+ Irodalom

Tudja, hogy a látogató ott ül valamelyik sarokban, és őt bámulja a sötétben

Végig pásztázhatja a lábfejét, aztán a combjait, majd tovább a domborulatokon a fenekére, hangsúlyos derekára, gömbölyű vállaira, talán csak a melléhez nem fér hozzá, mivel mindig hason alszik, így azt éppen takarja. – Szőcs Henriette írása.

Botrányos perszónák – Éjjeli látogató

Teljesen sötét van a szobában, ezúttal se telihold, se tízmilliószoros éjszaka, ráadásul valószínűleg az utcai lámpa is kiégett, mert még a szokásos halvány fénycsík sem vetődik a padlóra. Be kellene jelentenie az önkormányzatnál, mert így sosem javítják meg.

Hallotta, ahogy a látogató bejött a szobába, és tudta, hogy őt bámulja. Fogalma sem volt, hol lehet a nyúlós sötétben, különben biztosan hozzávágott volna valamit, például az éjjeliszekrényén heverő könyvet. Jó, azt mégsem, túl sokáig kutatott Owens Ahol a folyami rákok énekelnek után, kár lenne tönkre tenni. Inkább fejezte volna be azt a pár oldalt, ami még hátra van, kétségtelenül mazochista lett belőle, kínozza önmagát, se alvás, se happy end. Fegyvernek a papucs teljesen megfelelne, de vaktában minek dobálózzon, csak leverné valamelyik vázát a konzolról vagy egy festményt a falról.

Tudja, hogy a látogató ott ül valamelyik sarokban, és őt bámulja, felfalja a tekintetével. Legelteti szemét a pucér testén, ilyen melegben nem hord pizsamát, sőt, a könnyű takarót is lerúgta. A hívatlan vendégnek tetszik, amit lát. Beszívja az illatát, amiben most a tusfürdő vaníliája keveredik saját testszagával, mert ugyan az előbb zuhanyozott, megint izzad. Bódítóan vonzó elegy. Hiába javasolták a barátai, hogy legalább ide, a tetőtéri hálószobába szereltessen egy légkondit, akkor nem hánykolódna éjszakánként álmatlanul a beszorult hőségben, és az ablakot is becsukhatná. Így most könnyű préda a betolakodónak.

Végig pásztázhatja a lábfejét, aztán a combjait, majd tovább a domborulatokon a fenekére, hangsúlyos derekára, gömbölyű vállaira, talán csak a melléhez nem fér hozzá, mivel mindig hason alszik, így azt éppen takarja. Az idegen higgadtan fontolgatja, hol férhetne hozzá a legkönnyebben, hol vékonyul el a selymes bőr, merre nincs sok zsírpárna, ahol könnyen hasad a felszín és buggyan ki az édes, piros folyadék.

Talán elkészült a terv, talán csak elfogyott az idegen türelme, mert ráveti magát. A nő nem mozdul, kivárja, míg a bőrén landol. Nagyot csattan tenyere a combján, szétkeni a támadót meg valami ragacsosat is, valaki másnak a vérét. Rohadt vérszívó, alig várta, hogy nekiessen, pedig elvileg a szúnyogok őt nem szeretik.

Tudja, hogy a látogató ott ül valamelyik sarokban, és őt bámulja a sötétben
1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Szilágyi András szerint:

    Jó írás.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top