Bódi Attila: PAX – Jaffa kiadó, 2020 – 312 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-4753-96-4
Azt gondolhatnánk, hogy istenről/Istenről már mindent le- és megírtak. Évszázadok szisztematikus teológiai és szépirodalmi munkássága – beleértve ebbe a felvilágosodás óta eltelt idő provokatív műveit is – akkora szövegtestet képez, amihez nehéz bármi érvényeset hozzátenni.
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Strand – özönvíz előtt(18+)
- Fejlődés-e, hogy önmagunkat zsákmányoljuk ki?
- Ferenc pápa: a ragadozó fejlődési modellben peremre szorulnak a szegények
- Ebben a levélben írta le Einstein, mit gondol Istenről és a Bibliáról
- Egy vagyont ér az iszákosok bibliájának kézirata
Istenről regényt írni istenkísértő vállalkozás,
s aki ilyesmibe fog, az vagy bátor, vagy botor. Bódi Attila PAX című regénye rafinált és bátor vállalkozás, egyszerre végiggondolt és laza, komoly és szemtelen. A PAX a hagyományok töredékeiből építkezik, miközben ízig-vérig mai regény. Kicsit olyan, mintha Bódi Attila egy puzzle darabjait megpróbálná „máshogy” összerakni…
…az igazán meghökkentő az, hogy sikerrel jár.
A regény főszereplője Pax József Mária,
aki akár egy hétköznapi fiatalember is lehetne, ha tudományos alapossággal be nem bizonyították volna róla, hogy ő a „Fiú”, az Isten, aki álmodja a világot. A regény egy miénkhez kísértetiesen hasonlító világban játszódik, ebben – az Olvasó számára gyakran ismerős közegben – csetlik-botlik főhősünk, aki egyszerre járja a bibliai megváltó és a kissé esetlen – szerepének tudatától is megzavarodott – fiatalember rögös útját. Megtörténik a menekülés Egyiptomba, tanúi lehetünk a megkísértésnek, s közben ott a „szerelmi szál” és a megvalósuló világbéke… sárkányeregetéssel megfejelve.
Bódi Attila nem akar nagyot mondani, sőt:
Bódi Attila akar nem-nagyot mondani. A regény lapjain jól megfér a szakralitás a banalitással, a transzcendencia a vulgáris valósággal. Pax József Mária gyakran teremt halkonzervet és vodkát a semmiből, de képes arra is, hogy a világmindenséget labda méretűre zsugorítsa (olyan kicsire, hogy csak hatig lehet benne elszámolni). Ugyanakkor aktív használója a közösségi médiának, és valóban gondot okoz neki helye és szerepe a világban.
A PAX szinte olvastatja magát,
Bódi Attila úgy keveri a bibliai nyelvezet rögzült szófordulatait és kifejezéseit napjaink szókészletével, hogy az szórakoztató – s ha olvasás közben nem rohanunk túlzottan, akkor – elgondolkodtató is. Ráadásul nem csekély írói önfegyelemről tanulságot téve – ahhoz képest, hogy Pax József Máriában az egész világ teremtőjét/álmodóját tisztelhetjük – kimondottan kevés szereplővel dolgozik, s így megteremti a lehetőségét annak, hogy ezek a „mellékszereplők” is kibontakozzanak. Megejtő, és még ebben az extremitásokkal átszőtt történetben is megrendítő, ahogy Pax József Mária szerelmének, Lilitnek a figurája kibontakozik. Amikor az Olvasó már azt hinné, hogy nincs mit hozzátenni a cigánysoron született, fehér embernek eladott lány alakjához, akkor jönnek az igazi, hagyományból szőtt sziporkák, melyek újabb kiaknázható – és jól ki is aknázott – lehetőségekkel töltik fel a szöveget.
A regény elején, a gyorsan letudott „gyermekségtörténet” kapcsán volt bennem némi aggódás: ilyen tempóban haladva mi történhet háromszáz oldalon keresztül? De aztán, ahogy Bódi Attila egészen bravúros módon vissza- visszatért Pax József Mária gyermekkorára, s felépítette a regényt, úgy szomorodtam el, hogy szükségszerűen véget ér a történet.
A teológia nem játék! Vagy mégis?
Egy nagyapám által gyakran használt bonmot szerint „az okos ember hülyéskedik, a hülye ember okoskodik”. Nos, én azt hiszem, a PAX című regény nem csak azt bizonyítja, hogy Bódi Attila okos ember, de azt is, hogy jó író. Úgy forgatja az emberiség és a teológia legfőbb kérdéseit, mintha eszébe sem jutna ilyesmivel foglalkozni. Közben meg mégis. Vagy mégsem?
