyar Centrum kezdeményezésére indult el az a törekvés, hogy a kortárs lengyel és magyar dráma- és színházművészet legsikeresebb darabjait „kicseréljék” egymással, megismertetve az olvasókat, közöttük pedig főleg a színházi szakembereket, drámapedagógusokat, rendezőket azzal, hogy milyen színpadi művek is születnek mainapság a másik országban. Ez az együttműködés annyira sikeressé vált, hogy az utóbbi majd húsz évben Magyarországon öt, kortárs lengyel színdarabokat bemutató kötet, míg ezzel egy időben Lengyelországban három magyar drámaválogatás jelent meg, továbbá itthon 14 lengyel szerző 17 drámájának 34 színpadi premierjére került sor. (Arról sajnos Pászt Patrícia előszava nem szól – a fenti adatokat ugyanis tőle emeltem át! –, hogy a magyar szerzők drámái közül ezalatt hányat mutattak be Lengyelországban.)
A Mennyek és pokol ennek a nagyszerű kezdeményezésnek a következő, rég várt lépcsőfoka, ugyanis ez a válogatás a legjobb lengyel gyermek- és ifjúsági darabokat gyűjtötte egy kötetbe.
Menjen hát fel a függöny: lássuk, milyen a fiatal korosztályoknak szóló színház a lengyel szerzők szemével!
Elżbieta Jodko-Kula NAGY ZÖLD GALIBA című groteszk komédiája igazán kacagtató, amolyan „féktelenül agyeldobós”, a fantáziát végletekig túlpörgető mű. A nagybácsi a világot járva csomagokban küldi haza az általa befogott, megszelídített, olykor még beszélni is tudó vadállatokat, ezzel rendre kellemetlen helyzetbe hozva a családját, melynek tagjai csak nehezen boldogulnak a panelba érkező zsiráffal vagy épp a kanapén szundikáló, majd rántott husit követelő krokodillal. Ettől a darabtól ne várjunk mély mondanivalót, de sekélyeset se, mivel olyanja egyáltalán nincs neki! Ez a mű egyszerűen csak bohóckodni, viccelődni, idétlenkedni akar, azt viszont profin és szórakoztatóan teszi, akár élő, akár bábszínházi előadás készül belőle.
Ám aki azt hiszi, hogy a Nagy zöld galiba határozza meg ennek a válogatáskötetnek a stílusát, az nagyot téved! A Mennyek és pokolban gyakorlatilag ez az egyetlen felhőtlenül vidám, játékos, kisgyerekek számára is tökéletesen élvezhető színdarab (talán még a Hogyan lettem boszorkány és a címadó Mennyek és pokol hasonló, de ezekről majd később). Kicsit értetlenül is állok a kérdés előtt: vajon a szerkesztők miért válogatták be a kötetbe ezt a darabot, és főleg miért ezzel indították?
Radosław Figura KÉP című darabja a féktelen ökörködés után rögtön bedob minket a mély vízbe. Ez a mű a kamaszkor kínjairól, alkoholista szülőkről, szegénységről, kiközösítettségről, az oktatási rendszer tehetetlenségéről és az előítéletességről szól. A lengyel irodalomra általánosan jellemző lírai képek váltják egymást a brutális valóság pillanatfelvételeivel, a remény pedig szürke, borzolt tollú galambként épp csak létezni képes ebben a világban. A darab megdöbbentő üzenete a magyar olvasó számára leginkább az lehet, hogy az alapvető problémák, keservek, feloldhatatlannak tetsző válsághelyzetek Lengyelországban is ugyanazok, mint nálunk. Figura darabja kiváló drámapedagógiai alap.
Nem elemzem sorra a kötetben szereplő összes színművet – nem dolgom és nem is érzem rá hivatottnak magam. Csupán mint mezei olvasó emelném ki még a kedvenceimet.
Dorota Masłowska HOGY LETTEM BOSZORKA című darabja sziporkázóan szellemes, számtalan poénjával nevetést fakasztó remekmű, amit mindenképpen bemutatásra ajánlanék a magyar színházaknak (feltéve, ha a fiatalabb nézőikkel is törődve, a gyermek- és ifjúsági irodalmat komolyan véve képesek azt életre hívni!).
Hasonlóan kedves olvasmányom e kötetből Maria Wojtyszko MENNYEK ÉS POKOL című műve, mely igen megrendítő témát, az édesanya elvesztésének traumáját dolgozza fel, ám ha sok könnyre, keserűségre számítunk, hát tévedünk. A mama, aki meghal, a Mennyet és Poklot bejárva mindent elkövet, hogy visszajusson az élők közé, hiszen várja a kisfia! Ez a csodás utazás és küzdelem annyi humorral, szellemes derűvel és költői szépséggel van megírva, hogy az olvasó (és remélhetőleg hamarosan a magyar színházlátogató) egy idő után már nem is tudja, vajon a könnyei a nevetéstől vagy a humor mögött lappangó elkerülhetetlen tragédia tudatától potyognak-e.
A válogatásban szereplő utolsó történetet Malina Prześluga írta, a címe DEBIL: már ebből a durván koppanó szóból is sejthető, hogy a „másságról” szól, méghozzá egy értelmi fogyatékos (autista?) fiú alakján és szavain keresztül. A főszerep igazi, mesterszintű kihívás lehet bármely színésznek, az itt is felbukkanó lengyel költőiség pedig éteri magasságokba és mélységekbe viszi a befogadót.
Ez a kötet fontos! Fontos, mert méltó helyére teszi a gyerekeknek és kamaszoknak szánt színpadi műveket és szerzőiket. Fontos azért is, mert lehetőséget ad a hazai színházaknak, rendezőknek arra, hogy valóban színvonalas lengyel kortárs műveket mutathassanak be, a milliószor agyonismételt, újra- és újra feldolgozott Hókirálynők és Pinokkiók helyett, de leginkább azért fontos, mert általa a drámapedagógusok, amatőr csoportok is friss anyaghoz juthatnak.
Most már csak azt várom, hogy hírt kapjak arról a kötetről, amiben a hasonló zsánerű, tehát gyermek- és ifjúsági darabokat író magyar alkotók – Berg Judit, Nógrádi Gábor, Tasnádi István stb. – darabjai láthatnak napvilágot Lengyelországban!
Remélem, már buzgón válogatják őket!
