+ Képzőművészet

Geotaxis a vásznon – Hogyan mozog a sejt a gravitáció hatására?

Bernáth Dániel és Csizik Balázs: Geotaxis című közös kiállítása.
Megnyitó: 2020. július 16., csütörtök, 17-20 óra
Kurátor: Boros Lili, művészettörténész
A kiállítás megtekinthető: 2020. október 10-ig, keddtől csütörtökig 12 és 18 óra között
Cím: Molnár Ani Galéria, 1088, Budapest, Bródy Sándor u. 36.

Bernáth Dániel és Csizik Balázs Geotaxis című kiállításának közös szervező eleme a képiségnek, az absztrakt formanyelvhez fűződő jelentésrétegeknek a vizsgálata, az absztrakció modernista és avantgárd képi hagyományára való folyamatos reflexió. A kiállított művek – mint ahogyan az alkotók korábbi sorozatai is – a legmesszebbmenőkig önreflektívek: a vizualitásról gondolkodnak a vizualitás eszközeivel. A szó legszorosabb értelmében metaképek, a modernizmus festészeti hagyományának kutatása nem témaként jelenik meg, hanem a kép felületén történik: a képfelület az a hely, ahol a hagyományvizsgálat zajlikmiközben a médium, a felhasznált anyag jelentős szerepet vállal a folyamatban.

Bernáth Dániel nonfiguratív festészete mélyen beágyazott a háború utáni festészet lírai absztraktnak nevezhető irányába. A felnyitott/meghasadt/megbontott/összeillesztett képfelület – tehát nem csupán a megfestett formák – módosulnak a kép hagyományos tárgyi dimenzióihoz képest. A kép elvont és konkrét fizikai határai „esnek szét” annak érdekében, hogy Bernáth a táblakép, a „képtárgy” státusáról gondolkodjon. A képalkotási rendszerek vizsgálata során az érdekes számára, ahol „véget ér” a fizikai kép: az organikus-rusztikus szerkezetek, a nyers, csupán enyvezett vászon és a snájdolt, szélfestett, szintetikus színek találkozási pontjai válnak jelentésessé.

Csizik Balázs azokat az elemeket és anyagokat használja fel természetes környezetbe helyezett „modelljeiben”, amelyek az urbánus létezés alapelemei. A kultúra szövetét érintő vizsgálódásai során ráadásul a posztmodern ember és látvány elidegenítettségét helyezi előtérbe, mely elidegenítettség a romantikus emberkép sajátja is volt és amelyet Caspar David Friedrich a tájjal való találkozásával egyesített. Synesthesia című sorozatának egyes darabjain a magányos emberi figura – Caspar David Friedrich Rückenfigurjához hasonlóan – az önszemlélés helyzeteit teremti meg, a tájhoz (környezethez) való viszony kérdésességére hívja fel a figyelmet. Az egyes lakóépületek monolit tömbjét Csizik manuális és digitális eszközökkel hozza létre, a metál baryt technológiának köszönhetően különböző szögből szemlélve az más látványt nyújt és a térérzet módosulását eredményezi, a nézőt helyzetváltoztatásra készteti.

A biológiában használt geotaxis, egy sejtnek vagy mikroorganizmusnak a gravitáció által meghatározott mozgása kifejezi a föld, a hely, az anyag felé való irányultságot. A (konkrét fizikai) határok felé való elmozdulást (Bernáth) vagy éppen a nézőpontok ki- és elmozdítását (Csizik).

Bernáth Dániel (1990, Debrecen) 2014-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. 2014-ben elnyerte a Gruber Béla-díjat, 2015-ben pedig az Essl Művészeti Díjat. 2017-ben rezidenciaprogramon vett részt Kremsben. 2020-tól Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjban részesül. Rendszeresen állít ki csoportos, illetve egyéni kiállításokon, hazai és külföldi művészeti rendezvényeken egyaránt.

Csizik Balázs (1987, Székesfehérvár) vizuális kommunikáció területén szerezte mesterdiplomáját (BME-GTK), melynek során a kortárs magyar absztrakt fotográfia helyzetével foglalkozott. Jelenleg a BME Kommunikáció- és Médiatudomány képzésén vizuális kommunikációt, illetve kommunikációtechnológiát tanít, ezen felül egyetemközi oktatásszervezési feladatokat lát el. Főleg a kortárs építészet, valamint a kortárs absztrakt művészettörténeti alapok hatnak rá – így a századforduló konstruktivista alkotási formái, illetve azon alkotási formák, amelyek szín és formai redukcióra épülnek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top