Tapsolj! Ugrálj! Kiabálj!
Balázs Ágnes: A csavargó kisautó és más történetek – mesék örökmozgóknak, Móra Könyvkiadó, Illusztrátor: Horváth Ildi, Oldalszám: 56, megjelenés: 2021
Minden egészséges gyerek konkrét feladattal jön erre a világra, és azt rendkívül komolyan is veszi. A feladat valahogy így szól: tapasztalj és tanulj, nőj és erősödj, ismerd meg, lakd be, töltsd ki a számodra rendelt helyet. Mivel a gyerek ezt a feladatot nem csupán kapja, de tökéletesen önmagának is érzi, és a végrehajtását jó esetben élvezi, ezért a legtermészetesebb dolog, hogy szinte egyfolytában annak megvalósítására törekszik, vagyis…
örökösen ugrabugrál, visong, szaladoz, (közbe)kiabál, mocorog, kérdez, pofákat vág, kérdés nélkül válaszol, magyaráz…
tehát aktívan él, létezik, azaz a felnőttek szempontjából gyakran főfájdítóan VAN!
Ez így helyes és szép! Akad azonban egy rendkívül fontos tanulási folyamat (egyébként nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is igen hasznos!), amihez figyelem, nyugalom, koncentráció szükségeltetne – csakhogy az ilyesmi ellentmond a fenti „fészkelődőgép” feladatának!
Ez a tanulási folyamat nem más, mint a mesehallgatás (és -mondás). Az óvó nénik-bácsik és (nagy)szülők órákig regélhetnének róla, felsorolva számos személyesen megélt „rémtörténetet” arról, miként próbáltak nyughatatlan csemetéjüknek egy-egy szép, elgondolkodtató, tanulságos mesét felolvasni, elmondani, ám az a „büdös kölök” nem figyelt, sőt, folyvást izgett-mozgott, ficergett, elkalandozott, mi több, közbekiabált, csacsogott, feleselt, széke lábát rugdalta, majd hirtelen talpra szökkent és cél nélküli, értelmetlennek tetsző szaladozásba kezdett.
A mesemondás művészete, bármilyen jó is az előadó (felolvasó), olykor bizony reménytelen feladatnak tűnik, mert a nyughatatlan örökmozgók szétfészkelődik az egész szépséges csodát.
Balázs Ágnes könyve ebből a csapdából kínál rendkívül szellemes, módszertanilag sokszor kipróbált, megalapozott kiutat! „Mesék örökmozgóknak” sorozata azoknak az óvó néniknek, (nagy)szülőknek kínál megoldást, akik tudják, hogy a mesék milyen fontosak (nagyon!) a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésének szempontjából, ám igazi örökmozgókkal van dolguk, akiket nehéz rávenni arra, hogy akár egyetlen rövid mesét is nyugton ülve végighallgassanak.
A csodás módszer lényege: nem szigorral (maradj már nyugton!), fegyelmezéssel (ül, nem mozog, mesét hallgat!), és nem is zsarolással (ha ezt csendben végighallgatod, utána lesz csokitorta!) operál, inkább kihasználja a ficergő gyerek játékra való hajlamát, aktív szereplőként vonva be őt a mesélés folyamatába!
A kötetben található rövid, vicces és tanulságos történetekre a gyereknek muszáj figyelnie, mivel dolga van velük! Feladatul kapja ugyanis, hogy amikor az egyik mesében egy bizonyos szót meghall, akkor hajtson végre egy-egy meghatározott mozdulatsort, tevékenységet. Pl. ha a mesében elhangzik a „piros” szó, a gyereknek vigyázzállásba kell ugrania, míg a „sárga” szót hallva a helybenjárás, a „zöldre” pedig a szoba körbefutása a helyes „válasz”. Ez persze csak egyetlen módszer, amit ebből az okos könyvből kiragadtam, mivel minden történet más-más feladatrendszerrel működik, mást és mást vár el a mese hallgatójától és a mesélőtől is, akinek szintén vannak elvégzendő feladatai.
És itt a lényeg! Balázs Ágnes könyvei nem a passzív (és így az örökmozgó gyermek számára hamar unalmassá váló) mesélést és mesehallgatást preferálja, helyette inkább – rendkívül szellemesen és okosan! – az aktív együttmesélést tanítja meg a mesélőnek és a hallgatónak egyaránt. A folyvást mocorgó, nyugtalan lurkók egyúttal általában kisebb-nagyobb figyelemzavarral is küzdenek, ami később az iskolás éveiket nagyon meg tudja keseríteni. Balázs Ágnes gyönyörűen illusztrált, rendkívül izgalmasan működő(!) kötetei erre kínálnak fájdalommentes, sőt, kifejezetten élvezetes megoldást, hiszen az aktív mesehallgatás jelentősen fejleszti a koncentrációt – és nem csak az gyermekét, de a játszani újra megtanuló felnőtt mesélőjét is!
