Pálmafák, élénk színek, szép emberek, azúrkék medencék és kopár hegyekkel körülölelt környezet. Az amerikai álom minden erénye és árnyoldala egyben: ezek a képek ugranak be, ha a sivatag közepén található kaliforniai üdülőváros, Palm Springs nevét halljuk. A ma mozikba kerülő film plakátja szinte egy az egyben tükrözi ezeket a sztereotípiákat: egy medencében úszógumin ringatózó fiatal pár, dobozos üdítőt kortyolva, tétlenül üldögél a vízben. A medence azonban folyószerűen hosszú és végtelen, ami nyugtalanító hatást kelt. Miért végtelen egy medence? És miért olyan fenyegetőek a kristálytiszta, szürreálisan kék vizet körülvevő kopár hegyek?
A magyarázat kissé spoileres, de mivel a moziműsorban található leírásban is benne van, nehéz nem megtudni már moziba indulás előtt, hogy időhurkos filmről van szó, amelyben ugyanaz a nap ismétlődik végtelenszer, akárcsak az Idétlen időkig (Groundhog Day) című klasszikusban, sok filmrajongó kedvenc romantikus vígjátékában.
Palm Springs (Photo by: Hulu)
Mint oly sok más szerelmesfilm, a Palm Springs is esküvővel kezdődik. De itt nem egy, nem is négy esküvő van, hanem végtelen számú szertartás és lagzi – és mindegyik pontosan ugyanaz. Legalábbis a szeretnivaló, kiskutyaszerű, ellenállhatatlan mosolyú Nyles számára, aki az egyik végtelenül(!) idegesítő és ellenszenves koszorúslány partnereként érkezett Palm Springsbe, és aki olyan régen bekerült az örökké újrakezdődő nap körforgásába, hogy már azt is elfelejtette, mi volt azelőtt a foglalkozása. A nap minden más vendég számára a gyönyörű ifjú párról, Abe-ről és Taláról és a fergeteges partiról szól, Nylesnak azonban minden egyes nap újra- és újrakezdődő egzisztencialista rémálom. Néha öngyilkos lesz – amivel egyszerűen csak hamarabb indítja újra a napot –, máskor csak féktelenül bulizik, van, hogy szexszel, van, hogy droggal vigasztalódik, de ingerszegény taposómalomban érzi magát, és beletörődve éli sivár életét ebben az első látása vonzó, de számára már rég kiüresedett környezetben.
Egy nap azonban – és mi, nézők is ezen a napon csatlakozunk Nyles történetéhez – akarata ellenére magával ránt valakit ebbe az örök újrakezdésbe. Este a menyasszony nővérével, Sarah-val melegedik össze, és „másnap” reggel már mindkettejük szemét látjuk, ahogy kinyílik a régi-új napra.
„Mit csináltál velem?”
– kérdezi a tomboló nő az első közös újra felébredős reggelen, miközben üdítős dobozokkal dobálja a medencében ringatózó férfit. És mostantól minden egyes nap ugyanazzal a szemfelpattanással kezdődik, most már duplán: Sarah szomorkás, évtizedek csalódásait tükröző pillantása, és Nyles kisfiúsan megnyerő, de egyre fáradtabb és kiábrándultabb szemét látjuk minden új nap virradatakor. De most már ketten vannak, és megpróbálják együtt elviselhetővé tenni az életet.
Hihetetlen vicces jelenetek következnek, nem is tudom, mikor nevettem ennyit hangosan egy filmen utoljára. A két ember már szövetségesként, minden titkát megosztva próbálja meg elviselni a helyzetet, és együtt isznak, együtt követnek el mindenféle csínyt a többi vendéggel szemben, és remekül érzik magukat – de hiába a sok móka, ital és nevetés, van egy sötét reménytelenség, amely minden pillanatban érezhető, mint esténként a medencés oázis körül fenyegetően magasodó, nem is annyira látható, mint inkább érezhető, kopár Palm Springs-i hegyek. A kezdeti laza barátság azonban a végtelen idők során egyre erősebb kötődéssé alakul, és a szemek reggeli felpattanását a beletörődő, reménytelen sóhaj helyett várakozó, egyre boldogabb mosoly kíséri mindkét embernél.
Az élet tehát sokkal szebb, ha van kivel megosztani, de azért így sem jó Palm Springs öröklétében élni.
„Paradicsom, purgatórium, vagy a pokol perzselő tüze?”
– kérdezi Nyles. Nézőpont kérdése, és a nézőpont napról napra változhat. Míg a férfi csendes depresszióval fogadja el sorsát, és szó szerint napról napra él, Sarah végigmegy a gyász fázisain: tagadás, harag, alkudozás, depresszió. De az elfogadásig – Nyleszal ellentétben – nem jut el. A kitörésen gondolkodik, és soha nem adja fel. Akárhányszor is ébred ugyanarra a reggelre, számára minden nap újabb esélyt jelent a szabadulás kulcsának megtalálására. A cselekvés útjára lép, kvantumfizikát kezd tanulni, az interneten konzultál professzorokkal – némelyiknél máris sokkal többet tud –, és csakis a kiutat keresi.
Palm Springs (Photo by: Christopher Willard/Hulu)
A Palm Springs a Sundance filmfesztivál történetének legdrágábban eladott filmje: 17 és fél millió dollárt ért meg a forgalmazóinak, a közönség imádta, a kritikai visszhang is egyöntetűen pozitív volt. Mi a titka? Egyrészt a feszes, őrülten vicces forgatókönyv, amelynek könnyed pörgőssége mögött végig ott húzódik a fontos egzisztencialista kérdésfeltevés az élet értelméről. Másrészt a gyönyörű fényképezés, ami a neonszínek mögött folyamatosan sejteti az alig észlelhető, de mégis mindenhol ott húzódó sötét árnyakat. A briliáns dialógus, amelyből egészen biztosan legalább ugyanannyit fognak idézni a rajongók, mint a nagy előd, az Idétlen időkig sorai közül. Például amikor Sarah egy mondatot engedélyez a magyarázkodó Nylesnak, akinek elég sok a közölnivalója, ezért kimondott gondolatjellel, hármas ponttal, pontosvesszővel, kettősponttal tagolja a mondatát. A nő (eleinte) kifejezéstelen arccal, a nyelvtani kifejezéseket néhol javítva hallgatja a szívből jövő, bonyolult írásjelekkel előadott vallomást, majd ennyit mond:
„A nyelvtanod rémálom”.
Andy Samberg és Cristin Milioti játéka csodálatos: mindketten végtelenül szeretetreméltóak, esendőek, nagyon viccesek, vibrál köztük a kémia, és egy pillantásukkal ezer érzelmet képesek megjeleníteni. És a közös táncjelenetük a kisvárosi kocsmában, a hosszú hajú, mellényes, tetovált motorosok körében – feledhetetlen! Egy fontos mellékszerepben a zseniális J. K. Simmons is feltűnik: alakítását látva először kacagunk, majd megrendülünk, végül mélyen elgondolkozunk.
A Palm Springs olyan romantikus komédia, amely egy sorstragédiához hasonlóan mély és nyugtalanító kérdéseket tesz fel. Megnevettet, megkönnyeztet és elgondolkodtat: megmutatja, milyen egy pizzaszelet alakú gumimatracon himbálózni, és közben az élet kilátástalanságán gondolkozni, és hogy mit kezdhetünk a legváratlanabb helyről érkező reménnyel.
Deák Zsuzsanna
A vidéki mozik: Balatonfüred – Balaton mozi, Békéscsaba – Center mozi, Cegléd – George Pal mozi, Debrecen – Apolló mozi, Dunaújváros – Dózsa Mozi Centrum, Eger – Cinema Agria, Gyöngyös – Cinema Bridge, Hévíz – Fontana mozi, Kaposvár – Kultik mozi, Kaposvár – Szivárvány Kultúrpalota, Kecskemét – Malom mozi, Kecskemét – Otthon mozi, Martfű – Martfűi mozi, Miskolc – Uránia-Béke mozi, Nagykanizsa – Cinema Nagykanizsa, Nyergesújfalu – 10s mozi, Pécs – Apolló mozi (feliratos változat), Salgótarján – Apolló mozi, Sárvár – Kabos László Filmszínház, Siófok – Sió mozi, Sopron – Elit mozi, Szeged – Belvárosi mozi, Szekszárd – Agóra mozi, Szentendre – P’art mozi, Szentes – Szentesi mozi, Székesfehérvár – Barátság mozi, Szigetszentmiklós – Nádasdy mozi, Szolnok – TISZApART mozi, Szombathely – AGORA-Savaria Filmszínház, Tapolca – Városi mozi, Visegrád – Duna mozi, Zalaegerszeg – Art mozi.
