A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tagozatos diákjaival találkozott, majd több mint kétszáz éves orvosi köteteket fogadott örökbe a Somogyi-könyvtárban Karikó Katalin.
A kutató az intézmény néhány biológia tagozatosával beszélgetett munkájáról, majd a gimnázium diákjaival találkozott. A biokémikus arra a kérdésre, hogyan válhat egy fiatal sikeres kutatóvá, azt válaszolta, csak nagyon lassan derül, ki, hogy valaki az-e. Tíz évvel ezelőtt ő maga sem számított annak. Arra kell törekedni, hogy jó kutatók legyünk. Az a fontos, hogy az ember, amit tesz, szívvel-lélekkel tegye, örömét lelje a munkájában.
Karikó Katalin úgy fogalmazott, hogy sok nehézséggel szembesült pályáján, többször is elbocsátották. A szakember szerint érdemes azonban a kudarcra úgy tekinteni, hogy azzal új lehetőségek nyílnak meg arra, hogy valami másba kezdjünk. Lehet, hogy az mRNS-alapú vakcina sem jöhetett volna létre, ha nem kényszerül többször is új irányba fordulni pályája során – közölte a kutató, aki arra biztatta a diákokat, ne adják föl álmaikat.
A biokémikus ellátogatott a Móra-múzeumba és a Somogyi-könyvtárba is, ahol a magyar oltások meghatározó korai időszakából származó három kötetet fogadott örökbe. Csaknem két évtizede hagyomány, hogy Szeged új díszpolgára néhány, a munkájához, érdeklődési köréhez kapcsolódó könyv jelképes gazdája lesz a könyvtár muzeális gyűjteményéből.
Váradi Sámuel 1802-ben Bécsben megjelent „A ‘tehén himlő’ avagy a ‘vaktzina’ természetének, és terjesztése’ módjainak rövid elő adása” című munkája bemutatja Edward Jennernek a himlőoltás felfedezéshez vezető munkáját és érveket is felsorakoztat a vakcinától ódzkodó páciensek meggyőzésére. Az 1812-ben Budán nyomtatott „Magyar ország orvossainak, és seborvossainak számokra készültt oktatás a’ mentő-himlőnek béoltásáról” című könyv 44 cikkben mutatja be a himlőellenes oltás menetét, az adminisztrációs feladatokat és higiéniai szabályokat. Bene Ferenc – a vakcinát Magyarország területén elsőként alkalmazó orvos – „Rövid oktatás a’ mentő himlőről” című kötetében pedig kollégáinak mutatja be az oltás menetét.
Budapest Klinikai-központjában építenek egy új közteret, mely szervesen kapcsolódik a klinikai épületegyütteshez.., a tervek szerint színésznőről elnevezve, kinek szülőháza állt (még áll) a Tömő-Szigony utca sarkán…
Nos, elvárható, hogy ezen új tér neve, kifejezve az egészségügy az orvostársadalom megbecsülését, az egészségügyhöz köthető néven nevezzük, aktuálisan és stílusosan…
Az elnevezés aktualitását Karikó Katalin személye jelenti, ki kedves visszafogottsággal, mértéktartó egyszerűséggel viseli a rászakadt nyilvánosságot, népszerűséget, egy élet munkájával kiérdemelt ünneplést…
Példát rá most nem hozva arra, hogy élő emberről, a közmegállapodás szerint, nem nevezünk el közterületet, melyet érdemtelenül alaposan megszegtünk, most talán ne tegyük…
A tér neve legyen egyszerűen „KATALIN-tér”, s bízzuk az emberekre, hogy kire, mire gondolnak, miként azonosítják…
A színésznő emlékére, az idézett sarokra, akár emléktáblát, akár szobrot, vagy éppen „sirató-emlékfalat” lehetne állítani…
Ez utóbbit különösen javasolom, erős, stabil kivitelben, mely védhetné a teret a jobb-kéz szabályt rendszeresen megszegő, némileg degeneráltnak tűnő jármű vezetőktől…
A jelzett ház sarkon lévő szuterén lakását, épp az oda becsapódó balesetes gépkocsik végett kellett kiüríteni, lezárni…
S ha könyvet, és más egyebeket lehet „örökbe fogadni”, talán egy térrel is előfordulhat…
-tág teret nyitva, a kevésbé jól megítélt politikusaink népszerűsítő demonstrációjának…