Sok szó esett arról mostanában, hogy mi mindent veszítettek a művészek a koronavírus okozta felfordulás miatt. Van, aki inkább kerüli az egész témát, másnak az segít, ha nyíltan kibeszélheti a gondjait. Várdai István azonban egészen más utat választ. Bár a korábban igen aktív életet élő, rengeteget repülő, világszerte elismert csellista öt hónapja nem állt színpadon, és a Müpában éppen a még mindig kiszámíthatatlan 2020/2021-es évadnak lesz a művésze, ő azonban cseppet sem csügged. Mit talált ki, hogy jobb kedvre derítsen minket, és mit nyerhet az emberiség, a művészvilág, a közönség akár még a koronavírus-járványból is? Ilyesmikről beszélgettünk ezen a lassan folydogáló, napfényes délutánon.
Ön a kurátora, névadója annak a kamarakoncertnek, amelyre hamarosan sor kerül a Müpa autósmozi-sorozatában. Hogy kezdődött ennek a története?
Ez egy új kezdeményezés, amelyet a járványhelyzet hívott életre. Amikor a Müpa felkeresett, hogy állítsunk össze egy műsort, rögtön eszembe jutott jó pár zenészkollégám, akik legalább annyira várják, hogy újra játszhassanak a közönségnek, mint én. Boldogan vállaltam ezt a felkérést, és nem rettentettek vissza a különleges körülmények sem: a lényeg az, hogy végre újra együtt zenélhessünk. Nem tudhatom, hogy ez a kivetítős, hangszórós megoldás mennyire fog működni, de direkt olyan darabokat válogattunk össze, amelyek a klasszikus zenén belül populárisabbnak számítanak és nem igényelnek olyan összpontosítást, elmélyülést, mint egy hagyományosabb koncert. Ez amolyan nyáresti, kötetlenebb zenélés lesz, amelynek élménye könnyen magával ragadja majd az autókban ülő közönséget is. Illetve felvétel is készül a koncertről, amit egyfelől a jövő hasonló helyzeteiben is elő lehet majd venni – mert nyilván lesz még ilyen pandémiás időszak a közeli vagy távoli jövőben -, másfelől viszont szép emlék lesz, annak a példájaként, hogy ebben a csüggesztő időszakban is meg tudtunk élni ilyen élményeket.
Kik az említett közreműködők?
Ők mind zenészbarátaim, akiket korábbról ismerek. Volt, akit azért választottam, mert még nem sok alkalmunk volt együtt játszani, mások viszont, például Fejérvári Zoltán, Horváth Bence vagy Szűcs Máté rendszeres kamarapartnereim. Kristóf Rékát a Virtuózok tehetségkutatóból ismerem, amit meg is nyert a korcsoportjában, és azóta is követtem a sikereit Németországban és egyéb helyszíneken, vagy ott van Langer Ágnes, akivel a Bartók Béla Nemzetközi Hegedűversenyen találkoztam pár éve. A meghívottaim mind a szakma élvonalában vannak, és többféle generációt képviselnek a színpadon. Leginkább az motivált, hogy összehozzam olyan barátaimat, akik még nem ismerik egymást. Én a koncert nagy részében jelen leszek, de a zene egyébként is hidakat épít, a közös munkából pedig fantasztikus barátságok születhetnek. Ezek mind pozitív indíttatások, energiák, egy olyan műsor kapcsán, amelyben szinte csak derűs, szép és energikus darabok találhatóak. Szeretnénk elűzni a kétségeket, a félelmet, amelyek mostanában sajnos túlságosan uralták a világunkat.
A karantén feloldása óta ez az első koncert?
Így van. Ez lesz az első. Nemcsak nekem, de mindenkinek, aki részt vesz benne, és mind nagyon várjuk. Egyébként én ebben az egész karanténidőszakban is kifejezetten a jót kerestem, és lehetett is benne találni. Például hogy esetleg ami korábban már rutinná vált, amin sokszor figyelmetlenül, akár érdektelenül futott át az ember, az most új értelmet nyert. Észrevettem, hogy mostanában máshogy veszem elő az inget és a zakót, máshogy figyelek a hangszeremre, máshogy élem meg a próbákat, hiszen ekkora kihagyás után az első koncert tényleg egy ünnep.
A 2020/2021-ben Ön lesz a Müpában az évad művésze. De mi lesz, ha a vírusnak jön egy második hulláma, és megint bezár minden? Milyen tervei, esetleges mentőötletei vannak?
Alapvetően bizakodó típus vagyok, próbálok mindent a napos oldalról nézni, de úgy érzem, hogy ez az első karanténidőszak és a megszorítások, a maszkviselés, a korlátozások annyira nyomasztóan hatottak az emberekre, hogy a visszaesés legapróbb első jelénél vissza fognak húzódni a csigaházaikba. Figyelnek majd, megpróbálják elkerülni a fertőzést, a második hullámot. Én ebben bízom, főleg azért, mert az elmúlt hat-hét évben rengeteget utaztam, és mindig is az volt az érzésem, hogy az emberek nem törődnek eleget az egészséggel, a higiéniával. Ha valamit nyertünk a vírussal, ezt talán mindenképpen: felértékelődött a kézmosás, a lelassulás, az alapvető higiéniai szabályok betartásának jelentősége, ami koronavírustól függetlenül is jó irány.
De ha még egyszer bekövetkezne ugyanez a helyzet, amit az elmúlt hónapokban megéltünk, akkor sajnos vagy szerencsére – attól függ, hogy honnan nézzük – még mindig ott vannak az internet lehetőségei, amelyek valamilyen szinten kárpótolhatnak. De persze az élő koncertet, az energiáit, a rezdüléseit semmilyen szükségmegoldás, elektronikai termék vagy eszköz nem helyettesítheti hosszú távon. Úgyhogy reménykedem, hogy előbb-utóbb állhatunk majd a teremben jelenlévő közönség előtt is.
Azért nagyon érződik ebből, hogy Ön tényleg mindennek a jó oldalára koncentrál…
Szerintem egyszerűen oda kell figyelni a környezetünkre és egymásra, még ha ez egy nagyvárosban nehezebben is megoldható, és rengeteg kérdést is felvet. Hogyan élhetünk egészséges távolságban úgy, hogy közben nem távolodunk el az embertársainktól? Meg kell találni az arányokat, újra kell őket fogalmazni, de nyilván semmiképpen sem az a cél, hogy az emberek eltávolodjanak egymástól, csak az, hogy jobban figyeljünk egymásra. Japánban és egyéb távol-keleti országokban például már sok éve általános, hogy az influenzajárvány idején az emberek felveszik a maszkot, hogy ne fertőzzék meg egymást. Ez akár Európában is lehetne mostantól általános. Még javában futjuk ezeket a köröket, de igyekszem optimistán gondolkodni erről.
Akkor, ha jól értem, a koncert műsora is ezt a derűt tükrözi?
Igen, ez volt a szándékunk. Nagyon széles időintervallumot ölelünk fel, a klasszikus zene “best of”-ja, nagymesterei szólalnak meg Mozarttól Ligetiig. Nagyon szép válogatás, amelyben megtalálható a tradicionálisabb koncertek szokásos tartalma és mélysége, de mindezt egy könnyed nyáresti hangulattal ötvözve, ami megérdemelt kikapcsolódást nyújt majd a közönségnek. A művészek és a hangszerek pedig legalább annyira sokfélék, mint a zeneszerzők és a darabok. Van, aki zenekarban játszik, mint Kállai Ernő, aki az Operaház egyik koncertmestere, vagy Bettermann Jákob, aki a Rádiózenekarban szólófagottos. Ott van Szűcs Péter szintén az Operaházból, ő szólóklarinétos, vagy Zempléni Szabolcs, aki kiváló kürtművész, és így tovább… Csodálatos névsor ez, csupa kiváló művész. Mind nagyon várjuk már és boldogok vagyunk, hogy öt hónap után végre viszontláthatjuk a színpadot, és ha még nem is a teremben, de a közönséget is.
