Rengeteg mindenről híres ez a település. Elég csak beütni a nevét a keresőbe, máris kedvünkre tallózhatunk a több mint egy millió találat között.
Az ezerkilencszázas évek elejének Budapest után az egyik leggazdagabb kulturális központja Nagyvárad, igazi polgárváros.
Az egyik legjobb bonmot Réz Pálhoz fűződik, miszerint a városban élők (és az onnan elszármazottak) két csoportra osztják az emberiséget: váradira és nem váradira, és szerintük az előbbiek vannak többen.
1900-ban összesen 47 018 lakosa volt a településnek, ebből 44 750 magyar anyanyelvű. Ez időtájt 5 napilap (!) jelent meg a városban, és mindegyiknek volt kulturális melléklete.
1940-ben 21.000 zsidó élt Nagyváradon, ez volt a budapesti után a második legnagyobb közösség. 1944-ben gyakorlatilag valamennyiüket deportálták. A háború után mintegy 3.500-an tértek vissza a haláltáborokból.
Székesfehérvár után a partiumi városban temették el a legtöbb magyar királyt, a városalapító Szent László mellett Luxemburgi Zsigmond magyar királyt és német-római császárt, valamint feleségét, Máriát is itt helyezték örök nyugalomra.
2011-ben a város lakóinak száma 196.367 fő, ebből 46.518 magyar.
Az itt látható képek készítője, Kovács Bodor Sándor most először járt Nagyváradon.
