Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Lapis József A jéghegy csúcsa alatt című esszéje a gyerekkönyvkritikáról szól.
„Egy kollégával beszélgettünk nemrégiben a gyerekirodalomról, annak tanításáról. Azt mondta, hogy számára két dolog volt nagyon meghatározó a diskurzus megértésében és a diszciplína tanításában: az egyik a gyermeklélektani munkák megismerése, a másik pedig az, amikor maga is szülő lett. Igaza van. Osztozom a meglátásban. Ezek fontos és termékeny tapasztalati és ismereti bázist jelentenek. Ám: nem minden veszély nélkül valók.
A szülőség állapotával jár a legerőteljesebb illúzió, hiszen óhatatlanul azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen az a gyerekirodalom, amit gyermekünk fogyaszt, használ. (Folyománya, hogy az a jó gyerekirodalom, amit gyermekünk szeret. Ismer.) Természetesen, hangsúlyozom, hogy mivel a gyerekek a legfontosabb befogadók, a közvetlen „tesztalanyok” jelenléte remek; hasznos lehet. Ám…”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Hermann Veronika Már semmi nincsen itt című recenziója Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötetét elemzi.
„A jelenben létezés mindig melankolikus, hiszen valódi jelen nem létezik. Különösen igaz ez a poszthumán, pláne a pandémia furcsa időtapasztalatával küzdő társadalmakra. Ebben az értelemben kifejezetten önreflexív kötet az Áttetsző viszonyok, mert tragikussága ironikus távolságtartásba oldódik. Jó példa erre a kötetzáró Spirál című egység, amely egyetlen látomásos hosszúversből áll, és a nyitó darabhoz hasonlóan igen erős. A versben fontos szerepe van a kötetben többször is felbukkanó esküvő motívumának, de nem ünnepi, inkább álszent társadalmi esemény vonatkozásában jelenik meg. Az esküvő lényegénél fogva a jövőről szól, de a jelenben pazarol: talán ezért is emelkedik szimbolikus erőre. Az amerikai beatköltők lírai formába oltott látomásos társadalomkritikáját ugyanúgy felidézi, mint (némileg váratlan módon) Nagy László Menyegző című hosszúversének kaotikus tombolását.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Kabai Lóránt, Lövétei Lázár László és Magolcsay Nagy Gábor versei olvashatók. Kabai Lóránt egyik versét idézzük:
senki sem ezt a tavaszt várta, világos — hiányos
szökőérv csak az egyre szélesebben telő idő, a nem előre gyártott
nehézségek szelídítetlen sora. színes tévét nézek, jön a világ: egy
magyarázkodás-magyarország, „közös” ostobaság; félrekezelt,
néma járvány szélén ül a cinikus retorika elnagyolt tora. pánik
alatt megalkuvó közös nevező, posztószürke mezbe öltöztetett
ólomszenvedély. mit sikerül élethűen megadóztatni, halálhűen
kiheverni. tegnap láttam a nyarat csináló első fecskét a belső
udvar szűk égboltkivágatának perspektívájában. papírvékony jég
a hullámokon minden hatalom. valaki mégis tiltakozik bennem,
hátha tévedek megint. csak a nyelvleckéket végzem rendületlen,
mintha lenne holnap. telnek a hetek, de ami rosszabb, a napok is.
hiába a lassú inszomnia, mégis hálás vagyok, hogy láthatom,
ugyanolyan gyengéd a hajnal, mintha minden rendben volna.
PRÓZA
Székely Márton, Oravecz Péter és Vandlik Katalin prózája.
Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
Részlet Kiss Tibor Noé A férjem szerint ez az élet rendje című írásából:
„A férjem mindig korábban kel, amikor horgászni megyünk, ilyenkor a reggelit is ő készíti. A lányom a bundás kenyeret szereti sajttal, nekem elég egy tükörtojás. Só, bors, petrezselyem. A lányom két parikakarikát rak a szeme elé, mintha szemüvege lenne, de a férjem rászól. Amikor én voltam nyolcéves, akkor nem játszottunk az étellel, mondja a férjem, és hallom a hangjában azt a remegést, ami akkor fog kitörni belőle, ha a tóparton kifordul alóla a kisszék vagy kiderül, hogy mégis rosszul kevertem be a kukoricadarát a beetetőbe. Vagy, vagy, vagy. A férjem még mindig beszél, a lányom csöndben rágja a kenyeret, az egyik kezével a maciját szorongatja. Felállok az asztaltól, hogy készítsek neki egy szörpöt. A lányom szereti, ha horgászni megyünk, mert futkározhat a parton és kavicsokat dobálhat a vízbe. A halakat is visszadobálná a tóba, mert sajnálja őket, amikor vérzik a szájuk, és a horog átszakítja a szemüket, de a férjem szerint ez az élet rendje. Az élet rendje az, hogy a férjem agyoncsapja a halat egy kalapáccsal. Málnaszörpöt töltök a pohárba, a színe olyan, mint a vér. Látom magamat, ahogy este ott állok a gáztűzhely előtt, serceg az olaj, sül a hal a tepsiben. U betűs halacska, a lányom így nevezi a rántott pontyszeletet. Tépkedi a panírt, lassan csócsálja a húst, a nyelvével is a halszálkákat keresi a saját szájában.”
TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián Havas Henrik YouTube-csatornájáról írt kritikát.
„És az ötlet jó, valóban lehet a bukottságot függetlenségként értelmezni, elméletileg legalábbis, és a YouTube-on futó új széria, a Havas megmondja lehetne akár egy radikálisan őszinte, keresetlen műsor is, hiszen készítőjének nincs mit vesztenie, azt mond, amit akar. Havas monológjai válhatnának a szabadság tabudöntögető szólamaivá is, de sajnos inkább esettanulmányok, a néző megértheti belőle, hogy a profi influenszerek játékos, könnyednek látszó szólamai mögött mennyi gyakorlás, munka és előkészítés van. Havas Henrik bizonyára az évtizedes rutinjában bízik, amikor minden átgondoltság és felkészültség nélkül, zaklatottan, és néha talán ittasan is, beül a kamera elé.”
HANGOSKÖNYV
Ruff Borbála Esterházy Péter Oratorium balbulum című hangoskönyvéről írt, amelyen Mácsai Pál olvas fel.
„Nem zenemű meghallgatására gyűltek össze a BMC nézői a felvétel készítésekor, noha a helyszín azt sejtette volna –, és nincs hangszeres zene a csak Esterházy Péter nevével fémjelzett hangoskönyvön sem, mégis olyan eleven hatást gyakorol, amely a nagyzenekaros, kórussal előadott oratóriuméval vetekszik. Mindez legalább két embernek a műve: a szerzőnek, aki a szakrális téma és a világi nyelvezet provokatív együtteséből hozott elő csak rá jellemző iróniát, másrészt az előadónak, aki nem átallotta ezt a szöveget a legjobb értelemben vett páratlan gátlástalansággal megszólaltatni.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
