Írta: Séra András
A bába már látta, hogy nem fogják elérni a települést. Sok szülést levezetett, és Ráchel vívódó hangját hallva már tudta, hogy itt az idő. Az út mellett fog megszületni a baba, itt a kietlen pusztában. A vívódás és a vajúdás egyre csak erősödött, görcsössé vált és sürgetővé. Aztán felsírt az újszülött. Az anya viszont elhallgatott. Örökre.
Az anya fájdalma volt ez a fiú. Az apa karjába vette, és csak annyit mondott: Benjamin.
Sírás és könnyek,
itt az első, ott pedig
végső, búcsúzó
