Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Magyar Miklós Kubista vers? című esszéje Picasso Apollinaire-re gyakorolt határáról szól.
„Apollinaire és Picasso elválaszthatatlan barátok lesznek. Egy korai cikkében a költő megvédi festő barátját az egyik legismertebb műkritikussal, a Gauguinhez közel álló Charles Morice-szal szemben. Morice Picasso 1905-ben rendezett kiállítása katalógusának előszavában többek közt ezt írja Picasso kék korszakbeli festményeiről: „Különleges az a steril szomorúság, ami ennek a fiatalembernek valamennyi művére nehezedik.” Apollinaire a Revue immoraliste hasábjain válaszol Morice vádjaira: „Azt mondják Picassóról, hogy alkotásai korai kiábrándulásról árulkodnak. Én ennek az ellenkezőjét gondolom. Minden elbűvöli, és úgy vélem, hogy kétségkívüli tehetségét olyan fantázia szolgálatába állítja, ami a fenséges és a borzalmas keveréke, visszataszító és finom.” 1907-ben nemcsak Picasso művészetében, de az egyetemes festészetben is új korszak kezdődik. Ebben az évben alkotja meg Az avignoni kisasszonyokat. A kép a Barcelona Avignon nevű utcájában lévő bordélyház lányait mutatja be, innen a mű címe, amely eredetileg az Avignoni bordélyház címet viselte. A festmény nem csupán a kubizmus beharangozója, hanem a festészet forradalmasítója is.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Hermann Veronika A soha nemsokára elmúlik című kritikája Halász Rita Mély levegő című regényéről:
„Egy országban, ahol a családon belüli erőszak megítélése még mindig nem egyértelmű, ahol a nőjogok nemhogy fejlődőben, de visszaszorulóban vannak, újabban pedig közszereplők könyveket darálnak és Ugandával közös kampányba kezdenek az abortusz ellen, különösen fontos leírni azt, mennyire pusztítóak ezek az elvárások. Maradj csöndben, ne kérdezz, ne legyél feltűnő, ne legyél túl szép, de túl csúnya sem – megannyi nőhöz hasonlóan az elbeszélő is felismeri, hogy egész élete ezek fojtogató szorításában telt, aminek eredményeként pánikrohamot kap. Ezután javasolja az anyja, hogy kezdjen el úszni, ami talán segít azon, hogy állandóan úgy érzi, hogy nem tud levegőt venni.
A regény legfontosabb motívuma – paratextusaiból is kikövetkeztethetően – a levegő, pontosabban: a fuldoklás és a levegővétel ellentéte. Utalásokból kiderül, hogy Vera akkor költözött el véglegesen Pétertől, amikor fojtogatni kezdte. A csúcsjelenetként is olvasható válóperi tárgyaláson a szorongó, magában továbbra is folyamatosan elbizonytalanodó Vera először szilánkosan, majd egyre összefüggőbben meséli el, hogyan féltette a saját életét is férjétől, aki – ahogyan az a bántalmazó fél esetében tipikus – mindent tagad, sőt, saját magát próbálja meg áldozatként beállítani.”
ÉS-KVARTETT
Tompa Andrea Haza című regényéről
„Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. október 28-án, szerdán – Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, egy hónap múlva Mécs Anna Kapcsolati hiba című novelláskötetéről lesz szó.”
VERS
Ezen a héten a versrovatban Czifrik Balázs és Deres Kornélia verseivel találkozhat az olvasó. Mutatványul Deres Kornélia egyik versét idézzük:
Hipomán
Ki hinné el, hogy házunkat medve viszi a hátán?
Ez nem metafora. Inkább tény. Tizennégy év alatt
egy külön nyelvet legalább szültünk.
Etetni is kell naponta nyolcszor. Papa ist weg.
Ott les egy lény a küszöbön. Milyen hetyke.
Fekete-fehér, kis pirossal, pont, ahogy szereted.
Nagy szájában felhőfalatok. Habzsol. Lefújja
az ördögöt a hátról. Kinyúlunk, mint egy álom.
Aztán legyen nappal, szirup nélkül, kavarogjanak
a kis jövők. Rendezd be magad. Dúsíts,
helyben ne maradj. Papa a vég.
Pár napig még tart ez a rianás.
Gyönyörű éhség, kifelé figyelni.
PRÓZA
Darvasi László, Littner Zsolt, Nagy Gerzson és Németh Ákos prózája
Tárcatár: Beck Zoltán.
Részlet Nagy Gerzson Kényszerlakhely című írásából:
„Nyolcra járok dolgozni, a XI. kerületbe, két laza séta között a négyes villamoson. Veronika a Bank Center irodaházba, a 15-ös busszal, kilencre. Mégis előttem ébred, hajat kell mosni, sminkelni, fésülködni. Beveszi magát a szűk fürdőszobába. Kopogok, rátapadok az ajtóra, nyomakodom befelé. Legalább pisilni engedj be, kérlelem. Hogyisne, nevet, mint a kismalac a farkast. Hogy aztán bent maradj. Komolyan beszélek, mondom és tovább feszítem az ajtót. Nem vagyok felöltözve, sikoltja. Bedugom a fejem, a tükörből látom, hogy melltartóban van, bugyiban. Törölközőt csavar a felsőtestére. Ha erőszakosabb volnék, könnyedén bejuthatnék. Odabent nem férnénk el másképp, csak ha kitolja a fenekét és szorosan hozzám simul. Nem tehetne mást, ha távol akarna tartani magától.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi Pintér Béla Vérvörös Törtfehér Méregzöld című új darabját elemezte.
„Gegek, valóságmorzsák akadtak az Anyaszemefényében, de a sztori mégsem tudott 2019 szürreális párlata lenni; az Ascher Tamás Háromszéken és Pintér jelenleg legnépszerűtlenebb előadása, a Jubileumi Beszélgetések már jobban sikerült, sokakkal ellentétben én kedveltem ezeket, volt bennük valami punk és valami igazi. De olyan léptékű víziót, mint az új bemutatóé, nos, ilyet rég láttunk Pintértől. Még ha a darab váza – ugyanaz, mint Pintér első nagyobb visszhangot kapott darabjában, a Parasztoperában: az Oidipusz király – itt nem is képez tragikus mélyréteget. Inkább melodramatikus, ahogy a végén sírnak és üvöltenek. Cserébe Pintér ismét bemutatja, hogy a kabaré is lehet szürreális és vérfagyasztó, semmivel sem „alantasabb”, mint a tragédia.”
FILM
Stőhr Lóránt a Bestiáda című, francia-német thrillerről írt kritikát.
„A Bestiáda azonban arról szól, hogy az ember vágyai félreértésekre, döntései irracionális mozgatórugókra támaszkodnak, s még gondosan kiszámított cselekedeteit is minduntalan más véletlen események írják felül, így az ellenkezője lesz a végeredmény, mint amit a szereplők erőszakkal vagy szenvedéllyel megpróbáltak elérni. Az én elvész a különös egybeesések és furcsa találkozások esetleges szövevényében.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
