Oláh Kálmán zongoraművész-zeneszerző ötvenedik születésnapjának apropóján tart koncertet a Müpában. Az intézmény is ünnepel, fennállásának épp a tizenötödik évfordulóját, Oláh Kálmán erre is emlékezik majd, a Return to Pangea című, erre az alkalomra írt szerzeményének ősbemutatójával. A jazz és klasszikus zenei elemeket a maguk változatosságában és természetességükben együtt alkalmazó művész olyan világhírű sztárvendéggel játszik együtt, mint John Patitucci. Miközben a koncertről beszélgettünk, felidéztük a mintegy harmincöt éve tartó zenei pályafutást is.
Idén ünnepli ötvenedik születésnapját. Ez a kerek évszám mindig jó alkalom a számvetésre. Mi jellemzi eddigi zenei pályafutását?
Azt hiszem, nem panaszkodhatom, mert sok elismerésben részesültem. És amikor ezt mondom, akkor nem csak a díjakra gondolok, hanem arra is, hogy a Jóisten vagy a sors sok lehetőséget adott arra, hogy mind a zeneszerzői, mind az előadóművészi tevékenységemet ki tudjam használni. Gyakorlatilag harmincöt éve, tizenöt éves korom óta folyamatosan színpadon vagyok. Leszámítva ezt az utolsó fél évet, rengeteg koncertet adtam. A járványhelyzet ellenére még ebben az évben is adódtak lehetőségeim, hogy megünnepelhessem az ötvenedik születésnapomat. Az év elején a Zeneakadémián volt egy nagyszabású koncertem Lendvai József hegedűművésszel, és Balázs János zongoraművésszel, és most október 27-én a Müpában ünnepelhetek, nem is akármilyen körülmények között, neves zenészekkel.
A koncert ajánlójából úgy tűnik, hogy nagyon jó kollegiális kapcsolat van a koncerten közreműködők és Ön között.
Így van, és nem csak a magyar résztvevőkkel, hanem John Patituccival is, hozzá is sok közös munka fűz. Két lemezen is szerepelünk együtt, az egyik a jópár évvel ezelőtt megjelent Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci, a két utóbbi zenész szerintem a világ talán legjobb ritmusszekcióját alkotja. Ezen a lemezen az unokatestvéreim, a Szakcsi fivérek és keresztapám, az idősebb Szakcsi működik közre. Patituccival New Yorkban is volt koncertem, koncertfelvétel és lemez is született ebből, egyszóval vannak közös élményeink, baráti a viszonyunk.
Más remek művészek neveit is olvastam a programban, és az Óbudai Zenekart is hallhatja a közönség.
Az Óbudai Zenekarral több közös koncertet adtunk, legutoljára az Eszterházy-kastélyban játszottuk azokat a Haydn témákra írt darabjaimat, amelyeknek a mostani koncert alkalmával lesz a budapesti ősbemutatójuk. Szintén velük játszottunk a legutóbbi szerzői estemen a Müpában, ahol Joshua Redman volt a vendég. Ott is Kovács László vezényelt, így lesz ez a mostani alkalommal is. Kovács Lászlóval régi barátság és munkakapcsolat fűz minket össze, talán a legtöbb, szimfonikus zenekarra írt művemet ő inspirálta olyan értelemben, hogy felkéréseket kaptam tőle. Balázs Elemérrel való kapcsolatomat nem lehet überelni, mert gyerekkorunk óta ismerjük egymást, még a zenélés előtti időkből. Később, még a jazztanszak előtti években már együtt zenéltünk, gyakorlatilag tizenöt éves korom óta játszom vele a mai napig, több formációmban is ő a dobos. A születésnapomon kívül más jubileum is van az évben, például a Trio Midnight formációm 30. születésnapját ünnepli, a Müpa pedig a tizenötödiket. A koncerten fellépők körében a járványhelyzet miatt egyébként módosítást is kellett tennünk, az utazási nehézségek miatt Tony Lakatos nem lép fel, helyette az Oláh Kálmán Sextet játszik a közönségnek, amelyben Borbély Mihály, Schreck Ferenc, Bacsó Kristóf közreműködik, illetve a fiam, ifj. Oláh Kálmán is fellép, így septet felállásban fogunk játszani John Patituccival és Balázs Elemérrel. Illetve a szimfonikus zenekar, a ritmus szekció és Bacsó Kristóf fogja játszani a szimfonikus formációra írt darabjaimat. Reménykedünk, hogy John el tud jönni a koncertre, jelen pillanatban úgy áll a dolog, hogy jön.
Hogyan született az új darab, amely a koncertprogramban szerepel és a Müpa felkérésére írt?
Az előbb említett tizenöt éves jubileumra kaptam a Müpa-tól a felkérést, hogy írjak egy szimfonikus darabot, amelyet ezen a koncerten mutatunk be. A Return to Pangea címet kapta, ami annyit tesz: Visszatérés az őskontinensre, és ez sok mindenre utal. Az újrakezdésre, a múltra, a gyökerekre is, és benne van az is, hogy Pangea létezésekor még nem választotta el tenger a nemzeteket egymástól, tehát átvitt értelemben közelebb voltunk egymáshoz, és ez utal a mai keveredésre, a globalizációra , illetve a Pangea utáni ún. ’kontinensvándorlás’ a világ folyamatos változását is jelképezheti. A darab húsz perces, szimfonikus zenekar és jazz kvartet formációra íródott. Én is nagyon izgulok, hogy hogyan fog megszólalni, hiszen ebben a formában én is a koncert előtti próbákon fogom először hallani.
Milyen az együttműködése a Müpával?
Régre nyúlik vissza a közös munkánk, talán 2006-ban lehetett ott az első szerzői estem, akkor is világsztárok voltak a vendégeim és szintén szimfonikus zenekarra írt darabot adtunk elő. Tizenöt éve, a Müpa megnyitása óta vannak rendszeres koncertjeim ott, és azt gondolom, hogy Magyarországon minden zenész büszke arra, hogy létezik egy olyan intézmény, amely tényleg hozzáértő módon foglalkoztatja a magyar tehetségeket, a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A műfajokban sem korlátozott, hiszen mindenféle műfajt megmutat, ami értékes és színvonalas.
Ön gyakran kapcsolja össze a jazz és komolyzenét. Miben találta meg a kapcsolatot a két, első hallásra egymástól távol eső műfaj között?
Az én célom már nagyon régóta az, hogy olyan szintézist hozzak létre, amelyben a hallgató nem arra gondol, hogy mikor hall jazzt és mikor klasszikus zenét, hanem olyan műfajt szeretnék alkotni, amelyben mind a kettő létezik és szinte egyenrangú szerepet kap. A szimfonikus zenekari zenészek visszajelzései nekem nagyon fontosak, és ennek alapján elmondhatom azt, hogy nem állok rosszul ezzel a törekvésemmel. A koncert után mindig azt mondják, hogy nagyon jól érezték magukat, kihívás is volt a számukra az adott darab, mert nem csak lekísérik a jazz zenészt, hanem egyenrangú feladatot kapnak. Épp ez a célom, hogy az egyik műfaj ne kerekedjen felül a másikon, hanem szintézisben legyenek egymással.
A koncert a Modern Renaissance címet viseli. Az újjászületés ebben a járványos világban most többfajta értelmet is nyerhet, a közönség most hosszú szünet után ismét visszatérhet a koncerttermekbe. Vagy esetleg a jazz éli újra fénykorát napjainkban?
Utal mindkettőre, és arra is, hogy a klasszikus zenében létező formák és stíluselemek ilyen módon a jazz-zenészek előadásában újjászületnek. Abban a szintézisben, amelyre törekedtem, újjászületnek a klasszikus zenészektől ismert hangzások, és a nagy jazz zenészektől ismert stíluselemek is. Ezen kívül konkrét témák újjászületéséről is szó van, felhangzik például egy olyan darab is, amelynek a címe Három tétel Haydn zongoraszonátái alapján. Ez egy olyan zongoradarab, amely szimfonikus hangzással fog megszólalni, ezek a témák át vannak alakítva és egy új, saját kompozíció született Haydn témáinak felhasználásával. Egy barokk zenei variációs forma, a Passacaglia is mai formában fog megjelenni az egyik szerzeményemben, a ’Passacaglia for Orchestra & Jazz Trio’ -ban, melyben jazz variációk és modern kortárs zenei variációk egyaránt szerepet kapnak. Ez is egyfajta újjászületés.
Említette a beszélgetésünk elején, hogy már tizenöt éves kora óta zenél színpadon. Minek volt köszönhető, hogy annak idején úgy érezte, a jazz műfaja áll legközelebb Önhöz?
A klasszikus zenéhez és a jazzhez ma egyformán vonzódom. Egyrészt a kompozíció fegyelmezettsége és formaalkotása ugyanannyira vonz, mint amikor valaki ugyanezt spontán műveli. Az improvizáció is egy felgyorsult folyamatban történő formaalkotás és komponálás. A Zeneakadémián tanítok a jazz tanszakon. Vannak zeneszerzőnek készülő és zongorista tanítványaim is. Azt szoktam nekik javasolni, hogy tanulják egymás művészetét párhuzamosan, mert ez a két terület oda-vissza segíti egymást, és valójában nagyon közel van egymáshoz. Nem véletlen, hogy bár fiatalkoromban menekültem a klasszikus zongoraórák elől, lusta voltam és inkább focizni jártam, de azért közben elkezdtem improvizálgatni, és a jazz megismerése után megízleltem azt, hogy mennyire jó dolog a zenében élni, a zenében alkotni, improvizálni. Viszont ehhez elengedhetetlen az is, hogy az ember képezze magát és megismerje a klasszikus zenei irodalmat is. Így a kettő egymást kiegészítve működött nálam gyakorlatilag folyamatosan már gyerekkorom óta, és a jazz megismerése indította be nálam ezt az egész folyamatot. Az az alkotói szabadság fogott meg, ami a jazzben van, és ami a zeneszerzésben is megvan egyébként, csak ott kell egyfajta fegyelmezettség. Mindkettő egyformán fontos a számomra.
A jazz időnként nagyon játékos műfaj, és humoros elemek is gyakran megjelennek be. Része lesz ez a két összetevő a koncertnek?
Igen, az improvizációk közben mindenképp megjelenik, tulajdonképpen a kompozícióban is benne lehetnek ezek, attól függően, hogy miről szól az adott darab, milyen hangulata van. Rengeteg olyan zeneszerzőt ismerünk, akinek a darabjaiban benne van ez a játékosság, és gyakorlatilag még a klasszikus zenei kompozíciókról is elmondható az, hogy egy ilyen jellegű klasszikus darabnak, pld. egy Mozart zongoraszonátának akkor jó az előadása, ha azt olyan könnyeden és játékosan adjuk elő, mintha éppen akkor születne meg az az adott dallam vagy mű.
Milyen zenei tervei vannak még az év hátralévő részére, és mit gondol, lesz-e részünk a megszokott, hagyományos zenei évadban a jövő évben?
Én csak reménykedni tudok ebben. Istenhívő ember vagyok, és bízom abban, hogy minden jóra fordul. Ebben az évben ez a nagy koncertem van, utána más tervről nem is tudok beszámolni sajnos. Erre az évre minden fellépésemet törölték, az is nagy öröm számomra, hogy ezt a Müpa koncertet valamilyen módon megtarthatjuk. A jövő évre tolódtak át olyan koncertjeim, amelyek idén elmaradtak, például Stockholmban is lett volna fellépésem az egyik leghíresebb európai jazzklubban. Fiaimmal is lett volna egy közös koncertünk az ötvenedik születésnapom alkalmából, ezt Pécsett terveztük, a Művészetek Házába, ez is jövőre tolódik. De azt gondolom, hogy ha még jövőre is tartjuk meg a jubileumi koncerteket akár az ötvenedik születésnap, akár a harmincadik Trio Midnight kapcsán, akkor indokolható lesz, hogy ezekre a járványhelyzet miatt kerül egy évvel később sor.
Milyen élményben lehet része a közönségnek, ha jegyet vált a születésnapi koncertre?
Ha egyfajta zenei utazáson szeretnének részt venni, akkor mindenképp jöjjenek el, most amúgy sincs sok alkalom az utazásra, akkor legalább utazzunk a zene segítségével, akár Pangeára. Zenei időutazás lesz ez az este.
