Horváth Albert a Magyar Jazz Szövetség által 2020-ban megrendezett Az Év Fiatal Jazz-Zenésze 2020 verseny abszolút győztese. A szakmai zsűri és a közönség díját most először ugyanaz a művész vihette haza. A 21 éves zongoristával a többi közt elért eredményéről, megszerzett tapasztalatairól, jövőbeli terveiről és a koronavírus-járvány által előidézett, a zenészvilág számára különösen nehéz időszakról is beszélgettünk.
Milyen érzés az év fiatal jazz-zenészének lenni?
Köszönöm! Elképesztően nagy sikernek érzem azt, hogy abszolút győztes lettem, amire eddig nem volt példa a verseny történetében. Hirtelen nem is fogtam fel a bejelentést, hogy engem választott a közönség és a szakmai zsűri is. Ez óriási dolog és hatalmas megtiszteltetés.
Mikor hallottál a versenyről először és hogyan döntötted el, hogy részt veszel benne?
A középiskolában ifjabb Szakcsi Lakatos Béla tanár úr volt a mentorom és 16-17 éves korom körül mesélt nekem először a versenyről. Még abban az évben, 2016-ban vagy talán 17-ben meg is próbáltam, de még nem sikerült bejutnom a döntőbe.
Már akkor is jazzel foglalkoztál?
A legtöbb családtagom zenész, így én is hamar eldöntöttem, hogy zenével szeretnék foglalkozni. 12 éves korom óta zongorázom és már akkor is a jazz műfaj érdekelt, bár egy kicsit sajnálom, hogy egyből ezzel kezdtem. Úgy gondolom, hogy először a klasszikus zenével kellett volna részletesebben megismerkednem, hiszen abból lehet megtanulni azokat az alapokat, amikre a későbbiekben építeni lehet.
A papám gitározik, zongorázik és hegedül, úgyhogy otthon mindig voltak hangszereink és ha születésnap, névnap vagy más családi esemény volt nálunk általában elő is kerültek ezek. Az unokaöcsémmel együtt nőttünk fel és amikor ő 11 éves korában elkezdett zongorázni, láttam, hogy valami új és izgalmas dolog történik az életében: egy hangszer felfedezése. Úgy éreztem, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom és így együtt vágtunk bele a zenélésbe is. Az első fél évben magánúton tanultuk meg az alapokat, aztán később jelentkeztem a csepeli Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahová fel is vettek. Ott találkoztam Miseta Alexandrával, aki nyolcadikos koromig tanított engem, később pedig Szakcsi tanár úr kezei közé kerültem, aki tovább bővítette a tudásomat és folyamatosan motivált engem. Az ő hatására kezdtem el komolyan foglalkozni a jazz műfajával.
Mikor és mi alapján döntötted el, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet választod?
Az érettségi időszakában kezdtem el azon gondolkozni, hogy oda szeretnék járni. Nem is volt igazából más szempontom a továbbtanulásra, csakis a zene. Szóba jött ugyan, hogy külföldön folytatom a tanulmányaimat, de a szívem mélyén mindig is itthon akartam maradni. Tehát ekkor határoztam el magam az egyetem mellett és hála istennek fel is vettek elsőre. Idén diplomázom és a mesterképzést is el szeretném végezni.
Szeretsz az egyetemre járni, elégedett vagy a képzéssel?
Szeretem az improvizációs gyakorlatokat, a zenetörténet és a zeneelmélet órákat, a különböző kurzusokat, de legfőképpen a tanárokat, akik hihetetlen közvetlenséggel kezelnek minket, diákokat, könnyen meg tudják értetni velünk az anyagot és segítőkészek is. Egy szó, mint száz elképesztően színvonalas az oktatás.
Mindemellett pedig nagyon sok barátra és muzsikustársra tettem szert, az osztálytársaimmal sokat zenélünk és koncertezünk együtt. Átjárunk egymáshoz, dalokat írunk és ezeket mind feltesszük a közösségi oldalinkra. Próbálunk egyre több tartalmat, videókat gyártani, hogy ismertté tegyük a zenénket. Szóval abszolút kiváló közegbe csöppentem bele. Nagyon boldog időszaka ez az életemnek.
Milyen élmény volt részt venni a versenyen?
Harmadéves vagyok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, azaz már mondhatni felnőtt fejjel léphettem színpadra és mutathattam meg a tudásomat. Érettebben álltam hozzá, három év alatt elég tapasztalatot szereztem, végül a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét.
Nagyon izgultam, mivel a számokat csak egyszer nézhettük át a szövetség tagjaival. Már a próbán is azt figyelték, hogy hogyan kommunikálunk, hogyan tervezzük meg az előadást. Pontosan el kellet mondanunk, hogy mi lesz a játékunk menete, mikor jön a team, a rázások, a dobkiállás és a többi. Mindent összevetve abszolút pozitív tapasztalat és óriási élmény is volt egyben.
A díj nyertesét egy évig mentorálják a Magyar Jazz Szövetség tagjai. Ez a program mikor vette kezdetét?
Januárban volt a verseny és már februárban megkaptam az információkat, dátumokat, hogy mikor kerül sor a koncertekre, fesztiválokra. Így vette kezdetét a mentorprogram, ami eltart egészen a következő év januárjáig.
A koronavírus-járvány hogyan befolyásolta a mentorprogram menetét?
A járvány-helyzet minden előadóművész számára nehéz, kihívásokkal teli időszak. Számos fellépés, amin a Jazz Szövetség tagjaival zenéltem volna elmaradt, többek közt a Debreceni Jazz Fesztivál is. Ez nekem személy szerint hatalmas szívfájdalom, hiszen még sohasem játszottam ezen a neves rendezvényen. Reménykedem, hogy jövőre már nem lesznek ilyen szintű korlátozások és bepótolhatom ezeket az tapasztalásokat. Mégis, azok az események, amiken együtt zenélhettünk, emlékezetesek voltak, életemben először volt lehetőségem színpadra lépni a saját formációmmal. Hatalmas élmény volt, például a Paloznaki Jazzpiknik, ahol egy teltházas koncerten játszhattam és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.
Nagyon jól sikerült a hajdúböszörményi és a Budapest Jazz Klubban adott koncertünk is. Reméljük, hogy a januárig tervezett fellépéseket meg lehet tartani.
Melyik mentorral, mentorokkal vártad leginkább a közös munkát? Megvalósultak az elképzeléseid vele kapcsolatban?
Elek István tanár úr szaxofonozik a formációban, vele már többször is találkoztam az egyetemen, igen nagy hatással volt rám. Mivel ő szólista én kísértem és megtisztelő volt ilyen neves művész oldalán játszani.
A bőgősök közül alkalmam nyílt többek között Lakatos Pecek Krisztiánnal és Orbán Gyurival is zenélni, bepillantást kaptam így mindegyikük játékába.
Vártam a közös munkát Bágyi Balázs elnök úrral is, de valójában mindenkivel élvezetes volt együtt dolgozni. Izgalmas volt velük találkozni, beszélni és játszani is.
Még az egyetemet sem fejezted be, ugyanakkor zenészként már komoly terveid vannak a jövőre nézve. Mesélnél ezekről?
Úgy érzem, figyelnem kell azt is, hogy mi történik a korosztályomban. Szeretném elérni, hogy minél több korombeli zenerajongó kóstoljon bele az igényesebb műfajokba. Az is célom, hogy egy nap kiváló producerré váljak, ugyanis ezzel is elkezdtem foglalkozni az előadóművészet mellett, sőt, most már tanítok is, például az Egressy Béni konziban és a Dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában is.
