Sokszor megírtuk, kibeszéltük már, hogy a zenészek számára milyen nehéz volt a tavalyi év. Olivier Latry kálváriája azonban jóval a vírus előtt, már a tűzvész pusztításával elkezdődött. A párizsi Notre-Dame világhírű orgonistájának előbb végig kellett néznie, hogyan válik a lángok martalékává az épület jelentős része, majd szűk egy évre rá jött a járvány is, bezártak a templomok éppúgy, mint a koncerttermek. Vajon hogyan lépett túl a világ egyik legjobb orgonaművésze ezeken a nehézségeken, és milyen zenét hallhatunk tőle nemsokára, a lassan már megszokott világméretű online közvetítés keretében? Erről kérdeztem a francia mestert.
Azt írják, évente közel háromszáz hangversenyt ad. Ennek fényében hatalmas érvágás lehetett a járvány. Hogyan kezelte a nehéz helyzeteket?
Azért az túlzás, hogy háromszáz koncertet adnék, de a felkészüléssel, próbákkal együtt valóban olyan rengeteget utazom, hogy az évi háromszáz szállodában töltött éjszaka azért bőven kijön így is. A járvány nagyon nehéz volt, nemcsak azért, mert elmaradtak hangversenyek, hanem mert a legtöbbet egy-két héttel vagy akár nappal előbb mondták le. Így hiába készültem fel valamilyen repertoárral, nem játszhattam el őket a közönségnek. De azért csináltam mást: kutattam, könyvet írtam, felvettem zenét…
Már a 2019-es év sem lehetett könnyű Önnek azzal a szörnyű tűzvésszel. Mi történt azóta? Hogy haladnak a Notre-Dame javítási munkálatai?
A munkálatok kellős közepén vagyunk, elég jól haladnak, és a jelenlegi tervek szerint 2024 áprilisában újranyithatunk. Tavaly ősszel kiemelték az orgonát, mostanában kezdik majd restaurálni, de remélhetőleg az is kész lesz három év múlva. Amíg a Notre-Dame-ba nem lehet bemenni, az egész kongregáció papostól, kórusostól, orgonistástól, sekrestyésestől átköltözött a környékbeli Saint Germain l’Auxerrois templomba. Ott már van egy helyi orgonista, úgyhogy most váltott műszakban dolgozunk.
A Müpa élő közvetítésén három francia zeneszerzőtől játszik majd darabokat: Barié, Dupré és Vierne darabjai csendülnek fel. Mit lehet tudni a francia orgonazenéről?
Semmit nem tudnék róla mondani, ami felülmúlná az azonnali, egyértelmű hatását a hallgatóra. A legjobb tanács: élvezzék!
Na jó, ezen kívül még azt is érdemes azért megjegyezni, hogy ezek a zeneszerzők mind kapcsolódnak egymáshoz. Vierne mind Bariét, mind Duprét tanította, ők egy orgonaosztályba is jártak közel három évig. Dupré az egyik prelúdiumát és fúgáját (op. 7 n°2) Bariénak dedikálta.
Nem ez az első koncertje a Müpában. Hogyan emlékszik vissza a korábbi alkalmakra?
Nagyszerű idők voltak azok! Már tizenöt éve történt, mégis mindenre emlékszem, főleg a kedves barátommal, Philippe Lefebvre-rel adott koncertre, vagy a magyar dallamon alapuló improvizációra, amikor a Müpa orgonáját avatták egy fesztivál keretében. De az előző nap is remek volt, amikor Poulenc és Barber műveit játszottuk. Csodaszép élmények! A közönség is nagyon szerette. De sok más emlék is köt a Müpához, másokkal, például Fassang Lászlóval is felléptünk együtt, az is remek volt. (Philippe Lefebvre és Olivier Latry egyaránt tanították Fassang Lászlót a párizsi konzervatóriumban – a szerk.)
Két darabot is hallhatunk majd Bachtól: az egyik eredeti, a másik egy Widor-átirat. Illetve Liszt egyik művének is egy Guillou-féle átirata szerepel a programban. Miért éppen ezeket választotta?
Szeretem, ha a zene mozgásban van. Egy eredeti darab átirata vagy feldolgozása néha kifejezetten üdítő. Egyébként Bach és Liszt is rengeteg átiratot készített, nem csoda hát, hogy ugyanez az ő műveikkel is megtörténik – ez is része az ő zenei eszmeiségüknek.
Az utolsó programpont egy improvizáció. Hat mű után, amelyeket mind zeneszerzők írtak, mennyire nehéz átváltani? Más hozzáállás, készségek, gondolkodás kell az improvizációhoz?
Talán tényleg egy egészen más zenei világra váltok át… vagy mégsem? A pillanattól, a hangulattól függ. Kérdés, mennyire befolyásol majd a koncertprogram többi része, illetve az improvizáció témája. Utóbbi adja meg a harmonikus nyelvet, a struktúrát és a többit. De még az is befolyásol, hogy az adott hangszer éppen hogyan hangzik. Szóval… egyedi lesz! Annak a pillanatnak a terméke, annak az orgonának – és a mindig másmilyen, megismételhetetlen körülményeknek.
