Furcsa volt ez az elmúlt pár hónap. Mint valami hibrid lény a mitológiából, volt is járványvédelem meg nem is, mert “a gazdaságnak működnie kell”, és működött is a gazdaság meg nem is, hiszen “a vírust meg kell fékezni”. Nemrég még úgy tűnt, hogy a megfelelő járványvédelmi intézkedések bevezetése és betartatása mellett még a meghirdetett színházi előadásokat, koncerteket és egyéb “sokemberes” eseményeket is meg lehet tartani valahogy. E sorok írása idején azonban úgy tűnik, sajnos tévedtünk: tényleg csak a legszigorúbb intézkedések képesek lelassítani a vírus terjedését.
A Müpa már tavasszal is gyorsan és rugalmasan reagált a járványra, és amint látni fogjuk, most sem volt ez másképp. Amikor nem lehetett élőben koncertezni, akkor régi felvételeket vettek elő, a kijárási korlátozás enyhülésekor pedig autósmozit indítottak. Nyáron már úgy tűnt, semmi akadálya nem lesz annak a koncertnek, ahol a belga karmester, Philippe Herreweghe vezényelte volna két saját együttesét, a francia Orchestre des Champs-Élysées-t és a belga Collegium Vocale Gentet. Maga Herreweghe is lelkesen készült a budapesti fellépésre.
Aztán jött ugyebár a szeptember, amikor lezárták a magyar határokat, és ezzel párhuzamosan Európa-szerte is egyre többen betegedtek meg. A Collegium Vocale Gent ezekre hivatkozva viszonylag hamar lemondta a látogatást. A francia együttes ugyan kitartott egészen addig, amíg a saját hazájukban is visszatértek a szigorú korlátozások, ekkor azonban egyértelművé vált, hogy jobb, ha ők sem jönnek. A szervezők azonban nem adták fel, hiszen a 73 éves mester még így is vállalta volna a Magyarországra utazást, a hivatalos járványügyi tesztelést és a hatósági karantént, ha akad számára egy zenekar, akiket vezényelhet.
A koncertet végül a Nemzeti Filharmonikusok beugrása mentette meg. Annál is nagyobb dolog ez, mert ők is lemondták a saját rendezésű, teljes létszámú koncertjeiket legalább december közepéig. Így Herreweghe jött, próbált a zenekarral, és fel fog lépni. Ennyi belefektetett energia és sok-sok aggodalom után pedig azon már tényleg nem múlhatott a koncert, hogy közben megint lezártak mindent: élő közvetítésként, az otthonainkból a világ minden tájáról nézhetjük majd a belga karmestert és a magyar zenekart.
Érdekes ez a párosítás, ugyanis Philippe Herreweghe az egyik leghíresebb és legméltatottabb régizenei karmester, ám a járvány úgy csűrte-csavarta a dolgot, hogy ezúttal nem régizenei együttest fog vezényelni. Mennyiben hangzik majd máshogy a műsor így, hogy nem a “sajátjaival” kell dolgoznia? Nézőpont kérdése persze az is, hogy mi a “régi”. Minek számít például Beethoven, aki idén kétszázötven éve született, a maga korában fantasztikusan újító szellemiségű zeneszerző volt, és sok minden vele kezdődött, ami még ma is tart, viszont mégis, kétszázötven év, az akkor is kétszázötven év…? De talán nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy egy jubileumi Beethoven-koncertet nem lehet csak úgy tologatni. Az már nem lenne ugyanaz. Ennek az eseménynek most kell történnie, még ha ilyen különös körülmények között is.
A II. (D-dúr) szimfónia és az V. (c-moll, „Sors”) szimfónia csendül majd fel november 17-én. Mindenképpen érdemes lesz aznap este bekapcsolódni az élő közvetítésbe, és meghallgatni, mire jut együtt Beethoven, Herreweghe és a Nemzeti Filharmonikusok. Ha már egyszer így hozta a sors…
Az előadás megtekinthető a honlapon, a Facebook-oldalon és a YouTube-csatornán.
