Magunk előtt látjuk Márai Sándor régi fotóit, és nem a vidámság az, amit a képeihez társítunk. Komoran néz ránk az író, tekintetében melankólia. Aki érző emberként élte át a teljes 20. századot, annál érthető, ha nem húzódik a szája mindig mosolyra. A század utolsó évtizedére pedig már nem is volt kíváncsi az író, belefáradt a saját életébe és a világ történéseibe. De mit rejtett valójában ez a komor tekintet? Érdekes kísérletben próbálta ezt megfejteni a Balassi Intézet, programjuk pedig siker volt: Márai Bécsben járt és nevetett.
Felolvasóesttel örvendeztette meg az irodalom iránt érdeklődő magyar nyelvű közönséget egy hűvös októberi estén a bécsi Balassi Intézet, a Collegium Hungaricum. Volt szerencsém nekem is részt venni, lenyűgözve lenni és nevetni. Trió állt a színpadra, hogy megidézzék az író szellemiségét, különösen a derűs oldalát. Estjük címe: Márai és a humor.
A trió tagjai: Hirtling István színművész, Mészáros Tibor irodalomtörténész, a Márai hagyaték kezelője, és Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész. És jelen volt még úgy 40-50, Márai Sándorra, az irodalomra és a humorra kíváncsi érdeklődő.
Az intézet igazgatója, Bárány Anzelm úr nyitotta meg az estet, és ő is azokkal a gondolatokkal indított, amelyeken én is morfondíroztam. Márai komor fotói. És a mögötte meghúzódó humoros és derűs személyiség. A másik ellentmondás még számomra az est előtt, a cimbalom volt. Valahogy nem illett a képbe. Márai és egy cimbalom? És mégis!
Csodálatos módon bizonyította a trió, hogy a komor külső bizony finom humort takar, és a cimbalom is megtalálta a maga helyét a színpadon. Magyar, orosz, zsidó, és egyéb különleges dallamok és ritmusok szólaltak meg, és tökéletesen illeszkedtek a szöveghez. Lenyűgöző volt. Máraihoz méltón azt is mondhatnám, világpolgárok álltak a színpadon, és finom művészettel ajándékozták meg a bécsi éjszakát.
Véget ért az est. Kisebb csoportokban még halk beszélgetések, egyetértő bólogatás, mosolygás, de azért lassan mindenki a ruhatárhoz közelített. Kabát, kalap, esernyő, viszlát és wiedersehen, aztán kiléptek az emberek az őszi éjszakába. Schwedenplatz, Nestroyplatz, Schottenring, ki-ki indult a maga útjára. Bécs kirakatai itt-ott már kezdenek az év végi ünnepek hangulatára készülődni. Helyükre kerülnek majd a díszek, ünnepélyesen fognak világítani az apró kis fények, és valószínűleg itt is, a gyertyák majd csonkig égnek.
