Anyunak rossz volt a kedve. Itthon jöttünk-mentünk a lakásban. Egyszer csak azon kezdtem gondolkodni: mért mondtam én Babu búcsúztatóján azt, hogy már egyikünk szülei sem élnek, amikor pedig anyu él. Aztán rájöttem. Elkezdtem sírni, közben azt mondogatni ütemesen és kétségbeesve: nem bírom ki, nem bírom ki, nem bírom ki. A másik szobából átjött anyu, és megkérdezte: mért sírsz, fiam? Én csak sírtam és mondogattam: nem bírom ki, nem bírom ki. Egészen addig, míg keserves kínok közt fel nem ébredtem.
