Barangoljuk be Budapestet egy online világzenei fesztivállal!

Tudok egy helyet, ahol elmosódnak a kontúrok, folyamatos mozgásban vannak a határok, ahol találkozunk, felelgetünk egymásnak, összeolvadunk. Ahol egy szakma színe-java gyűlik össze minden évben, hogy megvitassanak múltat, jelent és jövőt, ám a leghatásosabb előadások nem öltönyben és powerpointtal, hanem fülledt bulihelyek félhomályos színpadán születnek ritmusból, hangokból és varázslatból. Igen, tudok egy olyan helyet, ahol évszázados népzenei kincsek keverednek mai hangzásvilággal, tradicionális hangszerek az elektronikus megoldásokkal.

Szeretnél eljönni erre a helyre? Nos, az a helyzet, hogy nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy mozgásban van. Nem lehet csak úgy odamenni, nem találod meg egyetlen fizikai térben és egy időben. De ha még mindig érdekel, akkor megsúgom, hol érdemes kezdened… Rögtön a mélyvízben, Budapest legközepén, a Deák Ferenc tér mellett, egy helyen, amelyet úgy hívnak: Akvárium…

Akvárium Klub: Tárkány Művek, Bettika Quintet, Cimbaliband

Három koncertközvetítést láthatsz és hallhatsz három egymást követő napon át, amelyeket mind ezen a különleges helyszínen vettek fel. Május 10-én a cimbalmos és zeneszerző Tárkány-Kovács Bálint bandája, a Tárkány Művek kerül ki elsőként az online térbe, amely tradicionális népzenét, magyar nótákat és két világháború közötti sanzonokat vegyít modern hangzással és aktualizált szöveggel, üzenettel. Május 11-én ugyaninnen jelentkezik a Bettika Quintet, a névadó Bakos Bettika és négy hangszeres zenész együttese, amely leginkább saját szerzeményeket játszik a jazz, a kortárs költészet, az improvizatív zene és a népzene határterületeiről. Május 12-én pedig a Cimbaliband zárja az akváriumos programok sorát, akik nevükhöz híven a cimbalomra alapoznak mindent, amit csinálnak, legyen az akár magyar népzene, a Balkánról hozott dallamok, latin ritmusok, vagy akár jazz is.

Látom, tudnál még úszkálni ebben az Akváriumban… de most megsúgom, máshol is várnak még izgalmak!

Cserepes Károly, fotó: Hrotkó Bálint

Füvészkert: Cserepes Károly és Karcis Gábor

Szegény Nemecsek Ernő is megmondhatja, hogy itt viszont jobb, ha nem úszkál az ember. Mármint a vízben. Zenében azért itt is lehet! Cserepes Károly zenész, zeneszerző, zenetanár, a Vízöntő együttes egykori tagja napjainkban is életben tartja az 1970-es évekbeli táncházas, népzenei mozgalom szellemiségét, miközben nem riad vissza attól sem, hogy például az archaikus folklórt a legmodernebb, elektronikus megoldásokkal vegyítve tálalja. Ebből készült most egy koncertfilm, amelyet Karcis Gábor rögzített a józsefvárosi botanikus kertben, így az amúgy is izgalmas zenei világ hozzá igazán méltó képi világot is kapott. A két művész közös munkájának eredményét május 10-én láthatjuk.

Most pedig menjünk át… egy másik kertbe!

Epreskert: Dresch Vonós Quartet és Damokos Attila

Tudtad, hogy ez a gyönyörű terézvárosi kert 1882 óta ad teret festészeti és szobrászati mesteriskoláknak, és itt készültek többek között a Millenniumi Emlékmű hősszobrai is? (Legalább nem kellett őket hosszan utaztatni…) Itt vette fel a maga koncertfilmjét Damokos Attila, amelyet május 11-én láthatunk, a főszerepben a Dresch Vonós Quartettel. Dresch Mihály specialitása a jazz-folk/etnojazz, fő hangszere a szaxofon, de más fúvósokon is játszik. Ebben a formációban három fiatal zenész veszi körül, akik hegedűn, brácsán és nagybőgőn játszanak. Ahogy a vonó fel-alá mozog a húrokon, úgy csúszkál a kvartet hangzása, zenei világa is ide-oda a magyar népzene és a nemzetközi jazz között.

Érzed, hová repít a zene? Valami olyan helyre, ahol már száz éve is vonós muzsika mellett vacsoráztak a jómódúak. Bizony, egy szállodába, és nem is akármilyenbe…

Dresch Vonós Kvartett, fotó: M. Hajdú András

Gellért Szálló: MORDÁI, Reisz Gábor és Szilágyi Bálint

Ők aztán kívül állnak minden törvényen! A hat útonállóból… mármint, izé, zenészből álló csapat ütős, piszkos, néha zúzós folk rockot játszik. Különös kontrasztot képez a zenéjük az elegáns, gazdag, elitista Gellért Szállóval, igazi jutalomjátékot kínálva ezzel a rendezőknek, ugyanis ezen a május 12-én debütáló koncertfilmen ketten is dolgoztak. Az Egyesült Államokban felnőtt, egy egyetemi rövidfilmmel Cannes-t is megjárt Szilágyi Bálint és a legutóbb a Rossz versek című nagyjátékfilmmel jelentkező Reisz Gábor biztosan egészen különleges képi világot és szellemiséget teremtettek a MORDÁI hangzása és előadása köré.

Most pedig… vissza a bulinegyedbe!

Twentysix Budapest: Odd ID és Szilágyi Fanni

Szintén május 12-én jön majd a saját meghatározása szerint ‘organikus poszt-popot’ játszó Odd ID koncertfilmje. Az biztos, hogy a helyszín is elég organikus: annyi növény talán csak a Füvészkert üvegházában lehet, mint ebben a város közepén diszkréten megbújó mini-dzsungelben. Az Odd ID-t Ethnofil néven ismerhette meg a világzenét kedvelő közönség, de pár hónapja nemcsak nevet váltottak, hanem el is búcsúztak két addigi állandó tagtól, és zenei szempontból is új utakra léptek. Az immár négytagú együttes dzsungelbéli kalandozásait Szilágyi Fanni rendezésében láthatjuk majd az online térben.

Bónusz időutazás: a külföldi vendégek

Jól bejártuk Budapestet, sok mindent láttunk, hallottunk, és ennyiből már ki is találhattad, hogy a Budapest Ritmo világát jártuk körbe, amely idén az interneten kerül a nézők elé. Azt, hogy a szervezők nem a “megúszós” megoldásokra játszottak, hanem rengeteg munkát öltek abba, hogy a fesztivál a járványon is túlmutató értékeket teremtsen, híven bizonyítja ez a különleges program. A magyar művészek mellett pedig három külföldi előadó emléke előtt is fejet hajt a fesztivál, így mindhárom napját egy-egy dokumentumfilm zárja. Május 10-én a brazil legenda, a bossa nova atyjának tartott João Gilberto egyetlen koncertfelvételét láthatjuk, amely 2006-ban Tokióban készült. Május 11-én a tavaly elhunyt Tony Allen, az afrobeat egyik nigériai úttörője és Fela Kuti egykori zenésztársa érkezik az otthonunkba. Május 12-e, a fesztivál utolsó napja pedig Astor Piazzolát, a bandondeón nevű hangszer mesterét hozza el nekünk, aki merész zenészi-zeneszerzői programjával teljesen megújította hazája, Argentína ikonikus zenéjét, a tangót.

Megosztás: